null A takarmányborsó jelentősége

A takarmányborsó jelentősége

A takarmányborsó jelentősége
2016. július 25, hétfő

A Kaposvári Egyetem és a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal együttműködése révén, valamint a Hüvelyesek nemzetközi évéhez kapcsolódóan újabb cikk olvasható honlapunkon, mostani témánk a talarmányborsó.

A takarmányborsót abrak- és zöldtakarmánynak termesztik hazánkban. Jelentősége fehérjetartalma és a vetésváltásban betöltött kedvező szerepe miatt várhatóan növekedni fog. A hüvelyes növények a gyökerükön élő Rhizobium - baktériumok segítségével képesek megkötni a levegő nitrogénjét, így csökkenthető a területegységre kijuttatandó műtrágya mennyisége. A borsó elővetemény értéke kiváló: nem zsarolja ki a talaj víz- és tápanyagkészletét, javítja a talaj biológiai életét, korán betakarítható, kórtani szempontból kedvező tulajdonságokkal rendelkezik. A borsó rövid tenyészidejű (80-100 nap) növény. Származása révén hidegtűrő, a tavaszi fagyokra nem érzékeny, vízigénye közepes.

A takarmányborsókat takarmányozási szempontból 2 csoportba sorolhatjuk:

1. Az abraktakarmány borsók esetében a szemtermés kerül hasznosításra.

2. A zöldtakarmánynak termesztett borsók nagyobb zöldtömeget adó fajták. 

A takarmányborsó termesztéstechnológiája                                                       

Vetésváltás: Leggyakrabban két kalászos közé kerül, a búza jelentős terméstöbbletet ad a borsó elővetemény után. Mivel a borsó mintegy 50-100 kg/ha nitrogént hagy vissza a talajban, környezetkímélő gazdálkodásnál, bio-termesztésnél különös jelentősége van. A vetésforgó tervezésénél ügyelni kell arra, hogy a borsó 4 évig nem vethető önmaga és egyéb pillangós virágú növény után sem. Legjobb előveteményei a borsónak az őszi kalászosok. Közepes előveteménye a kukorica, azonban ilyenkor célszerű rövid tenyészidejű kukorica hibridet választani. Ne vessük a borsót olyan növény után, amelynek termesztésekor használt gyomirtó szerek szermaradványai károsan hatnak (fitotoxikusak) a borsóra.  

Éghajlatigény: Különbséget kell tennünk az őszi (télálló) és a tavaszi vetésű takarmányborsók között. A tavaszi borsó már 3-4 ° C -on csírázik, és 2-3 leveles korában a kisebb fagyot is kibírja, de a télálló fajtáknak akár -10-15 ° C-os hideget is túl kell élniük. A borsó nem hőigényes a fejlődése során, jól fejlődik a hűvös, csapadékos időben. Vegetatív növekedéskor 12-14 ° C, a virágzás-érés időszakában 18-20 ° C elegendő számára. A vizet jól hasznosítja, csak a kora tavaszi szárazságot viseli nehezen.  

Talajigény: A talajjal szemben igényes, a mély termőrétegű, tápanyagokban gazdag, mésszel kellő mértékben ellátott talajokat kedveli. Kedvező tápanyag szint esetén gyengébb talajokon is termeszthető. A vizes, hideg talajokat nem szereti. A gyökérgümőkön élő nitrogéngyűjtő baktériumok miatt a lazított, levegőzött talajok előnyösek számára.

Tápanyagigény: A borsó nitrogén-szükségletének meghatározásakor figyelembe kell venni, hogy bizonyos mértékig önellátó ebből a tápelemből. Többnyire a fejlődés kezdetén jelentkező igényét kell kielégíteni, viszont a N-túltrágyázásra érzékeny. A talaj tápanyag ellátottságának függvényében nitrogén hatóanyagból 40-50 kg/ha, foszforból és káliumból 50 –100 kg/ha hatóanyag szükséges 3 t/ha szemtermés illetve 15-25 t/ha zöldtömeg eléréséhez. A borsó esetében a nitrogén-műtrágya kijuttatási ideje a kora tavasz, míg a foszfor és kálium műtrágyákat ősszel szórjuk. A foszfor kedvezően hat a szemtermés-képződésre, és serkenti a nitrogéngyűjtő baktériumok szaporodását is. A kálium elősegíti a gyökérzet fejlődését, javítja a szár szilárdságát és kedvezően befolyásolja a növény vízháztartását.

Talajelőkészítés: A borsó a nyereséget biztosító termés eléréséhez igényli a talaj mélyművelését. Gyökérzetének 90 %-a a talaj művelt rétegében található, ezért is nagyon lényeges a talajművelés jó minőségben történő elvégzése.  A vetéshez ülepedett, aprómorzsás, egyenletesen sima magágyat készítsünk, ami elősegíti az egyöntetű gyors kelést, fejlődést, a preemergens gyomirtószer egyenletes eloszlását, de a betakarítási veszteségek csökkentésére is hatással van.

Vetés: Az őszi takarmányborsót október közepéig, a tavaszit márciusban el kell vetni. Csírázása már 2- 3 ºC-on megindul, de a gyors kelés feltétele a 6-8 ºC-os talajhőmérséklet.
Hideg talajba történő vetés esetén elhúzódik a mag csírázása, ennek következtében az állomány heterogenitása kinyúlhat az érés idejére is, ez nehezíti a betakarítás egyöntetű kivitelezését. A talaj szerkezetétől függően 5-8 centiméter mélyre, 12 vagy 15-20 centiméteres sortávolságra vethetjük.

Vetőmagmennyiség: A hektáronként vetendő magmennyiség 200-300 kg/ha, ezermagtömegtől és használati értéktől függően.

Gyomirtás: A borsó gyomelnyomó képessége gyenge, ezért célszerű vetés után, kelés előtt alapgyomirtásban részesíteni. Ekkor az egy- és kétszikű magról kelő gyomok ellen egymenetben védekezhetünk. Amennyiben a gyomirtás sikere csak részleges, az összes szuperszelektív, egyszikű gyomok ellen felhasználható készítményt (graminicidek) alkalmazhatjuk postemergensen. A kétszikű gyomok elleni készítmények szűk hatásspektruma miatt mindig ki kell kérni a fajtatulajdonos ajánlását az adott borsófajta herbicid-érzékenységével kapcsolatban.

Növényvédelem: A borsófajták, mint minden kultúrnövény, eltérő fogékonysággal rendelkeznek a szklerotíniás tőpusztulás, levél-, szár- és hüvelyfoltosság; peronoszpóra; rozsda valamint a lisztharmat kórokozóival szemben. Gyakoribb kártevői: a levéltetvek, barkók, ormányos bogarak, bagolylepke lárvák, tripszek és a borsózsizsik. A kórokozók és kártevők ellen a mindenkor engedélyezett, NÉBIH által kiadott „Növényvédő szerek, termésnövelő anyagok” című kiadványban, a zöldborsóban használható peszticidekkel védekezhetünk.         

Betakarítás: A borsó érettségét az alsó hüvelyek színéből és a magvak keménységéből állapíthatjuk meg. Érett a borsó, ha az alsó hüvelyek megsárgulnak-barnulnak, bennük a magvak kemények (a legfelső hüvelyekben körömmel még éppen benyomhatóak, nedvességtartalmuk ekkor kb. 17-19% -os), a levelek elszáradnak, szalmaszínűek. A betakarítás időjárás függvényében általában június végén, július elején kezdhető meg. Az aratás többnyire gabona vágóasztallal felszerelt kombájnnal történik (ügyelni kell a gumi verőléc, a száremelő és a dob fordulatszámának helyes beállítására). Lényeges, hogy a kombájn követni tudja a talajfelszín esetleges változásait, ezért a jó talajkopírozó képesség nagyon fontos. Jól beállított kombájn esetén a betakarítási veszteség minimálisra csökkenthető.

Szerzők: Dr. Treitz Mónika és Treitz János Kaposvári Egyetem, Takarmánytermesztési Kutatóintézet, Iregszemcse


Friss hírek

Egy újabb „aranyhasú” hazajutásában segített az ÁHSZ
2020. augusztus 7, péntek

Egy újabb „aranyhasú” hazajutásában segített az ÁHSZ

Ismét eredményes akción van túl a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) Állami Halőri Szolgálata (ÁHSZ). A halászati őrök a júniusban felderített ügyben az eljárást és bírságolást követően sikeresen visszaszállítottak az eredeti élőhelyére egy újabb jogszerűtlenül kifogott és áttelepített tőpontyot. A méretes, 27 kg-os, 92 cm testhosszúságú hal 17 km megtétele után került vissza a Vasmegyei megtalálási helyéről az eredeti „otthonába”.

Tovább >

Tűzgyújtási tilalom az alföldi térségben
2020. július 31, péntek

Tűzgyújtási tilalom az alföldi térségben

Az elmúlt napok átlagosnál melegebb időjárása miatt az alföldi térség erdőterületein található avar, gyep és tűlevél réteg kiszáradása miatt fokozott tűzveszély alakult ki. 2020. augusztus 1-től három megyében életbe lépett a tűzgyújtási tilalom. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) felhívja a lakosság figyelmét, hogy legyenek fokozottan körültekintőek, Magyarországon ugyanis az erdőtüzek 99 százalékát emberi mulasztás okozza.

Tovább >

Átlagos (0 Szavazatok)