Az utóbbi 24 óra csapadékos időjárás hatására jelentősen csökkent a tűzveszély Baranya vármegyében, ezért 2026. június 7-től visszavonják a tűzgyújtási tilalmat
A lehullott csapadéknak köszönhetően megszűnt a fokozott tűzveszély, ezért a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság egyetértésével 2026. június 7-től visszavonja a tűzgyújtási tilalmat Baranya vármegyében.
Fontos hangsúlyozni, hogy az ország más területein a lehullott eső mennyisége a korábbi aszályos időszak miatt nem volt elegendő a tartós szárazság okozta problémák enyhítésére. Ezért 16 megyében és Budapesten továbbra is fennmarad a tűzgyújtási tilalom.
Ez azt jelenti, hogy tilos tüzet gyújtani:
A tilalom a kijelölt tűzrakóhelyekre is vonatkozik.
Fásításnak minősül külterületen minden erdei fafajjal, faállománnyal borított terület, így a tilalom gyakorlatilag azt jelenti, hogy külterületi ingatlanon tilos tüzet gyújtani!
Nem minősül tűzgyújtásnak a gáz égőfej és a zárt tűzterű sütő-, főző-, melegítő eszköz alkalmazása, ha az megfelelő szikrafogóval van ellátva.
A saját tulajdonú belterületi kertekben továbbra is lehet bográcsozni, grillezni, azonban javasolt a gáz égőfej vagy elektromos grill használata. A fa vagy faszén használata tüzelés esetén az izzó zsarátnokok akár több száz métert repülve is képesek meggyújtani az erdőt.
A szabadtéri tüzek túlnyomó többsége emberi gondatlanság következménye, ezért a Nébih arra kéri a lakosságot, hogy továbbra is körültekintően járjanak el, különösen erdők közelében és száraz növényzettel borított területeken.
Az aktuális tűzgyújtási szabályokról és korlátozásokról az erdotuz.hu és a katasztrofavedelem.hu oldalakon tájékozódhatnak.
Az elmúlt napok csapadékos időjárása következtében egyes területeken mérséklődött a tűzveszély, ezért 2026. június 5-től Vas és Zala vármegyében a visszavonják a tűzgyújtási tilalmat. A többi vármegye esetén azonban továbbra is érvényben marad a korlátozás.
Tovább >Az Európai Bizottság közzétette az EUDR információs rendszer frissített API-dokumentációját. A dokumentum részletes útmutatást nyújt az új, 3-as verziójú adatátadási szabályok alkalmazásához, valamint a rendszerben bevezetett új funkciók használatához.
Tovább >2025. szeptember 1-je óta napjainkig Európában összesen 862 baromfitartó gazdaságban, 218 fogságban tartott madarakat tartó létesítményben és 9.365 db vadmadárból mutatták ki a szakemberek a magas patogenitású madárinfluenza vírusát.
Az érintett országok: Ausztria, Belgium, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Cseh Köztársaság, Dánia, Észak-Írország, Észak-macedón Köztársaság, Franciaország, Hollandia, Izland, Írország, Lengyelország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia és Ukrajna.
Frissítve: 2026.06.05.
A térkép forrása: Friedrich-Loeffler-Institut (FLI)
2022 szeptember 1-2023. augusztus 31-ig Európában összesen 901 baromfitartó gazdaságban, 301 fogságban tartott madarakat tartó intézményben és 19.021 vadmadárban mutatták ki a szakemberek a magas patogenitású madárinfluenza vírusát.
2023 szeptember 1. és 2024. augusztus 31. között Európában összesen 301 baromfitartó gazdaságban, 58 fogságban tartott madarakat tartó létesítményben és 1.700 vadmadárból mutatták ki a szakemberek a magas patogenitású madárinfluenza vírusát.
Az utóbbi évek egyik leggyorsabban terjedő, idegenhonos lombfogyasztó erdészeti kártevője a kanyargós szillevéldarázs. Olyannyira váratlanul tűnt fel a tarrágások révén Európa egyes szilállományaiban, hogy angol és magyar elnevezésünk is csak 2010 óta van rá.
Megdöbbentő látvány részesei voltak azok a növényvédelmi szakemberek és erdészek, akik 2008 júliusában Budapesten és Kecskeméten olyan turkesztáni szilekkel (Ulmus pumila var. arborea) szembesültek, melyek lombjuk jelentős részét elveszítették egy akkor még pontosan nem azonosított levéldarázsfaj lárvájának rágása következtében. A faj azonosítására elindult „nyomozás” eredményeképpen kiderült, hogy a távol-keleti eredetű, Aproceros leucopoda nevű botcsápú levéldarázs okozta a pusztítást. (A kanyargós szillevéldarázs egy 2003-as Nógrád megyei fényképfelvétel tanúbizonysága alapján ekkor már jelen volt az országban, a figyelmet azonban csak később hívta fel magára igazán.) Az Európában elsőnek tekinthető lengyelországi és magyarországi észleléseket követően mára a kontinens számos országában elterjedt, és több régióban nem kis károkat okoz.
Nem tudni, hogy a rovar pontosan hogyan tehette meg a több ezer kilométeres utat, míg végül eljutott hozzánk Ázsiából. A természetes úton való terjedés elmélete ellen szól európai felbukkanásának időzítése: miközben a szakirodalom jó repülőnek tartja, csak most, a 2000-es évek elején érkezett meg hazánkba. Nagyobb tehát a valószínűsége, hogy terjedésében az emberi tevékenység szerepe volt az elsődleges: lárvája és bábja földlabdás szaporítóanyaggal vagy növényekkel is „közlekedhetett”, illetve a nagy távolságra történő eljutását a közúti és vasúti közlekedés is jelentősen segíthette.
Szillevél fonákján gubót készített kanyargós szillevéldarázs egyedek (Fotó: Dr. Vétek Gábor)
A kártevő tömeges elszaporodásában közrejátszik, hogy szűznemzéssel szaporodik, azaz nem szükséges hím az utódnemzéséhez. Az elmúlt években bebizonyosodott, hogy Magyarország klímája kedvező a faj számára. A kékes-zöldes tojásokból kikelő lárvák összetéveszthetetlen, kanyargós irányban rágják a leveleket, a faj a nevét is innen kapta hat éve. Az imágók kb. április közepétől jelennek meg szileseinkben, majd az ezt követő hónapokban több nemzedék is kifejlődik. Ennek következtében a nyár második felében helyenként már súlyos lombvesztés tapasztalható. Hazánkban kb. 4300 hektáron terülnek el sziles erdők (ez a teljes erdőállományunk csak mintegy ötszázad része), melyek ki lehetnek téve kisebb-nagyobb károsításnak, de a lárvák pusztítása az utak szélén, útsorfának vagy parkokba ültetett turkesztáni szileken is nyomon követhető.
A fiatal kanyargós szillevéldarázs lárvák jellegzetes rágásnyoma (Fotó: Dr. Vétek Gábor)
A kanyargós szillevéldarázs terjedésének és kártételének monitorozása jelentős feladat. Ebben nyújthat segítséget a Szent István Egyetem Kertészettudományi Kara (SZIE KERTK) kutatóinak (Dr. Vétek Gábor, Dr. Fail József, Dr. Ladányi Márta) nemrég publikált tanulmánya – melyben társszerzőként Papp Veronika, a NÉBIH növényvédelmi mérnökszakértője is szerepel –, ahol a szerzők azt hasonlították össze, milyen színű csapdák vonzzák leginkább a faj imágóit. A kísérletet 2012 májusának második felében végezték egy Kecskemét melletti, fehér akác és turkesztáni szil alkotta telepített erdőben. A vizsgálat során sárga, zöldessárga és fehér, ragacsos felületű palást csapdákat teszteltek.
A gyűjtés csaknem két hétig tartott, és egyértelműen megmutatta, melyik színek csalogatják legerősebben a kanyargós szillevéldarazsat: a sárga csapdák 4645 egyedet fogtak, a zöldessárgák 3441-et, a fehérek pedig mindössze 332-t. Statisztikailag igazolhatóan nem volt különbség a sárga és a zöldessárga csapdák fogásai között, míg a fehér csapdák mindkettőhöz képest szignifikánsan kevesebb imágót fogtak a célfajból. Mindezek alapján a szerzők egyszerű, költségkímélő és hatékony megoldásként javasolják a sárga vagy zöldessárga palást csapdák használatát a kanyargós szillevéldarázs további monitorozására, azzal a kiegészítéssel, hogy az imágók megfigyelését célszerű kiegészíteni a lárvák és jellegzetes kárképük felderítésével.
A SZIE KERTK Rovartani Tanszékének inváziós fajokkal foglalkozó kutatócsoportja jelenleg is vizsgálja a kanyargós szillevéldarázs terjedését és biológiájának további részleteit, így a jövőben további ismeretek láthatnak napvilágot a fajjal kapcsolatban, melyek remélhetőleg a kártevő elleni környezettudatos védekezés tervezésében is segítséget nyújthatnak a szakemberek számára.
|
A kártevőről és más inváziós fajokról szakmai megbeszélés zajlik a novemberben Zágrábban tartott 2nd Croatian Symposium on invasive species – with international participation c. konferencián. További információk itt érhetőek el. Szervezők: Croatian Ecological Society; Faculty of Science, University of Zagreb; Croatian Forest Research Institute; Public Institution Maksimir |
A növényvédőszer-maradékok a növényvédő szerek vagy más néven peszticidek, illetve bomlástermékeik kis mennyiségei, melyek a terményekben vagy azok felületén a betakarítást, szüretelést, illetve tárolást követően is megmaradhatnak. Az elvárt hatás kifejtéséhez a növényvédő szerek bizonyos mennyiségének esetenként a kezelt terményeken is jelen kell lennie. Nem minden élelmiszer tartalmaz szermaradékot. Azokban az élelmiszerekben is, melyekben kimutathatóak, általában csak nagyon kis mennyiségben vannak jelen, így nem jelenthetnek kockázatot a fogyasztó egészségére nézve.
Tovább >Ökológiai és átállási termékek harmadik országból történő importálását végző élelmiszer-vállalkozó tevékenységét tanúsító szervezet ellenőrzése alatt folytathatja. E célból szükséges a tevékenység megkezdése előtt a szervezetnél a nyilvántartásba vételét kérni.
Tovább >
