Parlagfű elleni védekezés kukoricában
A parlagfű a legnagyobb kárt a kapásnövényekben, leginkább a kukoricavetésekben okozza, agresszivitásával elnyomja a kultúrnövényeket, miközben felhasználja a talaj tápanyag- és vízkészletét. A hatékony védekezés módjairól érdemes növényvédelmi szakemberek tanácsát kérni.
A parlagfű magja mélyebb talajrétegekben több évtizedig megőrzi életképességét. A nem bolygatott területeken, ahol zárt növénytakaró alakul ki, a parlagfű nem talál életteret. Később azonban, bolygatás hatására, amikor talajfelszínre kerül, még négy évtized múlva is életképes a parlagfű magja. Ezzel szemben a rendszeresen művelt területeken, ahol évről-évre csírázásra késztetjük és elpusztítjuk a kikelt növényeket, öt év alatt minimálisra csökkenthetjük a parlagfű magkészletet a talajban.
Parlagfűvel erősen fertőzött területeken célszerű olyan kultúrát termeszteni, amely sűrű, jó gyomelnyomó képességű (őszi kalászosok, őszi káposztarepce) vagy amelyben eredményesen tudunk védekezni ellene (kukorica). A parlagfű ellen a kukoricavetésekben agrotechnikai, mechanikai és kémiai gyomszabályozási védekezési módszerek kiegészítő alkalmazásával érhető el a legjobb eredmény. Az agrotechnikai eszközökkel a kultúrnövény jó kondíciója, versenyképessége, gyomelnyomó képessége erősödhet. Fontos a megfelelő fajta választása. Jó minőségű, gyommagoktól mentes, lehetőleg fémzárolt vetőmagot használjunk. Biztosítsuk, hogy optimális legyen a vetésidő, a növénysűrűség, a tápanyag-utánpótlás, hogy a kukorica gyorsan, egyenletesen keljen és fejlődjön. A talajművelő eszközökkel a kukorica igényeinek megfelelő, jó kultúrállapotú talaj hozható létre, emellett a kikelt gyomnövények is elpusztulnak. A parlagfű elleni védelemben fontos, hogy a vetőágy gyommentes legyen, így a kultúrnövény egyenletesen, jól fejlődhet és a gyomnövények egyöntetű kelésével lehetővé válhat a védekezés optimális időzítése.
A parlagfű ellen hatékony védekezési lehetőségek széles választéka áll rendelkezésre vetés után, kelés előtt és kelést követően is. Az utóbbi években kukoricavetésekben a preemergens (vetés után, kelés előtt kijuttatott) növényvédőszeres-technológiák jelentősége csökkent, ez esetben az állománykezelések váltak dominánssá.
A technológia megválasztásához az adott év időjárási viszonyait kell figyelembe venni. A preemergens növényvédő szerek jó hatásához a kijuttatást követő két héten belül legalább 15-20 mm bemosó csapadék szükséges. A preemergens kezelések optimális hatékonyságához rög-, és szármaradvány-mentes, aprómorzsás talajfelszín szükséges. Az alkalmazott dózisokat a talaj kötöttségéhez, szervesanyag-tartalmához kell igazítani.
A kukorica vetése befejeződött az országban. A kukorica fejlettsége a vetés idejétől függően nagyon változó, többnyire 1-7 leveles közötti. Homokterületeken a korábban elvetett kukoricák 7-9 leveles fejlettségűek. A parlagfű fejlettsége nagyon heterogén, a sziklevelestől a 10 levelesig. A legfejlettebb egyedek 15-20 cm-es nagyságúak.
Az állománykezelések elvégzésére még lehetőség van a kukorica 8 leveles fejlettségi állapotáig. A 7-8 leveles fejlettségű kukoricában viszont már többnyire a gyomnövények túlságosan fejlettek, emiatt a gyomirtó szerek gyengébb eredményt adnak. Ennél fejlettebb állományban már csak mechanikai védekezés jöhet szóba. A sorközművelésre sík területen, precíz vetést követően kerülhet sor, mert különben a kukorica is károsodhat. Az állománykezelések a gyomnövények ismeretében célzottan végezhetők. Az állománykezelésre engedélyezett növényvédő szerek széles választéka áll rendelkezésre, magról kelő és évelő egy- és kétszikű gyomnövények ellen is eredményesen lehet védekezni.
A kukorica kelése utáni gyomszabályozás során a szakmai ismeretek különösen fontosak, a gazdálkodóknak célszerű segítséget kérni. A leghatékonyabb és leghatásosabb technológiák kiválasztásában a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara területi szakemberei nyújtanak segítséget.
Vidékfejlesztési Minisztérium