Állati melléktermékekkel kapcsolatos általános útmutató
Az állati melléktermékek olyan állati eredetű termékek, amelyeket nem szánnak emberi fogyasztásra. Ezek az anyagok kockázatot jelentenek az emberi és az állati egészségre, amennyiben azokat nem kezelik, vagy használják fel biztonságos módon.
A weboldal utolsó módosításának dátuma: 2018. szeptember 13.
Nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre példák az állattartó telepeken elhullott gazdasági haszonállatok tetemei, kedvtelésből tartott állatok tetemei, de ide tartoznak az olyan húsok, halak, tej és tojás, illetve ezek termékei is, melyeket különböző okok miatt nem szánnak emberi fogyasztásra. Más példák az állati melléktermékekre a bőrök és irhák, a gyapjú, a csontok, szarvak és paták.
TÖRTÉNET
Magyarországon az állati melléktermékek, vagy korábbi nevén állati hulladékok országosan szabályozott módon történő kezelésére az állategészségügy rendezéséről szóló 1888. évi VII. törvénycikk óta kerül sor. Ennek 34. §.-a szerint „Ragadós betegségben elhullott vagy leölt állatok hullája, továbbá ily állatok hulláinak azon részei, melyek a betegség elhurczolására alkalmasak (hus, bőrök, belek, szarvak, körmök stb.) végre az alomtrágya és az állatok hulladékai rendszerint forgalomba nem hozhatók és föl nem használhatók, hanem alkalmas módon, veszélyt nem okozva, ártalmatlanokká teendők.”
Az állati hulladékkezelés kezdetben is hagyományosan a helyi települések saját felelősségi körébe tartozott, ennek megfelelően a későbbiekben minden településen dögkutak, dögterek és lerakó helyek alakultak.
Később azonban a járvány-, illetve a közegészségügyi szabályok fokozatos előtérbe kerülésével egyre nagyobb hangsúly helyeződött a hulladékok szakszerű és biztonságos módon történő ártalmatlanítására.
Magyarország EU csatlakozásától, 2004. május 1-től kezdődően a vonatkozó EU jogszabály megtiltotta az állati hulladék elföldelését és dögkutakba helyezését.
2005. december 31-ig az önkormányzatoknak be kellett záratniuk az összes dögkutat, dögteret.
A jelenlegi szabályozás magyar és EU jogszabályokon alapszik, kiterjed az állati melléktermékek gyűjtésének, szállításának, tárolásásának, kezelésének, felhasználásának, ártalmatlanításának, forgalomba hozatalának, nemzetközi kereskedelemének körülményeire.
Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény 19. §.-a szerint az állati eredetű melléktermék - így különösen az elhullott állat tetemének - tulajdonosa saját költségén köteles annak elszállításáról, ártalmatlanná tételéről az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban, valamint az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusaiban (lásd lentebb: Jogszabályi háttér) előírt módon gondoskodni, az élelmiszerlánc-felügyeleti szervet - annak felhívására - az állati eredetű melléktermék ártalmatlanná tételének jogszabályban meghatározott módon történő végrehajtásáról e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban foglaltak szerint tájékoztatni.
E kötelezettség, ha az állati eredetű melléktermék tulajdonosa ismeretlen vagy ismeretlen helyen tartózkodik, az állati eredetű melléktermék fellelési helye szerint illetékes települési (fővárosban kerületi) önkormányzatot, közterületen a települési (fővárosban kerületi) önkormányzatot, közúton a közút kezelőjét terheli.
Bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegség megelőzése, felderítése és felszámolása során keletkezett állati eredetű melléktermék ártalmatlanná tételéről az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv intézkedik.
Szabályok kerültek megállapításra állati melléktermékek takarmányként (kedvtelésből tartott állatok eledele előállítására), talajjavítóként, technikai célú felhasználásuk, komposztálás, anaerob lebontás, feldolgozásuk vagy elégetésük tekintetében. A szabályok a gazdasági haszonállatok élelmiszerhulladékokkal (moslék) történő etetését is megtiltja.
Megállapításra került, hogy emberi fogyasztásra az ilyen célból levágott csirkék 68%-a, sertések 62%-a, szarvasmarhák 54%-a, juh/kecskefélék 52%-a kerül mindössze. Minden évben ezért az Európai Unióban több mint 10 millió tonna egészséges állatokból származó olyan állati termék képződik, ami végül nem kerül emberi fogyasztásra. A cél ezért ezen termékek esetén az ezen anyagok biztonságos felhasználására való törekvés.
A JOGSZABÁLYOK VÉGREHAJTÁSÁÉRT FELELŐS HATÓSÁGOK SZINTJEI
Magyarországon az állati melléktermékekért felelős hatóság az élelmiszerlánc-felügyeleti hatóság, a központi szakmai irányítást ezzel kapcsolatosan a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Állategészségügyi és Állatvédelmi Igazgatósága látja el.
Helyi szinten az engedélyezéssel, nyilvántartásba vétellel, szabálytalan állati melléktermék kezelés bejelentésekkel kapcsolatos ügyeket, bejelentéseket a Megyei Kormányhivatalok és az azok berkein belül működő Járási Hivatalok állategészségügyért és élelmiszerlánc-biztonságért felelős részlegei látják el.
JOGSZABÁLYI HÁTTÉR
Az állati eredetű melléktermékek területén az elsődleges jogszabály 2011. március 4. óta a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról szóló és az 1774/2002/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, az Európai Parlament és a Tanács 1069/2009/EK rendelete (továbbiakban: ABP EK rendelet).
A részletes, állati melléktermékekre vonatkozó szabályokat a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról szóló 1069/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról, valamint a 97/78/EK tanácsi irányelvnek az egyes minták és tételek határon történő állat-egészségügyi ellenőrzése alóli, az irányelv szerinti mentesítése tekintetében történő végrehajtásáról szóló 142/2011/EU Bizottsági rendelet határozza meg (továbbiakban: ABP EU végrehajtási rendelet).
Nemzeti végrehajtási a nem emberi fogyasztásra szánt állati eredetű melléktermékekre vonatkozó állategészségügyi szabályok megállapításáról szóló 45/2012. (V. 8.) VM rendelet. A magyar jogszabály csak a közvetlen hatályú fenti EU jogszabályok hazai jogrendbe történő illesztését, a felelős hatóság különböző szintjeit határozza meg. Tartalmi kérdésekben az úniós rendeleteket és módosításaikat kell figyelembe venni, az engedélyezett tagállami eltérések (derogációk) kivételével.
AZ ÁLLATI MELLÉKTERMÉKEK TÍPUSAI
Az állati melléktermékek (ÁMT) sokféle típusa létezik az alábbiak szerint:
|
ÁMT típus |
Tipikus példák |
|
Állatok teljes teste vagy testrészei |
|
|
Élelmiszerekből származó állati melléktermék |
|
|
Egyéb állati melléktermékek |
|
Az állati melléktermékeket 3 kategóriába sorolják az általuk jelentette köz-, és állategészségügyi kockázat alapján:
|
Kategória |
Példák |
|
1. kategória |
|
|
2. kategória |
|
|
3. kategória |
|
ÁLLATI MELLÉKTERMÉKEKKEL KAPCSOLATOS ÜZEMEK
Sokféle, az állati melléktermékekkel kapcsolatos üzem létezik, ahol ezen anyagok képződnek, ezeket gyűjtik, tárolják, kezelik, ártalmatlanítják:
|
Melléktermék típusa |
Kapcsolódó létesítmények |
|
Állati testek és azok részei |
|
|
Állati eredetű élelmiszerhulladékok |
|
|
Egyéb állati melléktermék üzemek és létesítmények |
|
|
Komposzt/Biogáz/Szerves trágya és talajjavító |
|
A területi élelmiszerlánc-biztonsági szervek által nyilvántartásba vett és jóváhagyott létesítmények listája elérhető ide kattinva.
Az EU többi tagállama által nyilvántartásba vett és jóváhagyott üzemek listája elérhető az EU Bizottság weblapján.
AZ ÁLLATI MELLÉKTERMÉKEK MEGENGEDETT FELHASZNÁLÁSI LEHETŐSÉGEI
A különböző állati melléktermékek esetében számos megengedett felhasználási vagy ártalmatlanítási lehetőség áll rendelkezésre az alábbiak szerint:
|
Felhasználás típusa |
Példák |
|
Takarmányozási felhasználási lehetőségek (FIGYELEM: takarmányozási felhasználás kizárólag szigorú feltételek és előírások mentén lehetségesek, gazdasági haszonállatok számára rendkívül korlátozott mértékben) |
|
|
Más felhasználási lehetőségek |
|
|