Országos parlagfű helyzetkép (2026.07.31.)
A parlagfű fejlettségi állapota július végén változatos képet mutat.
A növények fejlettsége szikleveles és 150 cm-es nagyság közötti, ám a növényméret és az elágazások száma sok helyen elmarad az eddigi években jellemzőtől. A legfejlettebb egyedek nagysága Zala megyében meghaladja a 150 cm-t, Békés megyében 160-215 cm nagyságúak. A vegetatív stádiumból a generatív stádiumba való átmenet időszaka zajlik. Napról-napra nő a virágbimbós állapotban levő parlagfüvek aránya, és a megyék többségében már a generatív stádiumban lévő egyedek aránya nagyobb. A generatív stádiumú egyedek aránya többnyire 40-95% közötti. Fejlődik a fő virágzati tengely, amelynek hossza többnyire 1-20 cm közötti. A megyék többségében megkezdődött a parlagfű virágzása, virágzás kezdete fejlettségű parlagfüveket is lehet találni, többnyire még csak kis mennyiségben (legfeljebb 2-7%-os arányban), de Békés megyében már 10-40%-os, Hajdú-Bihar megyében már 10-20%-os arányban vannak jelen virágozni kezdő egyedek.
Július második felében kezdetben enyhült a korábban jellemző rendkívüli forróság, majd az utóbbi napokban újabb hőhullám vette kezdetét. Az átmeneti lehűlés hatására a hajnali hőmérsékletek nagyobb mértékben le tudtak csökkenni. Számottevő csapadék ebben az időszakban csupán az ország délnyugati szegletében hullott, ezért a legtöbb területen továbbra is aszály uralkodik. A parlagfű csírázása az idei évben döntően a március vége és április vége közötti időszakban indult meg, de mértéke az átlagosnál visszafogottabb, a száraz időjárás miatt elhúzódó, vontatott volt. A fejlődésük is lassú ütemben zajlott. Az utóbbi két hét időjárása a parlagfű további keléséhez az ország nagy részén nem bizonyult kedvezőnek, így csírázó, illetve szikleveles fenológiában lévő növények elvétve találhatóak.
Az őszi káposztarepce és őszi gabonák betakarítása az ország legnagyobb részében befejeződött. Az őszi kalászos állományokban az ország legnagyobb részében parlagfű nem fordult elő, vagy csak kis mennyiségben volt megtalálható, elsősorban a ritkább állományokban, fejlődésben elmaradt foltokban, illetve a táblaszéleken, táblaszegélyeken. Jelenleg a tarlóhántás és a tarlóápolási munkálatok időszaka zajlik. A parlagfű kelésének és fejlődésének megelőzése érdekében a gazdálkodók – ha az időjárás is engedi – igyekeznek elvégezni a tarlóhántást, azonban az ország legnagyobb részén ehhez nem kedvez a száraz talajállapot. A tarlók parlagfűvel való fertőzöttsége általában alacsony vagy gyenge, ritkábban fordulnak elő erősebben fertőzött területrészek. Ahol még nem történt meg a tarlóhántás, ott a parlagfű többnyire vegetatív állapotban van jelen, fejlettsége szikleveles és a 45 cm-es nagyság közötti, Békés megyében pedig kis mennyiségben már virágbimbós egyedek is előfordulnak.
A napraforgó vetésterületének nagyobb részén imidazolinon vagy tribenuron-metil toleráns hibrideket vetettek. A napraforgó-állományok fejlettsége többnyire virágzás vége és citromérés közötti. Elsősorban az ország keleti részén, különösen az Alföldön jellemző volt, hogy a vetés idején rendkívül száraz volt a talaj. A Dunántúlon a későbbi vetéseknél, illetőleg a szárazabb térségekben kelési problémák is felléptek. Emiatt sok helyen egyenetlen kelés, egyenetlen állomány, heterogenitás figyelhető meg. Mivel a tavaszi csapadékeloszlás egyenetlen volt, emiatt változóan alakult, hogy a preemergens kezelések megkapták-e a szükséges bemosó csapadékot. Ahol megfelelő mennyiségű csapadék hullott, ott hatékony volt a gyomirtás parlagfű ellen is (Baranya, Somogy és Tolna megyében), de sok helyen aszály uralkodott. A szárazabb térségekben a tartamhatással rendelkező készítmények többségében nem kapták meg a szükséges bemosó csapadékot. Emiatt és a korábbi évek tapasztalatainak megfelelően a termelők a napraforgó területek nagy részén állománykezelésre alapozták a parlagfű elleni védekezést, mely sikeresnek bizonyult a parlagfű visszaszorítása szempontjából. Azonban a jelenlegi időjárás miatt a megfelelő tőszámmal rendelkező, jól záródó állományok gyomelnyomó képessége is elmarad a megszokottól. A nyár során többször jelentkező, valamint jelenleg is tartó rendkívüli aszály következményei megmutatkoznak az állományokon, sok napraforgótáblán az alsó levelek leszáradása következett be. Összességében a gyomirtás a legtöbb helyen sikeres volt, a parlagfű ellen hatékonynak bizonyult, az állományokban a parlagfűfertőzés nem jelentős, valamint a rendkívül száraz körülmények sem kedveztek a további térnyerésének. A napraforgó területeken parlagfű elsősorban a sikertelenül gyomirtott táblarészeken, tőhiányos állományokban, táblaszéleken, táblaszegélyeken, forgókban és műtárgyak mentén fordul elő jelentősebb mennyiségben.
A kukoricaállományok többsége virágzás vége és viaszérés közötti fejlettségűek. A napraforgóhoz hasonlóan a kukorica kelését is az ország nagy részén megnehezítette a tavaszi aszály, ezért ezeken a területeken kezdetben az egyenetlenül kelt, heterogén állományok voltak jellemzők, de ezt később a május közepi csapadék mérsékelte valamelyest. Az állományok többnyire záródtak, de az aszály következtében sok helyen romlani kezdett gyomelnyomó képességük. Az ország nagy részén a tavaszi csapadékeloszlás nagyon egyenetlen volt, emiatt változóan alakult, hogy a tartamhatással rendelkező gyomirtó szerek megkapták-e a szükséges bemosó csapadékot. Ahol ez megvalósult, ott a kukorica területek többnyire parlagfűmentesek. Sok területen viszont a szárazság miatt nem kapott elég bemosó csapadékot a tartamhatással rendelkező gyomirtó szer, emiatt a területek többségén a gazdálkodók posztemergens gyomirtást végeztek. A kukorica állománykezelések a táblák többségén sikeresek voltak, parlagfű ellen is hatékonynak bizonyultak. Sok gazdálkodó nemcsak kémiai, hanem mechanikai gyomirtást is végzett. A kukoricaállományok többnyire parlagfűmentesek vagy a parlagfű csak kis mennyiségben, elvétve található meg bennük. Jelentősebb parlagfűfertőzés elsősorban a sikertelenül gyomirtott táblarészeken, a táblaszéleken, táblaszegélyeken, a forgókban és a műtárgyak mentén fordul elő. A hosszabb ideje tartó aszály hátrányos hatása a kukoricanövényeken az ország nagy részén jól látható. A növekedésük üteme lassult, a levelek „furulyázása” figyelhető meg, a leveleken száradás indult meg. A legszárazabb térségekben, az Alföldön öntözés nélkül az állományok sülnek fel, helyenként kényszerérés tapasztalható. A silózás több helyen megkezdődött mentve a még felhasználható kukoricanövényeket. A jelenlegi időjárás a parlagfű térnyerésének sem kedvez.
Az ültetvényekben a parlagfűfertőzés mértékét az ültetvények kultúrállapota határozza meg, így változatos képet mutat. A kémiai gyomirtás és kaszálás folyamatos. Az első gyomirtó szeres kezelések megtörténtek a sorok alján. Több gazdálkodó sorközművelést végzett míg kellő mennyiségű nedvesség volt a talajban, ám a jelenlegi talajállapotok a legtöbb helyen már nem teszik ezt lehetővé. Amelyik ültetvényben a gyomirtást megfelelően elvégezték, ott parlagfű nem vagy alig található, ám az elhanyagolt ültetvényekben és a friss telepítésekben helyenként nagyobb számban van jelen.
A parlagfű legnagyobb mennyiségben táblaszéleken, táblák szegélyében, műtárgyak mentén, a sikertelenül gyomirtott területeken, kiritkult táblarészeken, parlagon hagyott területeken, mezőgazdaságilag nem művelt területeken, ruderáliákon, utak szélén, árokpartokon, elhanyagolt zártkertekben fordul elő.
A ruderális területeken országszerte változatos képet mutat a parlagfű fejlettsége, a legtöbb egyed a szikleveles fejlettség és a 140 cm-es nagyság közötti. Általában a ruderális területeken találhatóak a legnagyobb méretű parlagfüvek, amelyek között is egyre növekszik a virágbimbós egyedek aránya. Több megyében már virágzás kezdete fejlettségű parlagfüvek is előfordulnak a ruderáliákon. Mostanra sok helyen a gyepek kisültek, ez a parlagfű csírázásához kedvezőbb feltételeket biztosít a nyílt talajfelszín miatt. A csapadékszegény és a hosszan kitartó hűvös tavaszi időjárás és a jelenleg is száraz talajállapotok miatt a parlagfű kisebb borítottsággal van jelen. Az utak mentén folyamatosan végzik a kaszálást.