Országos parlagfű helyzetkép (2025.09.10.)

Szeptember második hetében a parlagfüvek fejlettségi állapota továbbra is változatos képet mutat az országban.

A parlagfüvek nagysága általában a sziklevelestől a 180 cm-es magasságig terjed (a legfejlettebb egyedek Hajdú-Bihar vármegyében a 200-220 cm-es, Zala vármegyében a kettő méteres magasságot is elérték). A száraz, meleg időjárás a parlagfűnövények generatív fejlődését segítette elő, a vegetatív növekedés mostanra háttérbe szorult. A parlagfüvek döntő többsége (90-100%-a) már generatív fenológiai állapotban van, a fő virágzati tengely hossza többnyire 10-30 cm közötti. Az egész országban virágzik a parlagfű. A virágzás csúcsidőszakában vagyunk, a virágzó, pollent szóró parlagfüvek aránya a vármegyék többségében 80-100% közötti. A virágzás tetőpontján már túljutottunk, a pollenszórás mértéke csökkenőben van, de országszerte még mindig nagyon intenzív. A legfejlettebb egyedeknél a termős fészkekben megfigyelhető a termések fejlődése is. Szeptember első dekádjában napközben ismét nyári meleg uralkodott, azonban a hajnalok már jellemzően hűvösek. A neoténiás bélyegeket mutató egyedek is megjelentek. Csapadék szórványosan, változó mennyiségi eloszlásban fordult elő az országban, így a parlagfűkelés helyenként kis mértékben ismét tapasztalható, ám a legszárazabb térségekben a csírázás továbbra sem jellemző.
A nyári betakarítású kultúrnövények aratását követően az addig állományban lévő, a fedettség miatt akadályozott növekedésű parlagfű intenzív növekedésnek indult, és a csapadékos térségekben a parlagfű kelése is megfigyelhető volt az esőket követően. Mindezek miatt a csapadékosabb térségekben a tarlók parlagfű-fertőzöttsége közepes, helyenként erős volt. A csapadékban szegény térségekben a tarlók többségén jelentős parlagfű borítottság nem jellemző, sok területen az árvakelés figyelhető meg nagy mennyiségben. Az ország nagy részére nyáron a száraz, aszályos időjárás volt jellemző, emiatt nyáron a tarlókon kevés parlagfű kelt. A termelők többsége kiemelt figyelmet fordít a tarlóhántás mielőbbi elvégzésére a gyomok, így a parlagfű elleni védekezés érdekében, azonban a legtöbb területen a száraz talajállapot nem volt kedvező a megfelelő tarlóhántáshoz. A gazdálkodók nagyobb arányban végeztek gyomirtószeres tarlókezelést. A fertőzött gabonatarlókon a parlagfű általában 30-70 cm-es nagyság közötti, zömében virágoznak.
Az őszi vetésű növények talajelőkészítési munkálatai zajlanak az országban. Augusztus végén döntő részén a száraz talajállapotok nem kedveztek a megfelelő minőségű munkavégzésnek. Mostanra jelentősebb mennyiségű eső esett országszerte elszórtan a két héttel ezelőtti állapothoz képest, ám továbbra is vannak terültetek (Csongrád-Csanád és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye), ahol nagy szükség lenne a csapadékra, hogy elfogadható minőségben lehessen magágyat készíteni. A talajelőkészítési munkák végrehajtásával folyamatosan javul a parlagfű helyzet. De vannak olyan térségek, elsősorban a középső és a keleti országrészben, ahol annyira száraz a talaj, hogy az őszi káposztarepce alá szinte lehetetlen vetőágyat készíteni. Az őszi káposztarepce, bíborhere, rozs vetésével megkezdődött az őszi vetési időszak.
A napraforgó-állományok többségének fejlettsége barnaérés és növényszáradás közötti. A napraforgó vetésterületének nagyobb részén imidazolinon vagy tribenuron-metil toleráns hibrideket vetettek. Az ország nagy részén a tavaszi csapadékeloszlás nagyon egyenetlen volt, emiatt változóan alakult, hogy a preemergens kezelések megkapták-e a szükséges bemosó csapadékot. Ahol megfelelő mennyiségű csapadék hullott, ott hatékony volt a gyomirtás is, így a parlagfű sem jellemző, de sok helyen aszály uralkodott. Emiatt és a korábbi évek tapasztalatainak megfelelően a termelők a napraforgó területek nagy részén állománykezelésre alapozták a parlagfű elleni védekezést, mely a legtöbb helyen sikeresnek bizonyult. Azonban a nyári forró, csapadékszegény időszakok hatása a napraforgón is megmutatkozik, a záródott állományok gyomelnyomó képessége elmarad a szokásostól. A napraforgó magassága alacsonyabban alakult a korábbi években jellemzőnél, valamint az alsó levelek száradása is sok helyen korábban megtörtént. Összességében a parlagfű-fertőzöttség általában nem számottevő, de jelentősebb az ilyenkor megszokottnál. A napraforgó területeken parlagfű elsősorban a sikertelenül gyomirtott táblarészeken, tőhiányos állományokban, táblaszéleken, táblaszegélyeken és forgókban fordul elő jelentősebb mennyiségben. A táblaszéleken található parlagfű foltok, sávok néhány helyen a táblák belsejébe is behatolnak. Ezeken a területeken jellemző már, hogy a parlagfű túlnőtte a napraforgót. A betakarítás előtti állományszárítást az átlagosnál kevesebb helyen kellett elvégezni, mivel a napraforgóállományok a nyári szárazság hatására jelentős mértékben leszáradtak. A termőterület jelentős részén a gazdálkodók a mesterséges állományszárítás lehetőségével is éltek, azt nagyrészt már el is végezték, ami az érésgyorsítás mellett gyomirtásként is funkcionál és elősegíti a könnyebb betakarítást. Az állományszárításban részesült napraforgó állományokban a parlagfű leszáradásával a pollenszórás is megszűnik. Megkezdődött a napraforgó betakarítása az országban.
A kukorica-állományok többségének fejlettsége a sárgaérés és a növényszáradás közötti. Idén a kukorica fejlődését kezdetben a hideg időjárás akadályozta, később az aszály nehezítette meg. Az ország nagy részén a tavaszi csapadékeloszlás nagyon egyenetlen volt, emiatt változóan alakult, hogy a preemergens kezelések megkapták-e a szükséges bemosó csapadékot. Ahol a preemergens kezelések megkapták a bemosó csapadékot, ott a kukorica területek többnyire parlagfű mentesek. A táblák többségén azonban a gazdálkodók korai posztemergens és posztemergens gyomirtást végeztek. A kukorica állománykezelések, a legtöbb esetben sikeresek voltak, parlagfű ellen is hatékonynak bizonyultak. Sok gazdálkodó nemcsak kémiai, hanem mechanikai gyomirtást is végzett. Mindennek köszönhetően a kukoricaállományok többnyire parlagfű mentesek vagy a parlagfű csak kis mennyiségben, elvétve található meg bennük. Jelentősebb parlagfűfertőzés elsősorban a táblaszéleken, táblaszegélyeken és a forgókban fordul elő. A nyár elejére jellemző aszály hátrányos hatása a kukoricanövényeken szinte mindenütt megmutatkozott, növekedésben visszamaradtak, kevesebb levélzettel rendelkeztek, megkezdődött a levélzet száradása, ugyanakkor a parlagfű fejlődésének sem kedvezett.  A csapadékosabb térségekben júliusban az eső hatására az állományok részben regenerálódtak, azonban a legszárazabb térségekben, a leggyengébb vízgazdálkodású területeken ez már nem mentette meg a kukoricát. Augusztus közepére a fokozódó aszály miatt gyorsult a kukorica levélzet leszáradása, ami tovább rontotta a gyomelnyomó képességet. A legszárazabb térségekben, sokfelé részleges vagy teljes növényszáradás következett be és elsősorban az Alföld legszárazabb területein termés nélküli kukoricaállományok jellemzők. Mindezek miatt ezeken a területeken a kukoricát többfelé le kell silózni (amit sok helyen már el is végeztek). Az elmúlt két hét folyamán ismét meleg idő volt jellemző és csapadék is előfordult (bár jókora területi változékonysággal), azonban az aszály miatt már károsodott kukoricanövények állapotán és gyomelnyomó képességén ez nem tudott változtatni. Néhány vármegyében a növényszáradás, kényszerérés miatt már megkezdődött a kukorica betakarítása.
Az ültetvényekben a parlagfűfertőzés mértékét jellemzően a terület kultúrállapota határozza meg, így változatos képet mutat. Amelyik ültetvényben a gyomirtást megfelelően elvégezték, ott parlagfű nem található, vagy csak kis mennyiségben fordul elő, ami az ültetvények többségére jellemző. Helyenként az elhanyagolt állományokban, friss telepítésekben nagyobb parlagfű-fertőzöttséget lehet észlelni. A mechanikai és kémiai gyomirtások már kevésbé gyakoriak, de még mindig folyamatosak, ahol az ültetvény állapota ezt megköveteli és ahol a szüret még zajlik, gördülékenyebbé téve a betakarítást.
A parlagfű legnagyobb mennyiségben táblaszéleken, táblák szegélyében, sikertelenül gyomirtott területeken, kiritkult táblarészeken, parlagon hagyott területeken, ugaroltatott területeken, mezőgazdaságilag nem művelt területeken, ruderáliákon, utak szélén, árokpartokon, elhanyagolt zártkertekben, beruházási területeken fordul elő.
A ruderális területeken országszerte változatos képet mutat a parlagfű fejlettsége, a legtöbb egyed 30-180 cm-es nagyság közötti. Általánosan jellemző, hogy a ruderális területeken találhatóak a legnagyobb méretű, legfejlettebb parlagfüvek (Hajdú-Bihar vármegyében 200-220 cm magas, Zala vármegyében kettő méteres magasságot is elérő példányokat is lehetett találni). A ruderáliákon is a teljes virágzás a jellemző parlagfű fejlettség. A száraz, meleg nyári időszakokban a parlagfű kelés mértéke jelentősen mérséklődött.  Az utak mentén, árokpartokon, ruderáliákon rendszerint folyamatosan végzik a kaszálást, azonban a parlagfüvek gyors újrahajtása figyelhető meg, és gyorsan eljutnak újra a virágzás állapotába.