Országos parlagfű helyzetkép (2025.08.29.)

Augusztus közepén a parlagfüvek fejlettségi állapota továbbra is változatos képet mutat az országban.

A parlagfüvek nagysága általában a 2-4 levelestől a 180 cm-es magasságig terjed (a legfejlettebb egyedek Zala és Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében a kettő méteres magasságot is elérik). A száraz, meleg időjárás felgyorsította a parlagfű növények generatív fejlődését. A parlagfüvek döntő többsége (80-100%-a) már generatív fenológiai állapotban van, a fő virágzati tengely hossza többnyire 5-30 cm közötti. Az egész országban virágzik a parlagfű. A virágzás csúcsidőszakában vagyunk, a virágzó, pollent szóró parlagfüvek aránya a vármegyék többségében 80-100% közötti (Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében 50%, Győr-Moson-Sopron vármegyében 60% körüli). A parlagfű pollenje igen magas koncentrációban van jelen a levegőben, a pollenszórás csúcsidőszaka zajlik. A legfejlettebb egyedeknél a termős fészkekben megkezdődött a termések fejlődése is. Augusztus utolsó dekádjában enyhült a hőmérséklet, azonban a száraz időjárás miatt a parlagfűkelés továbbra sem jellemző, a legszárazabb térségekben a csírázás szinte teljesen megszűnt.
A nyári betakarítású kultúrnövények aratását követően a betakarított területeken a szalma bálázása és a bálák lehordása lezajlott, jelenleg a tarlóhántási, tarlóápolási munkálatok időszaka tart. A betakarítást követően az addig állományban lévő, a fedettség miatt akadályozott növekedésű parlagfű intenzív növekedésnek indult, és a csapadékos térségekben a parlagfű kelése is megfigyelhető volt az esőket követően. Mindezek miatt a csapadékosabb térségekben a tarlók parlagfű-fertőzöttsége közepes, helyenként erős. A csapadékban szegény térségekben a tarlók többségén jelentős parlagfű borítottság nem jellemző. Az ország nagy részére nyáron a száraz, aszályos időjárás volt jellemző, emiatt nyáron a tarlókon kevés parlagfű kelt. A termelők többsége kiemelt figyelmet fordít a tarlóhántás mielőbbi elvégzésére a gyomok, így a parlagfű elleni védekezés érdekében, azonban a legtöbb területen a száraz talajállapot nem volt kedvező a megfelelő tarlóhántáshoz. A gazdálkodók nagyobb arányban végeztek gyomirtószeres tarlókezelést. A fertőzött gabonatarlókon a parlagfű fejlettsége a szikleveles és a 85 cm-es nagyság közötti, a generatív állapotú egyedek vannak többségben, egyre nagyobb arányban vannak jelen virágzó egyedek, több megyében zömében virágoznak a parlagfüvek. 
Az őszi vetésű növények talajelőkészítési munkálatai zajlanak az országban, bár hazánk döntő részén a száraz talajállapotok nem kedveznek a megfelelő minőségű munkavégzésnek. Mostanra a jelentősebb mennyiségű esőt kapott területeken lehet elfogadható minőségben magágyat készíteni. A talajelőkészítési munkák végrehajtásával folyamatosan javul a parlagfű helyzet. De vannak olyan térségek, ahol annyira száraz a talaj, hogy az őszi káposztarepce alá szinte lehetetlen vetőágyat készíteni. A bíborhere és az őszi káposztarepce vetésével megkezdődött az őszi vetési időszak is, az ország nagy részén nagyon száraz talajállapotok mellett.
A napraforgó állományok többségének fejlettsége citromérés és barnaérés közötti. A napraforgó vetésterületének nagyobb részén imidazolinon vagy tribenuron-metil toleráns hibrideket vetettek. Az ország nagy részén a tavaszi csapadékeloszlás nagyon egyenetlen volt, emiatt változóan alakult, hogy a preemergens kezelések megkapták-e a szükséges bemosó csapadékot. Ahol megfelelő mennyiségű csapadék hullott, ott hatékony volt a gyomirtás is, így a parlagfű sem jellemző, de sok helyen aszály uralkodott. Emiatt és a korábbi évek tapasztalatainak megfelelően a termelők a napraforgó területek nagy részén állománykezelésre alapozták a parlagfű elleni védekezést, mely a legtöbb helyen sikeresnek bizonyult. Azonban a nyári forró, csapadékszegény időszakok hatása a napraforgón is megmutatkozik, a záródott állományok gyomelnyomó képessége elmarad a szokásostól. A napraforgó magassága alacsonyabban alakult a korábbi években jellemzőnél, valamint az alsó levelek száradása is sok helyen korábban megtörtént. Összességében a parlagfű-fertőzöttség általában nem számottevő, de jelentősebb az ilyenkor megszokottnál. A napraforgó területeken parlagfű elsősorban a sikertelenül gyomirtott táblarészeken, tőhiányos állományokban, táblaszéleken, táblaszegélyeken és forgókban fordul elő jelentősebb mennyiségben. A táblaszéleken található parlagfű foltok, sávok néhány helyen a táblák belsejébe is behatolnak. Ezeken a területeken jellemző már, hogy a parlagfű túlnőtte a napraforgót. Folyamatban van az állományok természetes leszáradása, de ettől függetlenül a termőterület jelentős részén a gazdálkodók a mesterséges állományszárítás lehetőségével is élnek. Az állományszárítások megkezdődtek az országban, több megyében a napraforgó területek jelentős részén már el is végezték, amik az érésgyorsítás mellett gyomirtásként is funkcionálnak és elősegítik a könnyebb betakarítást. Az állományszárításban részesült napraforgó állományokban a parlagfű leszáradásával a pollenszórás is megszűnik. Néhány megyében megkezdődött a napraforgó betakarítása. 
A kukorica állományok heterogén képet mutatnak. Az állományok többségének fejlettsége a viaszérés, teljesérés, és a növényszáradás közötti. A kukorica fejlődését korábban a hideg időjárás akadályozta, később az aszály nehezítette meg. Az ország nagy részén a tavaszi csapadékeloszlás nagyon egyenetlen volt, emiatt változóan alakult, hogy a preemergens kezelések megkapták-e a szükséges bemosó csapadékot. Ahol a preemergens kezelések megkapták a bemosó csapadékot, ott a kukorica területek többnyire parlagfű mentesek. A táblák többségén azonban a gazdálkodók korai posztemergens és posztemergens gyomirtást végeztek. A kukorica állománykezelések, a legtöbb esetben sikeresek voltak, parlagfű ellen is hatékonynak bizonyultak. Sok gazdálkodó nemcsak kémiai, hanem mechanikai gyomirtást is végzett. Mindennek köszönhetően a kukoricaállományok többnyire parlagfű mentesek vagy a parlagfű csak kis mennyiségben, elvétve található meg bennük. Jelentősebb parlagfűfertőzés elsősorban a táblaszéleken, táblaszegélyeken és a forgókban fordul elő. A nyár elejére jellemző aszály hátrányos hatása a kukoricanövényeken szinte mindenütt megmutatkozott, növekedésben visszamaradtak, kevesebb levélzettel rendelkeznek, megkezdődött a levélzet száradása, ugyanakkor a parlagfű fejlődésének sem kedvezett.  A csapadékosabb térségekben júliusban az eső hatására az állományok részben regenerálódtak, azonban a legszárazabb térségekben, a leggyengébb vízgazdálkodású területeken ez már nem mentette meg a kukoricát. Augusztus közepére a fokozódó aszály miatt gyorsult a kukorica levélzet leszáradása, ami tovább rontotta a gyomelnyomó képességet. Az elmúlt hét folyamán mérséklődött ugyan a hőmérséklet és csapadék is előfordult, jókora területi változékonysággal (elsősorban északnyugaton, északon és a keleti tájakon), azonban az aszály miatt már károsodott kukoricanövények állapotán és gyomelnyomó képességén ez nem tudott változtatni. A csapadékviszonyoknak megfelelően nagyon nagyok a területi különbségek. A legszárazabb térségekben, a középső országrészben, az Alföldön az öntözetlen táblákon sokfelé részleges vagy teljes növényszáradás következett be és elsősorban az Alföld legszárazabb területein termés nélküli kukoricaállományok jellemzőek. Mindezek miatt ezeken a területeken a kukoricát többfelé elkezdték lesilózni.
Az ültetvényekben a mechanikai és kémiai gyomirtás folyamatos, bár a gyomok növekedésének üteme az aszály miatt lelassult, ezért a kezelésekre is ritkábban volt szükség. A parlagfűfertőzés mértékét az ültetvények kultúrállapota határozza meg, így változatos képet mutat. Amelyik ültetvényben a gyomirtást megfelelően elvégezték, ott parlagfű nem található, vagy csak kis mennyiségben fordul elő, ami az ültetvények többségére jellemző. Helyenként az elhanyagolt állományokban, friss telepítésekben nagyobb parlagfű-fertőzöttséget lehet észlelni.
A parlagfű legnagyobb mennyiségben táblaszéleken, táblák szegélyében, sikertelenül gyomirtott területeken, kiritkult táblarészeken, parlagon hagyott területeken, ugaroltatott területeken, mezőgazdaságilag nem művelt területeken, ruderáliákon, utak szélén, árokpartokon, elhanyagolt zártkertekben, beruházási területeken fordul elő.
A ruderális területeken országszerte változatos képet mutat a parlagfű fejlettsége, a legtöbb egyed a 2-4 leveles fejlettség és 180 cm-es nagyság közötti. Általánosan jellemző, hogy a ruderális területeken találhatóak a legnagyobb méretű, legfejlettebb parlagfüvek (Hajdú-Bihar vármegyében 200-220 cm magas, Zala vármegyében kettő méteres magasságot is elérő példányokat is lehet találni). A ruderáliákon is a teljes virágzás a jellemző parlagfű fejlettség (Hajdú-Bihar vármegyében a parlagfüvek 80-90%-a, Békés vármegyében 99%-a virágzik). A száraz, meleg nyári időszakokban a parlagfű kelés mértéke jelentősen mérséklődött.  Az utak mentén, árokpartokon, ruderáliákon rendszerint folyamatosan végzik a kaszálást, azonban a parlagfüvek gyors újrahajtása figyelhető meg, és gyorsan eljutnak újra a virágzás állapotába.