Országos parlagfű helyzetkép (2025.09.26.)
Szeptember végéhez közeledve az ország nagy részén a parlagfüvek többségénél a virágzás és a termésfejlődés az uralkodó fejlettség, és megkezdődött a termések érése is. A virágzó, pollent szóró parlagfüvek aránya és a pollenszórás mértéke országszerte napról-napra csökken.
A parlagfüvek döntő többsége (90-100%-a) generatív fenológiai állapotban van, a fő virágzati tengely hossza többnyire 5-30 cm közötti. Vegetatív állapotban csak a frissen kelt növények vannak, melyekből már nagyon kevés van. A parlagfüvek fejlettsége országosan nagyon heterogén, a 2 levelestől a 200 cm-es magasságig terjed. Szeptember utolsó dekádja napközben ismét nyári meleggel kezdődött, azonban a hajnalok már jellemzően hűvösek maradnak. Ezután az elmúlt napokban az ország területére érkezett hidegfront az őszies időjárást is meghozta. Szeptember folyamán csapadék is változó mennyiségi eloszlásban, de országosan mindenütt jelentkezett. Parlagfűkelés helyenként kis mértékben tapasztalható, ám a hűvösödő időjárás miatt a csírázás már sokkal kevésbé jellemző. A később kelt egyedek is gyorsan virágzatot fejlesztenek.
A nyári betakarítású kultúrnövények tarlóin a csapadékosabb térségekben a parlagfű-fertőzöttség közepes, helyenként erős volt. A csapadékban szegény térségekben a tarlók többségén jelentős parlagfű borítottság nem jellemző. Sok területen az árvakelés figyelhető meg nagy mennyiségben. Az ország nagy részére nyáron a száraz, aszályos időjárás volt jellemző, emiatt nyáron a tarlókon kevés parlagfű kelt. A termelők többsége kiemelt figyelmet fordított a tarlóhántás mielőbbi elvégzésére a gyomok, így a parlagfű elleni védekezés érdekében, azonban a legtöbb területen a száraz talajállapot nem volt kedvező a megfelelő tarlóhántáshoz. A gazdálkodók nagyobb arányban végeztek gyomirtószeres tarlókezelést. A fertőzött gabonatarlókon a parlagfű általában 10-60 cm-es nagyság közötti, a virágzás és a termésfejlődés a jellemző fejlettségük. Az utóbbi két hét időjárása kedvező feltételeket biztosított a talajmunkák elvégzéséhez, és a tarlók parlagfű-fertőzöttsége jelentősen csökkent az intenzív talajmunkák következtében.
Az őszi vetésű növények talajelőkészítési munkálatai zajlanak az országban. Augusztus végén az hazánk döntő részén a száraz talajállapotok nem kedveztek a megfelelő minőségű munkavégzésnek. Mostanra jelentősebb mennyiségű eső esett országszerte, de egyes térségekben még mindig száraz talajállapotok uralkodnak (Csongrád-Csanád vármegye). A talajelőkészítési munkák végrehajtásával folyamatosan javul a parlagfű helyzet. Az őszi káposztarepce vetése folyamatban van, több vármegyében már be is fejeződött. A szárazabb térségekben helyenként még várják a csapadékot, ennek függvényében tovább folytatódna a vetése. Ahol már kikelt a repce, az állományok többségében szikleveles és 6 leveles állapot közötti fejlettségűek. Az őszi gabonák vetése is elkezdődött.
A napraforgó-állományok többségének fejlettsége barnaérés és növényszáradás közötti. A napraforgó vetésterületének nagyobb részén imidazolinon vagy tribenuron-metil toleráns hibrideket vetettek. Az ország nagy részén a tavaszi csapadékeloszlás nagyon egyenetlen volt, emiatt változóan alakult, hogy a preemergens kezelések megkapták-e a szükséges bemosó csapadékot. Ahol megfelelő mennyiségű csapadék hullott, ott hatékony volt a gyomirtás is, így a parlagfű sem jellemző, de sok helyen aszály uralkodott. Emiatt és a korábbi évek tapasztalatainak megfelelően a termelők a napraforgó területek nagy részén állománykezelésre alapozták a parlagfű elleni védekezést, mely a legtöbb helyen sikeresnek bizonyult. Azonban a nyári forró, csapadékszegény időszakok hatása a napraforgón is megmutatkozik, a záródott állományok gyomelnyomó képessége elmaradt a szokásostól. A napraforgó magassága alacsonyabban alakult a korábbi években jellemzőnél, valamint az alsó levelek száradása is sok helyen korábban megtörtént. Összességében a parlagfű-fertőzöttség általában nem számottevő, de jelentősebb az ilyenkor megszokottnál. A napraforgó területeken parlagfű elsősorban a sikertelenül gyomirtott táblarészeken, tőhiányos állományokban, táblaszéleken, táblaszegélyeken és forgókban fordul elő jelentősebb mennyiségben. A táblaszéleken található parlagfű foltok, sávok néhány helyen a táblák belsejébe is behatolnak. Helyenként előfordultak olyan táblák, ahol a parlagfű túlnőtte a napraforgót. A betakarítás előtti állományszárítást az átlagosnál kevesebb helyen kellett elvégezni, mivel a napraforgó-állományok a nyári szárazság hatására jelentős mértékben leszáradtak. A termőterület jelentős részén a gazdálkodók a mesterséges állományszárítás lehetőségével is éltek, ami az érésgyorsítás mellett gyomirtásként is funkcionál és elősegíti a könnyebb betakarítást. Az állományszárításban részesült napraforgó állományokban a parlagfű leszáradásával a pollenszórás is megszűnik. A napraforgó betakarítása az országban javában zajlik. A betakarítással tovább csökken a parlagfű előfordulása.
A kukorica-állományok többségének fejlettsége teljesérés és növényszáradás közötti. Idén a kukorica fejlődését kezdetben a hideg időjárás akadályozta, később az aszály nehezítette meg. Az ország nagy részén a tavaszi csapadékeloszlás nagyon egyenetlen volt, emiatt változóan alakult, hogy a preemergens kezelések megkapták-e a szükséges bemosó csapadékot. Ahol a preemergens kezelések megkapták a bemosó csapadékot, ott a kukorica területek többnyire parlagfű mentesek. A táblák többségén azonban a gazdálkodók korai posztemergens és posztemergens gyomirtást végeztek. A kukorica állománykezelések, a legtöbb esetben sikeresek voltak, parlagfű ellen is hatékonynak bizonyultak. Sok gazdálkodó nemcsak kémiai, hanem mechanikai gyomirtást is végzett. Mindennek köszönhetően a kukoricaállományok többnyire parlagfű mentesek vagy a parlagfű csak kis mennyiségben, elvétve található meg bennük. Jelentősebb parlagfűfertőzés elsősorban a táblaszéleken, táblaszegélyeken és a forgókban fordul elő. A nyár elejére jellemző aszály hátrányos hatása a kukoricanövényeken szinte mindenütt megmutatkozott, növekedésben visszamaradtak, kevesebb levélzettel rendelkeztek, megkezdődött a levélzet száradása, ugyanakkor a parlagfű fejlődésének sem kedvezett. A csapadékosabb térségekben júliusban az eső hatására az állományok részben regenerálódtak, azonban a legszárazabb térségekben, a leggyengébb vízgazdálkodású területeken ez már nem mentette meg a kukoricát. Augusztus közepére a fokozódó aszály miatt gyorsult a kukorica levélzet leszáradása, ami tovább rontotta a gyomelnyomó képességet. A legszárazabb térségekben, sokfelé részleges vagy teljes növényszáradás következett be és elsősorban az Alföld legszárazabb területein termés nélküli kukoricaállományok jellemzők. Mindezek miatt ezeken a területeken a kukoricát többfelé silózni kellett. A legtöbb vármegyében a növényszáradás, kényszerérés miatt már korán megkezdődött a szemeskukorica betakarítása, mely most is folyamatos.
Az ültetvényekben a parlagfűfertőzés mértékét jellemzően a terület kultúrállapota határozza meg, így változatos képet mutat. Amelyik ültetvényben a gyomirtást megfelelően elvégezték, ott parlagfű nem található, vagy csak kis mennyiségben fordul elő, ami az ültetvények többségére jellemző. Helyenként az elhanyagolt állományokban, friss telepítésekben nagyobb parlagfű-fertőzöttséget lehet észlelni. A mechanikai és kémiai gyomirtások már kevésbé gyakoriak, de még mindig folyamatosak, ahol az ültetvény állapota ezt megköveteli és ahol a szüret még zajlik, gördülékenyebbé téve a betakarítást.
A parlagfű legnagyobb mennyiségben táblaszéleken, táblák szegélyében, sikertelenül gyomirtott területeken, kiritkult táblarészeken, parlagon hagyott területeken, ugaroltatott területeken, mezőgazdaságilag nem művelt területeken, ruderáliákon, utak szélén, árokpartokon, elhanyagolt zártkertekben, beruházási területeken fordul elő.
A ruderális területeken országszerte változatos képet mutat a parlagfű fejlettsége, a legtöbb egyed 30-180 cm-es nagyság közötti. Általánosan jellemző, hogy a ruderális területeken találhatóak a legnagyobb méretű, legfejlettebb parlagfüvek (Borsod-Abaúj-Zemplén és Zala vármegyében kettő méteres magasságot is elérő példányokat is lehetett találni). A ruderáliákon is a virágzás és termésfejlődés a jellemző parlagfű fejlettség és ezeken a területeken is megkezdődött a termések érése. Az utak mentén, árokpartokon rendszerint folyamatosan végzik a kaszálást, azonban a parlagfüvek gyors újrahajtása figyelhető meg, és gyorsan eljutnak újra a virágzás állapotába.