Interjú Dr. Dobo-Kiss Orsolyával

Interjú Dr. Dobo-Kiss Orsolyával, a NÉBIH tervezési referensével; az FM Állategészségügyi és Koordinációs Osztályának korábbi Osztályvezetőjével

Hogyan kerültél a közigazgatásba az egyetem után?

Már az állatorvosin is a társadalmi munkámról voltam ismert – TDK-titkár és Eukanuba-összekötő voltam –, ez rengeteg szervezési és kapcsolatteremtési rutint adott. Végül a minisztériumban kötöttem ki a nemzetközi állategészségügyi kapcsolattartásért is felelős Igazgatási és Koordinációs osztályon, az országos főállatorvos csapatában. Az egyetemen szerzett kapcsolati tőkének azóta is sokat köszönhetek; tekintve, hogy egyetlen helyen van állatorvosi képzés az országban, a generációmból sokan ismernek, legalább arcról. Ez felbecsülhetetlen előny, ha az igazgatási munka során kapcsolatba kell lépned egy szakmabelivel.

Hogyan folytatódott a minisztériumi pályád?

Fokozatosan kaptam egyre nagyobb feladatokat, az egyszerű szállítási ügyintézés-kapcsolattartás után már jelentős nemzetközi tárgyalások előkészítésében vettem részt. A NÉBIH elődjének bevonásával elsősorban a magyar élőállat- és élelmiszerexport-tárgyalások előkészítését koordináltam, de hozzám tartozott az állatvédelem és járványügy is. Bár közvetlenül nem gyógyíthattam állatokat, a jogszabályalkotásban való részvétellel alighanem többet tehettem a felelős állattartásért, mint ha klinikán dolgoztam volna.

A legnagyobb sikerként és élményként a 2011-es soros magyar EU-elnökséget éltem meg. A kis létszámú szakembergárdánkhoz képest helyt tudtunk állni, és a hat hónap erőfeszítéseit a méhegészségügyről egyhangúlag elfogadott tanácsi állásfoglalással zárhattuk. Úgy érzem, a magyar elnökségi munkánk eredménye hozzájárult ahhoz, hogy közelebb kerülhessünk az EU-ban a méhek tömeges pusztulásának és kaptárelhagyásának megoldásához. Ez ma már szerencsére az egyik legfelkapottabb agráripari téma a kontinensen, megannyi nemzetközi kutatással és projekttel a méhekért.

Azért nyugtass meg, hogy felálltál néha az íróasztal mögül.

Másképp aligha jutottam volna el Kenyába, hogy a FAO-EUFMD szervezésében részt vegyek a ragadós száj- és körömfájás járvány okozta esetleges vészhelyzetre felkészítő képzésen. Maradandó élmény volt egy Európában szerencsére – az elszórt brit és bolgár eseteket leszámítva – már a hetvenes évek óta eltűnt betegséget tanulmányozni egy nemzetközi csapatban. A képzésnek köszönhetően az egyetemen képeim gazdagíthatták a klinikai tárgyak vizuális tananyagát és friss adalékként szolgálhattak a betegségről.

A kéknyelv-betegség kapcsán nem volt hasonló tanulmányút?

Való igaz, korábban a kéknyelv még „egzotikus” betegségnek számított. Mostanra – többek között a klímaváltozás és a globalizáció miatt – már egész Európában időről időre meg kell küzdeni az állategészségügyi szakembereknek a betegség kapcsán felmerülő problémákkal. Csakúgy, mint más, nálunk korábban nem előforduló járványos betegségek esetében, ez a járványügy egyik legnagyobb kihívása a közeljövőben.

Személyesen mit tudsz tenni ellenük?

Most, hogy a NÉBIH-ben tudományos tervezési referensként dolgozom, a politikai és jogi döntés-előkészítés tartozik hozzám, a tudományos háttérelemzések megszervezése. Ez nagyon izgalmas feladat, hiszen egyfelől nem csak szakmai ismereteket, de politikai vénát is kíván, másfelől pedig „tűzközelben” vagyok, sokat tehetek a felelős állattartási kultúra fejlesztéséért és az állatvédelemért.

Szeretnék a „nagy egészre” hatni tudományos részről, úgy, hogy minden érintett – a nagypolitika, az érdekvédelmi szervek, a külügy, az egyes gazdasági szereplők – számára a lehető legjobb irányba változzanak a jogszabályok. A tudományosan igazolt legjobb irányba, ha úgy tetszik. A legjobb irány pedig nem csak gazdasági mércével értendő, de remélhetőleg a munkámnak végső soron egy jobb állatvédelem és biztonságosabb élelmiszerlánc látja hasznát.