A X. Közétkeztetési Szakácsverseny (KÖSZ) országos döntőjének a SIRHA Budapest szakkiállítás ad otthont, amely 2026. március 3-5. között várja az érdeklődőket a HUNGEXPO „A” pavilonjában. A Közétkeztetők és Élelmezésvezetők Országos Szövetsége (KÖZSZÖV), a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség (MNGSZ) és a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) szervezésében megvalósuló szakácsverseny középpontjában változatlanul a fenntartható közétkeztetés áll.
A közétkeztetésben dolgozók 10. alkalommal meghirdetett szakácsversenyének országos döntőjére ismét a SIRHA Budapest kiállításon kerül sor március 3-5. között. A verseny középpontjában a hagyományos ízek modernizálása és az étkezési kultúra fejlesztése áll. A további célkitűzések között szerepel a közétkeztetés minőségének és társadalmi megbecsültségének javítása, a hazai friss alapanyagok népszerűsítése, valamint a modern ételkészítési technológiák megismerése is.
Újdonság, hogy a 2025-2026-os szakácsversenyen három kategóriában mérhetik össze tudásukat a közétkeztetésben dolgozók: gyermek- és diákétkeztetés, intézményi felnőtt közétkeztetés és munkahelyi vendéglátás. Mindhárom kategóriában elvárás egy húsmentes fogás elkészítése. A verseny szabályai emellett előírnak bizonyos kötelező, valamint tiltott alapanyagokat is. Az ételekhez kötelező felhasználni legalább egy Kiváló Minőségű Élelmiszer (KMÉ) védjegyes terméket, valamint egy zöldségnek, gyümölcsnek vagy tojásnak öko- vagy bio minősítéssel kell rendelkeznie. Az alapanyagok között szerepelnie kell a hazai termelésű, előállítású makói vöröshagymának, sárgarépának, zellernek, zöldpaprikának, paradicsomnak, tejfölnek, mélyalmos tojásnak és a szilvának. A versenyen továbbra is tiltott az édesítőszer, az ízfokozó és a színezék használata.
A szakácsverseny döntőjén összesen 14 fővárosi és vidéki csapat méri össze főzőtudását. A közétkeztetés számos területéről (óvoda, kórház, étterem, büntetés-végrehajtási intézet) érkező csapatok ételkészítését az érdeklődők figyelemmel kísérhetik a versenynapok délelőttjein.
A látogatók többek között olyan izgalmas ételeket is kóstolhatnak, mint például a brézingelt sertéstarja, a pandúr leves vagy a trikolór túrógombóc. A közönségkóstolás mellett szavazásra is lesz lehetőség, amely alapján mindhárom napon közönségdíj átadására is sor kerül.
A KÖSZ 2025-2026 országos döntőjét lezáró eredményhirdetés, valamint az ünnepélyes díjátadó március 5-én 14:00 órától lesz.
A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) tájékoztatja a gazdálkodókat, hogy a 2026. évi elektronikus Gazdálkodási Napló (eGN) március 2-tól lesz elérhető a rendszerben. Az idei évben is folytatódik az automatikus adatörökítés, amely jelentősen megkönnyíti a termelők számára az adminisztrációt.
Tovább >A tavasz közeledte jó alkalom arra, hogy a hűtőszekrényt és kamrát is átvizsgáljuk, rendbe tegyük. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) Oktatási Program praktikus tanácsokkal hívja fel a figyelmet a rendszeres ellenőrzés és takarítás fontosságára. A helyes élelmiszer-elrendezés mind az élelmiszerbiztonság, mind az élelmiszerpazarlás csökkentése szempontjából alapvető.
Tovább >Egyes mandulaitalok a kisgyermekek számára fokozott egészségügyi kockázatot jelenthetnek.
A Német Szövetségi Kockázatértékelési Intézet (BfR) 162 kereskedelmi forgalomban kapható zab-, mandula- és szójaitalban vizsgálta meg a mikotoxinok és a növényi toxinok jelenlétét, majd ezek lehetséges egészségügyi hatásait értékelte a 6 hónaposnál idősebb, de 6 évnél fiatalabb gyermekekre nézve — írja az Ökotest.
A vizsgált 39 mandulaital közül 31-ben mutattak ki aflatoxin B1-et — a BfR értékelése szerint ezen termékek fogyasztása egészségügyi kockázatot jelenthet a gyermekek számára, az egészségkárosodás valószínűségét „közepesnek” minősítették. Ochratoxin A-t a 39 mandulaitalból 33-ban, a 29 szójaital közül pedig 23-ban találtak, de alacsony koncentrációban, így ezek fogyasztását az Intézet „kevésbé aggályosnak” tartja.
A zabitalok megítélése összességében kedvezőbb képet mutat. A 86 vizsgált zabital közül 67-ben volt jelen deoxinivalenol, de egészségkárosodás ebből eredően „nem valószínűsíthető”. T-2- és HT-2-toxinokat mindegyik zabitalban kimutattak, s bár ezek kockázata „kevésbé valószínű”, de ez nőhet más zabtartalmú élelmiszerek egyidejű fogyasztása esetén. A növényi toxinok közül egy szójaitalnál mértek olyan magas atropin- és szkopolaminszintet, amelynél az egészségkárosodás lehetősége nem zárható ki.
A BfR szerint egyelőre csak korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre a gyermekek tényleges növényiital-fogyasztásáról, emiatt a számításokhoz a tehéntej-fogyasztásra vonatkozó adatokat vették alapul, és azt feltételezték, hogy a tehéntejet adott időszakban egyféle növényi ital váltja ki.
Az EFSA ideiglenes biztonsági beviteli szintet állapított meg a kannabidiolra (CBD) felnőttek esetében, noha az adathiányok továbbra is fennállnak.
Tovább >Lengyelországban egyre több helyen jelennek meg olyan közösségi hűtőszekrények, amelyek egyszerre segítik a rászorulókat és csökkentik az élelmiszerpazarlást.
Tovább >Frissítve: 2025.03.20.
A tevékenységet 2 szakterület is szabályozza: takarmányjogi követelményeknek és a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó jogszabályi előírásoknak is meg kell felelnie.
A rovarfehérje előállítása engedélyköteles tevékenység, az Európai Parlament és a Tanács a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról és az 1774/2002/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 1069/2009/EK rendelete (állati melléktermékekre vonatkozó rendelet) 24. cikke alapján. A rovarfehérje feldolgozó üzem a 142/2011/EU rendelet X. Melléklet II. fejezet A. pontjának 2. alpontja szerint, takarmányozási célú feldolgozott állati fehérje előállító üzemként meghatározott.
Továbbá a rovar eredetű termékek takarmány célú előállítása takarmány-vállalkozási tevékenységnek minősül. A takarmányvállalkozási tevékenység megkezdésének feltétele, hogy a vállalkozás az erre irányuló szándékát bejelentse az illetékes élelmiszerlánc-felügyeleti szervnek, amely a vállalkozást nyilvántartásba veszi, mint takarmányvállalkozást.
Tevékenységének bejelentését a vállalkozásának telephelye szerinti területileg illetékes vármegyei kormányhivatalhoz kell benyújtania.
A 45/2012. VM rendelet 18. § rendelkezik a hatósági nyilvántartásba vételről és engedélyezésről.
Az elérhetőségek az alábbi linken találhatóak:
Kormányhivatalok elérhetőségei
Milyen rovarfajok használhatók fel takarmányozási célú rovarfehérje előállításhoz?
A nem emberi fogyasztásra szánt állati eredetű melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról szóló 142/2011/EU rendelet X., XIV. és XV. melléklete meghatározza többek között azokat a rovarfajokat, melyekből takarmány előállítható, ill. ezek takarmányait és a vonatkozó import bizonyítványmintát.
A prémes állatok kivételével haszonállatok takarmányának előállítására szánt, tenyésztett rovarokból nyert, feldolgozott állati fehérje csak a következő rovarfajokból nyerhető (142/2011/EU rendelet X. Melléklet II. Fejezet szerint):
A rovarokra, mint gazdasági haszonállatokra ugyanúgy alkalmazandók a takarmányozási tilalom rendelkezései, így a jogszabályok nem csak azt határozzák meg, hogy a belőlük származó anyagok milyen állatfajokkal etethetők, hanem azt is, hogy a rovarok takarmányozására milyen anyagok (ún.szubsztrát) használhatók.
Milyen állatokkal etethető a feldolgozott rovarfehérje?
Rovaralapú takarmányok jelenleg prémes állatok, vízi állatok, kedvtelésből tartott állatok, valamint baromfik és sertések takarmányozására használhatók. Élelmiszertermelő állatot azonban csak az Európai Parlament és a Tanács az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 999/2001/EK rendelet (TSE rendelet) szerinti feldolgozott rovarfehérjével lehet etetni.
Milyen követelmények vonatkoznak a takarmányozási célú rovarok etetésére vonatkozóan?
A 142/2011/EU rendelet X. MELLÉKLETE a takarmányanyagokra vonatkozóan tartalmaz előírásokat.
Feldolgozott állati fehérje előállításához kizárólag a 3. kategóriába tartozó anyagnak minősülő állati melléktermékek vagy az ilyen állati melléktermékből származó termékek – az 1069/2009/EK rendelet 10. cikkének n), o) és p) pontjában említett, a 3. kategóriába tartozó anyagok kivételével – használhatók fel.
A rovarokra, mint gazdasági haszonállatokra továbbá ugyanúgy alkalmazandók a takarmányozási tilalom rendelkezései, így a jogszabályok nem csak azt határozzák meg, hogy a belőlük származó anyagok milyen állatfajokkal etethetők, hanem azt is, hogy a rovarok takarmányozására milyen anyagok használhatók (ez az ún. szubsztrát).
A rovarok takarmányozására szolgáló szubsztrát csak nem állati eredetű termékeket vagy a 3. kategóriába tartozó, következő állati eredetű termékeket tartalmazhatja:
— halliszt;
— nem kérődzőkből származó vérkészítmények;
— állati eredetű di- és trikalcium-foszfát;
— nem kérődzőkből származó hidrolizált fehérjék;
— kérődzők nyersbőréből és irhájából származó hidrolizált fehérjék;
— nem kérődzőkből származó kollagén és zselatin;
— tojás és tojástermékek;
— tej, tejalapú termékek, tejből származó termékek, és kolosztrum;
— méz;
— kiolvasztott zsírok.
A rovarok takarmányozására szolgáló szubsztrát, valamint a rovarok vagy a lárváik nem érintkezhetnek más, a fenti felsorolásban nem szereplő állati vagy növényi eredetű anyaggal, és a szubsztrát nem tartalmazhat trágyát, étkezési hulladékot vagy más hulladékot sem.
Állati melléktermékekkel kapcsolatos általános útmutató elérhető:
https://portal.nebih.gov.hu/web/guest/-/allati-mellektermekekkel-kapcsolatos-altalanos-utmutato
Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény 47/B. § alapján élelmiszerlánc-felügyelet alá tartozó tevékenységet végző személyeknek és vállalkozásoknak élelmiszerlánc-felügyeleti díjat kell fizetniük. Erről további információk Felügyeleti díj aloldalunkon olvashatók.
A nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó követelmények
Rovarfehérje előállítás üzemi feltételei:
A rovarfehérje előállítása engedélyköteles tevékenység, a 1069/2009 EK rendelet 24. cikke alapján engedélyezi az illetékes vármegyei kormányhivatal állategészségügyi főosztálya, a Nébih nem engedélyez ilyen irányú tevékenységet.
Az üzemeltetőnek bizonyítania kell azt, hogy az üzemben alkalmazott technológia képes a takarmányozási felhasználás céljára előállított rovarfehérje és -liszt meghatározott paramétereinek üzemszerű teljesítésére, a környezetvédelmi, köz- és állategészségügyi kockázatokat kiküszöbölésére, a biztonságos minőségű rovarfehérje előállítás folyamatos biztosítására.
Az először feltételesen kiadott engedély időszakában olyan alapanyagokat, olyan mennyiségben és összetételben kell előállítani, amelyek megfelelnek a későbbi időszak működési gyakorlatának.
A rovarfehérjék takarmányozási célú felhasználásának szabályait a BIZOTTSÁG (EU) 2017/893 RENDELETE a 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet I. és IV. mellékletének, valamint a 142/2011/EU bizottsági rendelet X., XIV. és XV. mellékletének a feldolgozott állati fehérjére vonatkozó rendelkezések tekintetében történő módosításáról állapítja meg.
A fentiek értelmében rovarok takarmányozási célú tenyésztése a vonatkozó szabályozás betartásával történhet.
Az engedélyező hatóság az 1069/2009/EK rendelet 44. cikk (2) bekezdésében foglaltak alapján adhat feltételes (ideiglenes) engedélyt, ha a helyszíni vizsgálat alapján úgy tűnik, hogy a létesítmény vagy az üzem az infrastruktúrára és felszereltségre vonatkozó követelményeket teljesíti az üzemeltetési eljárások ezen rendelettel összhangban történő alkalmazásának biztosítása érdekében.
A feltételes engedély megadásától számított 3 hónapon belül elvégzett ismételt helyszíni szemle eredményétől függően a hatóság dönt a végleges működési engedély kiadásáról vagy a működési engedély feltételes meghosszabbításáról, amely azonban teljes időtartamát tekintve nem haladhatja meg a hat hónapot.
Az üzemeltető, az ideiglenes engedély időtartama alatt igazolja a hatóság előtt, hogy:
Az üzemben, a tárolás során vagy az onnan történő kiszállításkor a végtermékekből vett minták megfelelnek az alábbi szabványoknak:
Salmonella: 25 g-ban nem mutatható ki: n = 5, c = 0, m = 0, M = 0
Enterobacteriaceae: n = 5, c = 2, m = 10, M = 300 1 g-ban
ahol: n = a vizsgálandó minták száma; m = a baktériumok számának küszöbértéke;
Az eredmény akkor tekinthető kielégítőnek, ha a baktériumok száma az összes mintában nem több mint m; M = a baktériumok számának maximális értéke;
Az eredmény akkor tekinthető nem kielégítőnek, ha a baktériumok száma egy vagy több mintában M vagy ennél nagyobb; és c = azon minták száma, amelyeknél a baktériumok száma m és M között lehet;
A minta még akkor is elfogadhatónak tekinthető, ha a baktériumok száma a többi mintában m vagy ennél kisebb.
Az üzemnek, az illetékes hatóság engedélyével működő, akkreditációval rendelkező laboratóriumot kell igénybe vennie a kötelező mikrobiológiai vizsgálatok elvégzéséhez. Az akkreditált laboratóriumban elvégzett vizsgálatok költségei az üzemeltetőt terhelik.
A létesítménynek megfelelő lehetőséggel kell rendelkeznie:
a) a beérkező anyag olyan körülmények között történő tárolásához és kezeléséhez, amelyek
megakadályozzák a köz és állategészségügyi kockázatok megjelenését.
b) az előállítást követően megmaradó, fel nem használt állati (rovar) és növényi melléktermékek és az azokból származó termékek e rendelettel összhangban történő ártalmatlanításához, kivéve, ha a fel nem használt anyagot feldolgozásra vagy ártalmatlanításra egy másik létesítménybe vagy üzembe küldik.
A létesítménynek rendelkeznie kell:
„Havaria tervvel” és „Felszámolási tervvel” az üzemi működés megszűnésére vagy nem várt
eseményre tekintettel, külön figyelemmel arra, hogy a rovarok kiszabadulása és inváziója hogyan akadályozható meg.
Általános és higiéniai feltételek:
Takarmányjogi követelmények
A takarmány vállalkozások tevékenységre vonatkozó fontosabb jogszabályi kötelezettségek az alábbiak:
A takarmányhigiénia követelményeinek meghatározásáról szól az Európai Parlament és a Tanács 183/2005/EK (2005. január 12.) rendelete. A 183/2005/EK rendelet 9. cikk (2) bekezdés a) pontja és a 10. cikk szerint a takarmányipari vállalkozók kötelesek engedélyeztetni vagy bejelenteni a megfelelő illetékes hatóságnak nyilvántartásba vétel céljából, az illetékes hatóság által előírt formában, az irányításuk alatt álló bármely olyan létesítményt, amelyben aktív tevékenységet folytat takarmány előállításának, feldolgozásának, tárolásának, szállításának vagy forgalmazásának bármely szakaszában. A 183/2005/EK rendelet 3. cikk b) pontja szerint a takarmányipari vállalkozó, az a természetes vagy jogi személy, aki felelős az e rendeletben megállapított követelmények teljesítésének biztosításáért az általa irányított takarmányipari vállalkozásban. A 183/2005/EK rendelet 5. cikk (6) bekezdése szerint a takarmányipari vállalkozók és a mezőgazdasági termelők csak olyan létesítményekből szerezhetnek be és használhatnak fel takarmányt, amelyeket e rendelet értelmében nyilvántartásba vettek és/vagy engedélyeztek. A fentieken túl az 183/2005/EK (2005. január 12.) rendelet I. és II. melléklete tartalmazza a takarmányipari vállalkozásokra vonatkozó követelményeket.
Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény (Éltv.) 23. § (1) és (2) bekezdése szerint, az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó jogi aktusában meghatározott esetekben, továbbá az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban rögzített esetekben az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv engedélye szükséges a takarmánylétesítmény működtetéséhez, illetve a takarmányvállalkozási tevékenység folytatásához. Az ezen kívüli esetekben az élelmiszer-, illetve a takarmányvállalkozás köteles az élelmiszer- vagy takarmányvállalkozási tevékenység folytatására irányuló szándékát az élelmiszerlánc-felügyeleti szervnek bejelenteni.
A takarmányok előállításának, forgalomba hozatalának és felhasználásának egyes szabályairól szóló 65/2012. (VII. 4.) VM rendelet 2-9. §-a szól a takarmány-vállalkozási létesítmények engedélyezéséről, nyilvántartásba vételéről és jegyzékéről. A 65/2012. (VII. 4.) VM rendelet 3. számú melléklete tartalmazza az engedélyköteles takarmány-vállalkozási létesítmények kategóriáinak felsorolását.
A takarmány alapanyagok esetében a Bizottság 68/2013/EU rendelete (2013. január 16.) szól a takarmány-alapanyagok jegyzékéről. A rendelet mellékletének C. része a takarmány-alapanyagok listája.
A rovarokból származó termékek a 68/2013/EU rendeletben meghatározott alábbi kategóriába tartozhatnak:
9.16.1. Szárazföldi gerinctelen állatok, élő
Élő szárazföldi gerinctelen állatok bármely fejlődési szakaszban, a növények, az állatok, illetve az emberek egészségére kedvezőtlen hatást gyakorló fajok kivételével
9.16.2. Szárazföldi gerinctelen állatok, élettelen
Kezeletlen vagy kezelt, de az 1069/2009/EK rendeletben foglaltak szerint fel nem dolgozott élettelen szárazföldi gerinctelen állatok a növények, az állatok, illetve az emberek egészségére kedvezőtlen hatást gyakorló fajok kivételével, bármely fejlődési szakaszban
9.4.1. Feldolgozott állati fehérje
Bármely fejlődési szakaszban lévő szárazföldi állatok – az emberekre és állatokra patogén fajoktól eltérő fajokhoz tartozó gerinctelen állatokat is beleértve – egész testéből vagy annak részeiből hőkezeléssel, szárítással és darálással nyert termék, amelyből a zsírt esetlegesen extrahálással vagy fizikai úton részlegesen eltávolították. Oldószerrel való extraháláskor 0,1 % hexánt tartalmazhat
A rovarfehérjék felhasználása tekintetében az EU takarmányozási cél vonatkozásában harmonizált szabályokat állapít meg, az állati eredetű melléktermékekre (1069/2009/EK rendelet és a végrehajtását szolgáló 142/2011/EU rendelet) és a fertőző szivacsos agyvelőbántalmakra (999/2001/EK rendelet) vonatkozó joganyagokban.
Amennyiben a rovaralapú takarmányok értékesítése webáruházon keresztül történik, az is takarmányvállalkozási tevékenységnek minősül – függetlenül attól, hogy végfelhasználók vagy viszonteladók részére történik az értékesítés –, így a vállalkozásnak ezen tevékenységét is be kell jelentenie az élelmiszerlánc-felügyeleti szervnek.
Magát a takarmányt nem kell engedélyeztetni, de a forgalomba hozott takarmánynak, és az azt forgalomba hozó vállalkozásnak meg kell felelnie a jogszabályi követelményeknek, a terméket szabályos címkével kell ellátni. A takarmány forgalomba hozatalával és felhasználásával kapcsolatos rendelkezéseket (ideértve a címkézésre, a csomagolásra és a kiszerelésre vonatkozó szabályokat) az Európai Parlament és a Tanács takarmányok forgalomba hozataláról és felhasználásáról szóló 767/2009/EK (2009. július 13.) rendelet 14. cikk (1) pontja alapján a kötelező címkézési adatokat teljességükben a csomagolás, a tartály, az ezekre erősített címke vagy a 11. cikk (2) bekezdése szerinti kísérőokmány szembeötlő részén tüntetik fel, tisztán láthatóan, jól olvashatóan, letörölhetetlenül, legalább a forgalomba hozatal helye szerinti tagállam vagy régió egyik hivatalos nyelvén.
A takarmány forgalomba hozatalával és felhasználásával kapcsolatos rendelkezéseket (ideértve a címkézésre, a csomagolásra és a kiszerelésre vonatkozó szabályokat) az Európai Parlament és a Tanács takarmányok forgalomba hozataláról és felhasználásáról szóló 767/2009/EK (2009. július 13.) rendelete határozza meg. A 767/2009/EK rendelet 12. cikk (1) bekezdése értelmében a címkézésért felelős személy gondoskodik a címkén feltüntetett adatok meglétéről és alapvető pontosságáról, a (2) bekezdése szerint a címkézésért felelős személy a takarmányt először forgalomba hozó takarmányipari vállalkozó vagy adott esetben az a takarmányipari vállalkozó, akinek neve vagy vállalkozása neve alatt a takarmányt forgalomba hozzák. A 767/2009/EK rendelet 14. cikk (1) bekezdése értelmében a kötelező címkézési adatokat teljességükben a csomagolás, a tartály, az ezekre erősített címke vagy a 11. cikk (2) bekezdése szerinti kísérőokmány szembeötlő részén tüntetik fel, tisztán láthatóan, jól olvashatóan, letörölhetetlenül, legalább a forgalomba hozatal helye szerinti tagállam vagy régió egyik hivatalos nyelvén. A 767/2009/EK rendelet 4. cikke kimondja, hogy takarmányt csak akkor lehet forgalomba hozni és felhasználni, ha az biztonságos, nincs közvetlen káros környezeti vagy állatjóléti hatása, és a takarmány romlatlan, valódi, hamisítatlan, a célnak megfelelő és forgalomképes minőségű.
A 767/2009/EK rendelet 4. fejezete tartalmazza a CÍMKÉZÉS, KISZERELÉS ÉS CSOMAGOLÁS előírásait. A 15. cikk tartalmazza az általános kötelező címkézési követelményeket, a 16. cikk pedig takarmány-alapanyagokra vonatkozó, kötelező különleges címkézési követelmények. A rendelet VI. melléklete tartalmazza az élelmiszer-termelés céljából, VII. melléklete pedig a nem élelmiszer-termelés céljából tartott állatoknak szánt takarmányalapanyagokra és takarmánykeverékre vonatkozó címkézési adatokkal kapcsolatos előírásokat.
A Nébih honlapján, további tájékoztató anyagok érhetők el: Takarmány aloldal
(A kép forrása: BTSF)
