A takarmányborsó jelentősége

A Kaposvári Egyetem és a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal együttműködése révén, valamint a Hüvelyesek nemzetközi évéhez kapcsolódóan újabb cikk olvasható honlapunkon, mostani témánk a talarmányborsó.

A takarmányborsót abrak- és zöldtakarmánynak termesztik hazánkban. Jelentősége fehérjetartalma és a vetésváltásban betöltött kedvező szerepe miatt várhatóan növekedni fog. A hüvelyes növények a gyökerükön élő Rhizobium - baktériumok segítségével képesek megkötni a levegő nitrogénjét, így csökkenthető a területegységre kijuttatandó műtrágya mennyisége. A borsó elővetemény értéke kiváló: nem zsarolja ki a talaj víz- és tápanyagkészletét, javítja a talaj biológiai életét, korán betakarítható, kórtani szempontból kedvező tulajdonságokkal rendelkezik. A borsó rövid tenyészidejű (80-100 nap) növény. Származása révén hidegtűrő, a tavaszi fagyokra nem érzékeny, vízigénye közepes.

A takarmányborsókat takarmányozási szempontból 2 csoportba sorolhatjuk:

1. Az abraktakarmány borsók esetében a szemtermés kerül hasznosításra.

2. A zöldtakarmánynak termesztett borsók nagyobb zöldtömeget adó fajták. 

A takarmányborsó termesztéstechnológiája                                                       

Vetésváltás: Leggyakrabban két kalászos közé kerül, a búza jelentős terméstöbbletet ad a borsó elővetemény után. Mivel a borsó mintegy 50-100 kg/ha nitrogént hagy vissza a talajban, környezetkímélő gazdálkodásnál, bio-termesztésnél különös jelentősége van. A vetésforgó tervezésénél ügyelni kell arra, hogy a borsó 4 évig nem vethető önmaga és egyéb pillangós virágú növény után sem. Legjobb előveteményei a borsónak az őszi kalászosok. Közepes előveteménye a kukorica, azonban ilyenkor célszerű rövid tenyészidejű kukorica hibridet választani. Ne vessük a borsót olyan növény után, amelynek termesztésekor használt gyomirtó szerek szermaradványai károsan hatnak (fitotoxikusak) a borsóra.  

Éghajlatigény: Különbséget kell tennünk az őszi (télálló) és a tavaszi vetésű takarmányborsók között. A tavaszi borsó már 3-4 ° C -on csírázik, és 2-3 leveles korában a kisebb fagyot is kibírja, de a télálló fajtáknak akár -10-15 ° C-os hideget is túl kell élniük. A borsó nem hőigényes a fejlődése során, jól fejlődik a hűvös, csapadékos időben. Vegetatív növekedéskor 12-14 ° C, a virágzás-érés időszakában 18-20 ° C elegendő számára. A vizet jól hasznosítja, csak a kora tavaszi szárazságot viseli nehezen.  

Talajigény: A talajjal szemben igényes, a mély termőrétegű, tápanyagokban gazdag, mésszel kellő mértékben ellátott talajokat kedveli. Kedvező tápanyag szint esetén gyengébb talajokon is termeszthető. A vizes, hideg talajokat nem szereti. A gyökérgümőkön élő nitrogéngyűjtő baktériumok miatt a lazított, levegőzött talajok előnyösek számára.

Tápanyagigény: A borsó nitrogén-szükségletének meghatározásakor figyelembe kell venni, hogy bizonyos mértékig önellátó ebből a tápelemből. Többnyire a fejlődés kezdetén jelentkező igényét kell kielégíteni, viszont a N-túltrágyázásra érzékeny. A talaj tápanyag ellátottságának függvényében nitrogén hatóanyagból 40-50 kg/ha, foszforból és káliumból 50 –100 kg/ha hatóanyag szükséges 3 t/ha szemtermés illetve 15-25 t/ha zöldtömeg eléréséhez. A borsó esetében a nitrogén-műtrágya kijuttatási ideje a kora tavasz, míg a foszfor és kálium műtrágyákat ősszel szórjuk. A foszfor kedvezően hat a szemtermés-képződésre, és serkenti a nitrogéngyűjtő baktériumok szaporodását is. A kálium elősegíti a gyökérzet fejlődését, javítja a szár szilárdságát és kedvezően befolyásolja a növény vízháztartását.

Talajelőkészítés: A borsó a nyereséget biztosító termés eléréséhez igényli a talaj mélyművelését. Gyökérzetének 90 %-a a talaj művelt rétegében található, ezért is nagyon lényeges a talajművelés jó minőségben történő elvégzése.  A vetéshez ülepedett, aprómorzsás, egyenletesen sima magágyat készítsünk, ami elősegíti az egyöntetű gyors kelést, fejlődést, a preemergens gyomirtószer egyenletes eloszlását, de a betakarítási veszteségek csökkentésére is hatással van.

Vetés: Az őszi takarmányborsót október közepéig, a tavaszit márciusban el kell vetni. Csírázása már 2- 3 ºC-on megindul, de a gyors kelés feltétele a 6-8 ºC-os talajhőmérséklet.
Hideg talajba történő vetés esetén elhúzódik a mag csírázása, ennek következtében az állomány heterogenitása kinyúlhat az érés idejére is, ez nehezíti a betakarítás egyöntetű kivitelezését. A talaj szerkezetétől függően 5-8 centiméter mélyre, 12 vagy 15-20 centiméteres sortávolságra vethetjük.

Vetőmagmennyiség: A hektáronként vetendő magmennyiség 200-300 kg/ha, ezermagtömegtől és használati értéktől függően.

Gyomirtás: A borsó gyomelnyomó képessége gyenge, ezért célszerű vetés után, kelés előtt alapgyomirtásban részesíteni. Ekkor az egy- és kétszikű magról kelő gyomok ellen egymenetben védekezhetünk. Amennyiben a gyomirtás sikere csak részleges, az összes szuperszelektív, egyszikű gyomok ellen felhasználható készítményt (graminicidek) alkalmazhatjuk postemergensen. A kétszikű gyomok elleni készítmények szűk hatásspektruma miatt mindig ki kell kérni a fajtatulajdonos ajánlását az adott borsófajta herbicid-érzékenységével kapcsolatban.

Növényvédelem: A borsófajták, mint minden kultúrnövény, eltérő fogékonysággal rendelkeznek a szklerotíniás tőpusztulás, levél-, szár- és hüvelyfoltosság; peronoszpóra; rozsda valamint a lisztharmat kórokozóival szemben. Gyakoribb kártevői: a levéltetvek, barkók, ormányos bogarak, bagolylepke lárvák, tripszek és a borsózsizsik. A kórokozók és kártevők ellen a mindenkor engedélyezett, NÉBIH által kiadott „Növényvédő szerek, termésnövelő anyagok” című kiadványban, a zöldborsóban használható peszticidekkel védekezhetünk.         

Betakarítás: A borsó érettségét az alsó hüvelyek színéből és a magvak keménységéből állapíthatjuk meg. Érett a borsó, ha az alsó hüvelyek megsárgulnak-barnulnak, bennük a magvak kemények (a legfelső hüvelyekben körömmel még éppen benyomhatóak, nedvességtartalmuk ekkor kb. 17-19% -os), a levelek elszáradnak, szalmaszínűek. A betakarítás időjárás függvényében általában június végén, július elején kezdhető meg. Az aratás többnyire gabona vágóasztallal felszerelt kombájnnal történik (ügyelni kell a gumi verőléc, a száremelő és a dob fordulatszámának helyes beállítására). Lényeges, hogy a kombájn követni tudja a talajfelszín esetleges változásait, ezért a jó talajkopírozó képesség nagyon fontos. Jól beállított kombájn esetén a betakarítási veszteség minimálisra csökkenthető.

Szerzők: Dr. Treitz Mónika és Treitz János Kaposvári Egyetem, Takarmánytermesztési Kutatóintézet, Iregszemcse