Országos parlagfű helyzetkép (2026.08.28.)

Augusztus végén a parlagfüvek fejlettségi állapota továbbra is változatos képet mutat az országban az élőhelytől és a kelési időtől függően, a vegetatív fejlettségtől a termésképződésig tart.

A parlagfüvek nagysága általában a 10 cm-estől a 170 cm-es magasságig terjed, ám a növényméret és az elágazások száma sok helyen elmarad az eddigi években jellemzőtől. A legfejlettebb egyedek Zala vármegyében a kettő méteres magasságot is elérik, Békés vármegyében pedig a kettő méter magasságot meghaladó parlagfüveket is sikerült találni. A parlagfüvek döntő többsége (80-100%-a) már generatív fenológiai állapotban van. Hajtásaik csúcsán a porzós virágzat fejlődik, a fő virágzati tengely hossza többnyire 1-30 cm közötti. A fiatalabb, kisebb méretű egyedeknél is jellemző, hogy gyorsan bekövetkezik a generatív stádiumba való átváltás. Vegetatív állapotban már csak a későn kelt növények találhatók. Az egész országban virágzik a parlagfű, a virágzás csúcsidőszakában vagyunk. A virágzó, pollent szóró parlagfüvek aránya a vármegyék többségében 70-100% közötti (Győr-Moson-Sopron vármegyében 30% körüli). A parlagfű pollenje országosan magas, sokfelé nagyon magas koncentrációban van jelen a levegőben, a pollenszórás csúcsidőszakába jutottunk. A legfejlettebb egyedeknél a termős fészkekben megkezdődött a termések fejlődése is. Az ország nagy részén továbbra is rendkívül száraz a talaj, ami miatt a parlagfű csírázása csekély mértékűre csökkent, a legszárazabb térségekben a legtöbb területen a csírázás teljesen megszűnt. A legszárazabb térségekben, elsősorban az Alföldön a szárazság már a parlagfüveket is megviseli, egyre több hervadó, lankadó egyeddel lehet találkozni.
A nyári betakarítású kultúrnövények aratását követően jelenleg a tarlóhántási, tarlóápolási munkálatok időszaka tart. A termelők többsége kiemelt figyelmet fordít a tarlóhántás mielőbbi elvégzésére a gyomok, így a parlagfű elleni védekezés érdekében, azonban a legtöbb területen a száraz talajállapot miatt a mechanikai művelést nem tudják jó minőségben végrehajtani. Általában csapadékot követően, és csak sekély tarlóhántásra van lehetőség. Emiatt a gazdálkodók a szokásosnál kisebb arányban végezték el a tarlóhántást és nagyobb arányban végeztek gyomirtószeres tarlókezelést. Jelenleg az ország nagy részén továbbra is rendkívül száraz a talaj, emiatt a parlagfű csírázása a legtöbb tarlón csekély mértékű vagy megszűnt. A tarlók parlagfűvel való fertőzöttsége általában alacsony vagy gyenge, ritkábban fordulnak elő erősebben fertőzött területrészek. A fertőzött gabonatarlókon a parlagfű többnyire 10-80 cm közötti nagyságú, általában már a generatív állapotú egyedek vannak többségben, és egyre nagyobb arányban vannak jelen virágzó egyedek, sőt vannak vármegyék, ahol már a virágzó parlagfüvek vannak többségben. 
Az őszi vetésű növények alá megkezdődtek a magágyelőkészítések, de az aszályos idő miatt csúszásban vannak az ország nagy részén. Hazánk döntő részén a száraz talajállapotok nem kedveznek a megfelelő minőségű munkavégzésnek. De vannak olyan térségek is, ahol annyira száraz a talaj, hogy az őszi káposztarepce alá szinte lehetetlen vetőágyat készíteni. Mivel a megfelelő magágyelőkészítést akadályozza a kiszáradt talaj, sok helyen a gazdálkodók kivárnak, és a vetés előreláthatólag csak szeptemberben fog megtörténni. Az őszi káposztarepce vetésével megkezdődött az őszi vetési időszak, az ország nagy részén nagyon száraz talajállapotok mellett.
A napraforgó állományok többségének fejlettsége citromérés és barnaérés közötti, amely az aszály által legjobban sújtott térségekben inkább kényszerérés. A napraforgó magassága alacsonyabban alakult a korábbi években jellemzőnél, valamint az alsó levelek száradása is sok helyen korábban megtörtént. A napraforgó a kukoricánál jobban bírta az aszályt, de általában a zöld tömegének nagy részét már így is elvesztette. A nyár során többször jelentkező, valamint jelenleg is tartó rendkívüli aszály következményei megmutatkoznak az állományokon, sok napraforgótáblán a levelek súlyos száradása következett be, továbbá sok területen a kaszatképződés is sérült. A gyomirtás a legtöbb helyen sikeres volt, a parlagfű ellen hatékonynak bizonyult, az állományokban a parlagfűfertőzés nem jelentős, valamint a rendkívül száraz körülmények sem kedveztek a további térnyerésének. A napraforgó területeken parlagfű elsősorban a sikertelenül gyomirtott táblarészeken, tőhiányos állományokban, táblaszéleken, táblaszegélyeken, forgókban és műtárgyak mentén fordul elő jelentősebb mennyiségben. Ezeken a területeken jellemző már, hogy a parlagfű túlnőtte a napraforgót. A napraforgó állományszárítás megkezdődött, azonban erre az átlagosnál jóval kisebb területen lesz szükség, mivel a növények nagy arányban leszáradtak. Néhány vármegyében megkezdődött a napraforgó betakarítása. 
A kukoricaállományok többségének a fejlettsége viaszérés és teljesérés, és sajnos növényszáradás közötti. A kukoricaállományok többnyire parlagfűmentesek vagy a parlagfű csak kis mennyiségben, elvétve található meg bennük. Jelentősebb parlagfűfertőzés elsősorban a sikertelenül gyomirtott táblarészeken, a táblaszéleken, táblaszegélyeken, a forgókban és a műtárgyak mentén fordul elő. A hosszú ideje tartó rendkívüli aszály nagyon súlyos károkat okozott a kukoricanövényeken az ország nagy részén. Az állományok alacsonyak, a levelek nagymértékben leszáradtak. A gyomelnyomó képességük gyenge. Sok növényen cső sem képződött. A hosszú szárazság miatt a növények egy része szinte teljes mértékben elszáradt. Az Alföldön a legszárazabb térségekben, öntözés nélkül az állományok sok területen gyakorlatilag elszáradtak, felsültek, a csőképződés elmaradt. Sok területen zajlik a silózással történő kényszerbetakarítás.  A zöldtömeg hektáronkénti mennyisége jelentősen elmarad az átlagostól. Több vármegyében a növényszáradás, kényszerérés miatt megkezdődött a kukorica betakarítása, nagyon gyenge termésátlagokkal. A jelenlegi időjárás a parlagfű térnyerésének sem kedvez.
Az ültetvényekben a parlagfűfertőzés mértékét az ültetvények kultúrállapota határozza meg, így változatos képet mutat. A kémiai gyomirtást, a kaszálásokat vagy mechanikai sorközműveléseket többnyire elvégezték. Amelyik ültetvényben a gyomirtást megfelelően elvégezték, ott parlagfű nem vagy alig található, ám az elhanyagolt ültetvényekben és a friss telepítésekben helyenként nagyobb számban van jelen. A fűfélék és a gyomnövények többsége a legtöbb ültetvényben kisült, de a hatalmas szárazság nem kedvez a parlagfű térnyerésének sem.
A parlagfű legnagyobb mennyiségben táblaszéleken, táblák szegélyében, műtárgyak mentén, a sikertelenül gyomirtott területeken, kiritkult táblarészeken, parlagon hagyott területeken, mezőgazdaságilag nem művelt területeken, ruderáliákon, utak szélén, árokpartokon, elhanyagolt zártkertekben fordul elő.
A ruderális területeken országszerte változatos képet mutat a parlagfű fejlettsége, a legtöbb egyed 10-200 cm-es nagyság közötti fejlettségű, többségük virágzik. Az ország nagy részén jellemző forró és csapadékmentes időjárás a vegetatív fejlődést és az újrahajtást mérsékli és a generatív irányba tolja el a növények fejlődését, gyakran a kisméretű példányok esetében is. Általánosan jellemző, hogy a ruderális területeken találhatóak a legnagyobb méretű, legfejlettebb parlagfüvek. A gyepek kisültek a kánikulában, a fűfélék levele leszáradt, ami a parlagfű számára szabadabb talajfelszínt biztosít. Viszont a talajok további száradása kedvezőtlenül hatott a parlagfű csírázására, ezért a parlagfűkelés a legtöbb területen jelentősen visszaesett vagy megszűnt. A csapadékszegény és hűvös tavaszi időjárás, valamint a jelenleg is száraz talajállapotok miatt a parlagfű kisebb borítottsággal van jelen. A közutak mentén folyamatosan végzik a kaszálást, a parlagfű újrahajtása a nedvességhiány miatt vontatott.