Amit a lépfenéről tudni kell
Lépfene megállapítás esetén a hatóság megelőző antibiotikumos kezeléseket és preventív vakcinázást végez. De mit is kell tudnunk erről a súlyos betegségről, hogyan ismerhetjük fel, és mit tegyünk, ha észleljük tüneteit?
A lépfene baktérium (Bacillus anthracis) okozta állatbetegség, amely egyben fontos zoonosis, azaz állatról emberre terjedő betegség is.
Fogékony fajok
A lépfene betegségre alapvetően fogékony minden emlős (az embert is beleértve), de leginkább a kérődzők, így a juh, a kecske és a szarvasmarha. A ló, a kutya és a macskafélék, valamint az ember már kevésbé veszélyeztetett, az emlősök közül pedig a sertés a legkevésbé fogékony. Ritkán ugyan, de a madarak is megbetegedhetnek.
Terjedése
A betegség állatról állatra közvetlenül általában nem terjed, hanem legelés közben, a takarmánnyal, vagy a rosszminőségű (pl. talajvizet is tartalmazó) vízzel vehetik fel a baktérium rendkívül ellenálló, spórás formáját. Fontos, hogy a spórásodáshoz levegő szükséges, így az elhullott állatok tetemében nem képződik addig spórás baktérium, amíg a testet fel nem boncolják, vagy ragadozók szét nem szedik. A húsevők a lépfenében elhullott állatok testének, testrészeinek elfogyasztása során fertőződnek.
Emberről emberre a betegség nem terjed!
Tünetek
A betegség a legtöbb állatfajnál heveny, juhok és kecskék esetében néha rendkívül heveny lefolyású. Utóbbi esetben a kiskérődzők igen gyorsan, szinte előzetes tünetek nélkül is elhullhatnak. A tünetek állatfajonként különbözőek, de a magas láz, elesettség, szapora és nehezített légzés szinte mindig előfordulnak.
Szarvasmarhák: a végbélnyílásból – néha az orrból és a hüvelyből is – vér szivároghat, kevésbé heveny esetekben véres hasmenés tapasztalható. Előfordulhat, hogy tüneteket nem is látunk az elhullás előtt.
Lovak: gyakran tapasztalható véres hasmenés.
Sertések: általában a toroktájéra, esetleg a bélre korlátozódik a betegség, így nyelési és légzési nehézségek, torok ödéma, illetve – bél érintettsége esetén – hányás és véres hasmenés figyelhető meg.
Húsevők (például az állatkerti nagymacskák): általában heveny vérfertőzés alakul ki, magas lázzal, elesettséggel, véres hasmenéssel, nehezített légzéssel, torok- és fejtájéki ödémával.
Emberre gyakorolt hatása
A lépfene az embert is megbetegíti, elsősorban „foglalkozási ártalomból”. Főleg a hentesek, vágóhídi dolgozók, bőr-, gyapjú- és szőrmefeldolgozó üzemek munkatársai fertőződhetnek meg, de kérődzők házi vágását követően előfordulhat hús közvetítette lépfene is.
A betegség típusai
Bőrlépfene: a leggyakoribb eset, mely a bőr megsebzésével alakul ki. Először egy piros göb (papula) keletkezik, amelyből később hólyag jön létre. A hólyag felfakad és sötétbarna vagy fekete pörk képződik („pokolvar”). A pörk környéke vizenyősen-véresen beszűrődik.
Bélanthrax: a fertőzött állatok húsának fogyasztásával alakulhat ki.
Tüdőlépfene: a fertőzött állatok bőrének, szőrének, illetve gyapjújának feldolgozása során – a spórák belégzése miatt – alakulhat ki.
Az időben felfedezett lépfene antibiotikum (elsősorban penicillin) kezeléssel jól gyógyítható, ezért nagyon fontos, hogy, aki a betegség tüneteit észleli akár magán, akár állatán, mielőbb orvoshoz vagy állatorvos forduljon!
Állategészségügyi, Állatvédelmi és Állatgyógyászati Termékek Igazgatósága