Gesztenye-kerekasztalt és érzékszervi bírálatot tartott a Nébih

A gesztenye sokrétűen felhasználható, magas vitamin- és ásványianyag-tartalmú, ugyanakkor a dióféléknél alacsonyabb zsírtartalmú héjas gyümölcs. A gesztenyetermesztésben rejlő kiváló üzleti lehetőségeket jól mutatja, hogy a gyümölcs iránti kereslet a világ élelmiszerpiacán folyamatosan növekszik, és a gesztenye felvásárlási ára az elmúlt években duplájára nőtt. A gesztenyetermesztés nem kockázatmentes tevékenység, hiszen a fákat több károsító is fenyegeti, amelyek ellen a rezisztens fajták nemesítése jelentheti a leghatékonyabb megoldást – többek között ez hangzott el a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) érzékszervi bírálattal egybe kötött kerekasztal-beszélgetésén, amelyen a termékpálya szinte valamennyi érintettje – termelő, nemesítő, erdész, faiskola-tulajdonos, méhész, cukrászmester, séf, vendéglátás-felügyeleti és gasztronómiai szakember, termesztéskutató, továbbá szakíró – képviseltette magát.

Magyarországon a gesztenyetermelők jelenleg mintegy 500 hektárnyi termőterületről évente körülbelül 4-500 tonna gyümölcsöt takarítanak be. A gesztenye hagyományos hazai termőterülete a Dunakanyar, a csapadékos Nyugat-Dunántúl (Vas, Zala és Somogy megye), illetve és Pécs és környéke. A magyar gesztenye-feldolgozás innovatív jellegét és magas színvonalát a nemzetközi gesztenye-ágazat szereplői rendszerint jó és követendő példaként említik, hiszen a magyar előállítók a hazai termőtájakon betakarított mennyiségnél jóval több gesztenyét dolgoznak fel, és sok olyan, magas hozzáadott értékű, innovatív termékeket juttatnak vissza a legnagyobb termőterülettel rendelkező mediterrán piacokra, amelyek ott jelenleg is újdonságnak és keresett ínyencségnek számítanak, mondta el a rendezvény bevezetőjében Zsigmond Richard, a Nébih újonnan alakult Mezőgazdasági Genetikai Erőforrások Igazgatóságának (MGEI) vezetője.

Dr. Szani Zsolt, a Nébih MGEI Kertészeti Fajtakísérleti Osztályának témavezetője hangsúlyozta, hogy Magyarországon a szelídgesztenye-termesztés kiváló lehetőségeket, ám veszélyeket is rejt magában.

A jól ismert hazai szelídgesztenyefa-fajtákat három fő károsító, a kéregrák, a fitoftóra és a gubacsdarázs fenyegeti. A gubacsdarázs kártételét természetes ellenségének betelepítésével lehet csökkenteni. A kéregrák ellen, amely éppen a termőre forduló fákat támadja meg, jelenleg nem ismert semmilyen hatékony kémiai védekezés. Megoldást rezisztens fajták nemesítése jelenthet, amely során a kéregrákkal szemben ellenálló, Ázsiában őshonos fajtákat kereszteznek jól ismert európai gesztenyefajtákkal. A nemesítők számára ugyanilyen fontos cél, hogy a keresztezések során megőrizzék az európai fajtákra jellemző jó minőségű és ízletes gyümölcsöt, az új fajták forduljanak gyorsan termőre, és neveljenek olyan kis méretű fákat mint a japán vagy a kínai gesztenye.

Dr. Szani Zsolt kifejtette, hogy az egyes európai gesztenyefajták sajátos termőhely-igénnyel rendelkeznek és szorosan alkalmazkodtak a rájuk jellemző termőtájhoz. A magyar fajták az enyhén savanyú, alacsony mésztartalmú talajokat és a csapadékos termőhelyeket kedvelik. Ha a termesztők új fajtát kívánnak bevezetni Magyarországon, akkor az ültetvény telepítése előtt indokolt kipróbálni, hogy az új fajta képes-e alkalmazkodni a magyar termőtájakhoz. Mivel az Európai Unió Növényfajta-hivatala (CPVO) a Nébih-et jelölte ki gesztenyefajta közösségi szintű oltalomi célú vizsgálatok elvégzésére, Európában egyedül a Nébih növényfajta-kísérleti állomásain vizsgálnak új fajtajelölteket. Ez jelentős előnyt biztosít a hazai nemesítők és termelők számára, hiszen a nemesítők hazai termőhelyi feltételek és kedvező vizsgálatidíj-tételek mellett kaphatnak uniós szintű fajtaoltalmat.

A gesztenye termékpálya szereplői és laikus kóstolók a kerekasztal-beszélgetés után érzékszervi bírálatot tartottak, amelynek során a bírálók értékelték a különféle fajtájú héjas gesztenyék méretét, színét, alakját és a bél kifejthetőségét. Véleményt mondtak még a gesztenyefajták ízéről, illetve arról, hogy az egyes felhasználási céloknak melyik fajta a legmegfelelőbb.

Az érzékszervi bírálat alá vetett 15 gesztenyefajta az alábbi három fajtakörbe volt sorolható: 

1. A Nemzeti Fajtajegyzéken szereplő fajták ('Iharosberényi 2', 'Iharosberényi 29', 'Kőszegszerdahelyi 29' és 'Nagymarosi 38')
2. Az Európai Unió területén regisztrált interspecifikus fajták ('Bouche de Betizac', 'Bournette', 'Ferosacre','Marlhac' és 'Precoce Migoule')
3. A Nagymaroson újonnan szelektált gesztenyék (Ezek még nem rendelkeznek fajtanévvel.)

A bíráló bizottság a termés és a magbél tulajdonságait 5 fokú skálán értékelte. Az 5-ös fokozat a legjobb, míg az 1-es fokozat a leggyengébb minősítést jelenti.

A termés színe alapján a bírálok a Nagymaroson újonnan szelektált gesztenyéket, illetve a 'Nagymarosi 38'-at ítélték legtetszősebbnek. A hazai fajták 4,3 - 4,7 pontot értek el. A termés mérete, alakja szempontjából a nagymarosi szelekciók mellett a 'Bouche de Betizac' és a 'Precoce Migoule' fajták szerepeltek a legjobban. A bél kifejthetősége során értékelték, hogy a héjtól és a bélrekesztől mennyire tisztán választható el. Erre a tulajdonságra nézve szintén az újonnan szelektált hazai gesztenyéket ítélték a legkedvezőbbnek, 3,9 - 4,6 közötti átlagos pontszámokkal.

A gesztenyebél értékelése során is hasonlóan alakultak az értékek, mint a termés esetében. Illat, íz (3,8 - 4,5) szempontjából és a bél állománya (3,5 - 4,4) szerint is az új szelekciók kapták a legmagasabb pontszámokat.  Az állomány értékelése során még a 'Bouche de Betizac' került a legjobbak közé.

Az összesített pontszámok alapján a nagymarosi új szelektált gesztenyék érték el a legmagasabb értékeket. Az interspecifikus fajták közül a 'Bouche de Betizac' valamint a 'Marlhac' kapták a legkedvezőbb értékelést.

A rendezvényen készült fényképek