Országos parlagfű helyzetkép (2025.10.22.)

Október utolsó dekádjának elejére gyakorlatilag véget ért az idei parlagfű pollenszezon, a parlagfű növények túlnyomó többsége elvirágzott az országban.

A parlagfüvek többségénél a termésérés, magszóródás, növényelhalás a meghatározó fenológiai állapot. Virágzás már szinte csak az újrasarjadt, és a későn kelt, fagyvédett helyeken található egyedeknél figyelhető meg. Az éjszakai fagyok hatására a területek többségén a pollenszórás megszűnt. Október második felében napközben már jellegzetes őszi időjárás uralkodik, a hajnalok már jellemzően hidegek és a nappalok is hűvösek, talaj menti fagyok is előfordultak országszerte. Számottevő csapadék nem hullott az elmúlt két hét folyamán, rendkívül aszályos eddig az október. A legtöbb parlagfűnövényre sok helyen már a növényelhalás jellemző: levélszíneződés, elbarnulás, lombhullás, a föld feletti részek elhalása.
A szántóföldeken a betakarításokkal, valamint vetés előkészítési munkálatok révén a parlagfűvel fertőzött területek nagysága jelentősen csökkent.
A nyári betakarítású kultúrnövények tarlóin a csapadékosabb térségekben a parlagfű-fertőzöttség közepes, helyenként erős volt. A csapadékban szegény térségekben a tarlók többségén jelentős parlagfű borítottság nem volt jellemző. Az ország nagy részére nyáron a száraz, aszályos időjárás volt jellemző, emiatt a tarlókon kevés parlagfű kelt. A termelők többsége kiemelt figyelmet fordított a tarlóhántás mielőbbi elvégzésére a gyomok, így a parlagfű elleni védekezés érdekében, azonban a legtöbb területen a száraz talajállapot nem volt kedvező a megfelelő tarlóhántáshoz. A gazdálkodók nagyobb arányban végeztek gyomirtószeres tarlókezelést. Az őszi időjárás beköszöntével az ország jelentős részén kedvezővé váltak a feltételek a talajmunkák elvégzéséhez. 
Az őszi káposztarepce állományok 2 és 12 leveles állapot közötti fejlettségűek. A kelése és fejlődése heterogén képet mutat, a csapadékosabb területeken az állományok egyenletesen keltek míg a szárazabb térségekben sok helyen a vontatott kelés és a lassú ütemű fejlődés a jellemző.
Az őszi kalászosok talajelőkészítési és vetési munkálatai a végükhöz közelednek az országban, melyek végrehajtásával a parlagfű-fertőzöttség lecsökkent. A korábbi vetések 1-5 leveles fenológiai állapotban vannak, azonban a csapadékhiány nem kedvez az intenzív fejlődésnek. A későn lekerülő kultúrák után zajlik még az őszi kalászosok magágyelőkészítése, illetve folyamatban vannak a vetési munkálatok.
A napraforgó-állományok többségét betakarították, csak néhány területen zajlik még az aratás. A betakarítás előtti állományszárítást az átlagosnál kevesebb helyen kellett elvégezni, mivel a napraforgó-állományok a nyári szárazság hatására jelentős mértékben leszáradtak. A termőterület nagy részén azonban a gazdálkodók a mesterséges állományszárítás lehetőségével is éltek, ami az érésgyorsítás mellett gyomirtásként is funkcionált. Az állományszárításban részesült napraforgó-állományokban a parlagfű leszáradásával a pollenszórás is megszűnt. A betakarítással nagymértékben csökkent a parlagfű előfordulása. A száraz őszi időjárás a napraforgó betakarítása szempontjából kedvezően alakult. 
A kukorica-állományok többsége teljesérés-növényszáradás fejlettség közötti. A legtöbb vármegyében a növényszáradás, kényszerérés miatt már korán megkezdődött a szemeskukorica betakarítása, amely a legtöbb vármegyében már a vége felé közelít, esetleg be is fejeződött. A kukoricaállományok többnyire parlagfű mentesek voltak, vagy csak kis mennyiségben, elvétve volt található meg bennük. Jelentősebb parlagfűfertőzés elsősorban a táblaszéleken, táblaszegélyeken és a forgókban fordult elő. 
Az ültetvényekben a parlagfűfertőzés mértékét jellemzően a terület kultúrállapota határozza meg, így változatos képet mutat. Amelyik ültetvényben a gyomirtást megfelelően elvégezték, ott parlagfű nem található, vagy csak kis mennyiségben fordul elő, ami az ültetvények többségére jellemző. Helyenként az elhanyagolt állományokban, friss telepítésekben nagyobb parlagfű-fertőzöttség volt jellemző. A mechanikai és kémiai gyomirtások már kevésbé gyakoriak, de a szüret után még végeznek talajmunkát a területeken. A parlagfűnövények életfolyamatai az ültetvényekben is a végükhöz közelednek.
A parlagfű legnagyobb mennyiségben táblaszéleken, táblák szegélyében, sikertelenül gyomirtott területeken, kiritkult táblarészeken, parlagon hagyott területeken, ugaroltatott területeken, mezőgazdaságilag nem művelt területeken, ruderáliákon, utak szélén, árokpartokon, elhanyagolt zártkertekben, beruházási területeken fordul elő.
Általánosan jellemző, hogy a ruderális területeken találhatóak a legnagyobb méretű, legfejlettebb parlagfüvek. A ruderáliákon is elvirágzott a parlagfű, a termésérés, magszórás, növényelhalás a jellemző parlagfűfejlettség. Az utak mentén, árokpartokon a szeptemberi csapadék hatására még szükség volt kaszálásra, azonban a parlagfüvek gyors újrahajtása figyelhető meg.