Országos parlagfű helyzetkép (2026.09.25.)

Szeptember második felében a parlagfüvek fejlettségi állapota továbbra is változatos képet mutat az országban. A növények fejlettsége 8 leveles és 180 cm-es nagyság közötti, ám a növényméret és az elágazások száma sok helyen elmarad az eddigi években jellemzőtől.

A legfejlettebb egyedek nagysága Zala vármegyében meghaladja a 200 cm-t, továbbá Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében 180-200 cm nagyságú növényekkel is lehet találkozni. A fiatalabb, kisebb méretű egyedeknél is jellemző, hogy gyorsan virágzatot fejlesztenek. Országszerte zajlik még a parlagfű virágzása, de a virágzó, pollent szóró parlagfüvek aránya és a pollenszórás mértéke napról-napra csökken. A főhajtáson a fő virágzati tengely hossza többnyire 5-30 cm közötti. A termésfejlődés fázisa került előtérbe, és m és még kis mennyiségben (legfeljebb 5-15%-os arányban), de megjelentek az érett termésű egyedek is. A pollenszóródás csúcsidőszaka már lezajlott, ám továbbra is sok helyen magas a parlagfű pollenkoncentrációja a levegőben, amit az utóbbi két hét zömmel csapadékmentes időjárása nem korlátozott érdemben.
Szeptember második felében jelentős lehűlésekkel megérkezett a változékonyabb, őszies időjárás. A napi középhőmérséklet a hónap utolsó hetéhez közeledve nagymértékben visszaesett. Számottevő csapadék az ország legnagyobb részére továbbra sem érkezett, csupán elszórtan alakultak ki esők, aminek leginkább a nyugati országrészben volt jelentősebb a mennyisége. A rendkívül aszályos tavasz és nyár következményeképp kialakult vízhiányt azonban ez még nem képes lényegesen enyhíteni. Jelenleg is száraz talajállapot uralkodik az ország túlnyomó részén, ami a lecsökkent hőmérsékleti értékekkel párosulva már nem kedvező a parlagfű csírázásához.
A nyári betakarítású kultúrnövények tarlóinak parlagfűvel való fertőzöttsége általában alacsony vagy gyenge, ritkábban fordulnak elő erősebben fertőzött területrészek. Az aszály miatt a parlagfű csírázása a legtöbb tarlón elenyésző mértékben volt jellemző. A termelők többsége kiemelt figyelmet fordított a tarlóhántás mielőbbi elvégzésére, ahol a talaj azt lehetővé tette. Nagyon sok területen viszont a száraz talajállapotok miatt a mechanikai művelést nem tudták jó minőségben végrehajtani. A száraz talajállapotok miatt a gazdálkodók a szokásosnál kisebb arányban végezték el a tarlóhántást és nagyobb arányban végeztek gyomirtószeres tarlókezelést. A gabonatarlókon legnagyobb arányban a virágzó és a termésfejlődésben lévő egyedek jellemzők. Ahol még nem történt meg a tarlóhántás, ott a parlagfű általában 20-70 cm-es nagyság közötti. Az őszi káposztarepce vetése folyamatosan zajlik azokban a térségekben, amelyek talajviszonyai alkalmasak a munka elvégzésére. de az ország nagy részén nagyon nagy mértékben akadályozzák ezt a száraz viszonyok.  Ahol lehetséges, az őszi vetések magágy-előkészítése zajlik, azonban hazánk döntő részén a száraz talajállapotok nem kedvezőek a munka megfelelő minőségben való végrehajtásához. 
A napraforgó állományok többségének fejlettsége barnaérés és növényszáradás közötti, amely az aszály által legjobban sújtott térségekben inkább kényszerérés. A napraforgó magassága alacsonyabban alakult a korábbi években jellemzőnél, valamint az alsó levelek száradása is sok helyen korábban megtörtént. A napraforgó a kukoricánál jobban bírta az aszályt, de általában a zöld tömegének nagy részét hamar elvesztette. A nyár során többször jelentkező, valamint jelenleg is tartó rendkívüli aszály következményei megmutatkoznak az állományokon, sok napraforgótáblán a levelek súlyos száradása következett be, továbbá sok területen a kaszatképződés is sérült. A gyomirtás a legtöbb helyen sikeres volt, a parlagfű ellen hatékonynak bizonyult, az állományokban a parlagfűfertőzés nem jelentős, valamint a rendkívül száraz körülmények sem kedveztek a további térnyerésének. A napraforgó területeken parlagfű elsősorban a sikertelenül gyomirtott táblarészeken, tőhiányos állományokban, táblaszéleken, táblaszegélyeken, forgókban és műtárgyak mentén fordul elő jelentősebb mennyiségben. Ezeken a területeken jellemző már, hogy a parlagfű túlnőtte a napraforgót. A napraforgó állományszárítására az átlagosnál jóval kisebb területen volt szükség, mivel a növények nagy arányban leszáradtak. Az ország legnagyobb részén zajlik a napraforgó betakarítása, egyes területeken a végéhez közelít.
A kukoricaállományok többségének a fejlettsége teljesérés és növényszáradás közötti. Az állományok többnyire parlagfűmentesek vagy a parlagfű csak kis mennyiségben, elvétve található meg bennük. Jelentősebb parlagfűfertőzés elsősorban a sikertelenül gyomirtott táblarészeken, a táblaszéleken, táblaszegélyeken, a forgókban és a műtárgyak mentén fordul elő. A hosszú ideig tartó rendkívüli aszály nagyon súlyos károkat okozott a kukoricanövényeken az ország nagy részén. Az állományok alacsonyabbak az átlagosnál. A levelek nagymértékben leszáradtak, cső a növények egy részénél nem is képződött. A hosszú szárazság miatt a növények egy része szinte teljes mértékben elszáradt. Az Alföldön a legszárazabb térségekben, öntözés nélkül az állományok sok területen gyakorlatilag elszáradtak, felsültek, a csőképződés elmaradt. Sok területen kényszerültek a gazdálkodók a silózással történő kényszerbetakarításra. Mostanra a szemes kukorica betakarítása is zajlik, helyenként már be is fejeződött, aminek következtében a parlagfű is megsemmisül.
Az ültetvényekben a parlagfűfertőzés mértékét az ültetvények kultúrállapota határozza meg, így változatos képet mutat. A kémiai gyomirtást, a kaszálásokat vagy mechanikai sorközműveléseket többnyire elvégezték. Több gazdálkodó sorközművelést végzett míg kellő mennyiségű nedvesség volt a talajban, de a nyár legnagyobb részében a talajállapotok ezt nem tették lehetővé. Amelyik ültetvényben a gyomirtást megfelelően elvégezték, ott parlagfű nem vagy alig található, ám az elhanyagolt ültetvényekben és a friss telepítésekben helyenként nagyobb számban van jelen. A rendkívül száraz körülmények nem kedveztek a parlagfű térnyerésének az ültetvényekben sem, a gyomnövények többsége a legtöbb ültetvényben kisült.
A parlagfű legnagyobb mennyiségben táblaszéleken, táblák szegélyében, műtárgyak mentén, a sikertelenül gyomirtott területeken, kiritkult táblarészeken, parlagon hagyott területeken, mezőgazdaságilag nem művelt területeken, ruderáliákon, utak szélén, árokpartokon, elhanyagolt zártkertekben fordul elő.
A ruderális területeken országszerte változatos képet mutat a parlagfű fejlettsége, a legtöbb egyed a néhány leveles és 200 cm-es nagyság közötti. Általában a ruderális területeken találhatóak a legnagyobb méretű és legfejlettebb parlagfüvek, amelyek között is a virágzó és a termésfejlődésben lévő egyedek aránya a legnagyobb. A korábbi nagymértékű szárazság és a jelenlegi hűvös időjárás hatására a parlagfű csírázása a legtöbb területen jelentősen visszaesett vagy megszűnt. A csapadékszegény és hűvös tavaszi időjárás, valamint a nyár során jellemző száraz talajállapotok miatt a parlagfű kisebb borítottsággal van jelen. Az utak mentén folyamatosan végzik a kaszálást, de az újrasarjadás mértéke is kisebb a megszokottnál.