Országos parlagfű helyzetkép (2025.10.10.)

Október második hetére a parlagfű növények túlnyomó többsége elvirágzott az országban. Lezárult az idei évben a parlagfű növények fő virágzási időszaka.

Az egész országban a termésfejlődés és a termések érése az uralkodó fejlettség. Több vármegyében a legfejlettebb egyedek már szórják az érett magvaikat. A virágzó, pollent szóró parlagfüvek aránya és a pollenszórás mértéke országszerte lecsökkent. Virágzás már szinte csak az újrasarjadt, és a későn kelt egyedeknél figyelhető meg. A parlagfüvek fejlettsége országosan nagyon heterogén, a sziklevelestől a 200 cm-es magasságig terjed. Október első dekádjában napközben már jellegzetes őszi időjárás uralkodik, a hajnalok már jellemzően hidegek, azonban számottevő csapadék nem hullott az elmúlt két hét folyamán, csupán elszórtan voltak kisebb esők. Több vármegyében is előfordultak már talajmenti fagyok. Parlagfűkelés, csírázás alig jellemző. A kelési időszak elején kelt parlagfüvek sok helyen már a növényelhalás jeleit is mutatják: levélszíneződés, lombhullás, a föld feletti részek elhalása. Vannak már teljesen elhalt növények is.
A szántóföldeken a folyamatos betakarítások, valamint vetés előkészítési munkálatok révén a parlagfűvel fertőzött területek nagysága jelentősen csökkent.
A nyári betakarítású kultúrnövények tarlóin a csapadékosabb térségekben a parlagfű-fertőzöttség közepes, helyenként erős volt. A csapadékban szegény térségekben a tarlók többségén jelentős parlagfű borítottság nem volt jellemző. Az ország nagy részére nyáron a száraz, aszályos időjárás volt jellemző, emiatt a tarlókon kevés parlagfű kelt. A termelők többsége kiemelt figyelmet fordított a tarlóhántás mielőbbi elvégzésére a gyomok, így a parlagfű elleni védekezés érdekében, azonban a legtöbb területen a száraz talajállapot nem volt kedvező a megfelelő tarlóhántáshoz. A gazdálkodók nagyobb arányban végeztek gyomirtószeres tarlókezelést. Az őszi időjárás beköszöntével az ország jelentős részén kedvezővé váltak a feltételek a talajmunkák elvégzéséhez. 
Az őszi káposztarepce vetése a vármegyék többségében befejeződött. A kikelt állományok szikleveles és 8 leveles állapot közötti fejlettségűek. A kelése és fejlődése heterogén képet mutat, a csapadékosabb területeken az állományok egyenletesen keltek míg a szárazabb térségekben sok helyen a vontatott kelés és a lassú ütemű fejlődés a jellemző. 
Az őszi kalászosok talajelőkészítési munkálatai zajlanak az országban, melyek végrehajtásával a parlagfű-fertőzöttség lecsökkent. Az őszi kalászosok vetése folyamatos. A korábban vetett kalászosok 1-5 leveles fejlettségűek.
A napraforgó-állományok többségét betakarították, csak néhány területen zajlik még az aratás. A betakarítás előtti állományszárítást az átlagosnál kevesebb helyen kellett elvégezni, mivel a napraforgó-állományok a nyári szárazság hatására jelentős mértékben leszáradtak. A termőterület jelentős részén a gazdálkodók a mesterséges állományszárítás lehetőségével is éltek, ami az érésgyorsítás mellett gyomirtásként is funkcionált. Az állományszárításban részesült napraforgó állományokban a parlagfű leszáradásával a pollenszórás is megszűnt. A betakarítással nagymértékben csökken a parlagfű előfordulása. A betakarított területeken folyik a magágykészítés, ahol őszi vetés lesz.
A kukorica-állományok többsége teljesérés-növényszáradás fejlettség közötti. Idén a kukorica fejlődését kezdetben a hideg időjárás akadályozta, később az aszály nehezítette meg. Az ország nagy részén a tavaszi csapadékeloszlás nagyon egyenetlen volt, emiatt változóan alakult, hogy a preemergens kezelések megkapták-e a szükséges bemosó csapadékot. Ahol ez megvalósult, a terültek többnyire parlagfű mentesek voltak. A táblák többségén azonban a gazdálkodók korai posztemergens és posztemergens gyomirtást végeztek. A kukorica állománykezelések, a legtöbb esetben sikeresek voltak, parlagfű ellen is hatékonynak bizonyultak. Sok gazdálkodó nemcsak kémiai, hanem mechanikai gyomirtást is végzett. Mindennek köszönhetően a kukoricaállományok többnyire parlagfű mentesek, vagy csak kis mennyiségben, elvétve található meg bennük. Jelentősebb parlagfűfertőzés elsősorban a táblaszéleken, táblaszegélyeken és a forgókban fordul elő. A nyár elejére jellemző aszály hátrányos hatása a kukoricanövényeken szinte mindenütt megmutatkozott, növekedésben visszamaradtak, kevesebb levélzettel rendelkeztek, megkezdődött a levélzet száradása, ugyanakkor a parlagfű fejlődésének sem kedvezett.  A csapadékosabb térségekben júliusban az eső hatására az állományok részben regenerálódtak, azonban a legszárazabb térségekben, a leggyengébb vízgazdálkodású területeken ez már nem mentette meg a kukoricát. Augusztus közepére a fokozódó aszály miatt gyorsult a kukorica levélzet leszáradása, ami tovább rontotta a gyomelnyomó képességet. A legszárazabb térségekben, sokfelé részleges vagy teljes növényszáradás következett be és elsősorban az Alföld legszárazabb területein termés nélküli kukoricaállományok is előfordultak. Mindezek miatt ezeken a területeken a kukoricát többfelé silózni kellett. A legtöbb vármegyében a növényszáradás, kényszerérés miatt már korán megkezdődött a szemeskukorica betakarítása, amely néhány vármegyében már a vége felé közelít.
Az ültetvényekben a parlagfűfertőzés mértékét jellemzően a terület kultúrállapota határozza meg, így változatos képet mutat. Amelyik ültetvényben a gyomirtást megfelelően elvégezték, ott parlagfű nem található, vagy csak kis mennyiségben fordul elő, ami az ültetvények többségére jellemző. Helyenként az elhanyagolt állományokban, friss telepítésekben nagyobb parlagfű-fertőzöttséget lehet észlelni. A mechanikai és kémiai gyomirtások már kevésbé gyakoriak, de még mindig zajlanak néhány területen. A szőlőültetvényekben a szüret a végéhez közeledik.
A parlagfű legnagyobb mennyiségben táblaszéleken, táblák szegélyében, sikertelenül gyomirtott területeken, kiritkult táblarészeken, parlagon hagyott területeken, ugaroltatott területeken, mezőgazdaságilag nem művelt területeken, ruderáliákon, utak szélén, árokpartokon, elhanyagolt zártkertekben, beruházási területeken fordul elő.
A ruderális területeken országszerte változatos képet mutat a parlagfű fejlettsége, az egyedek mérete a 4 leveles és a 180 cm-es nagyság közötti. Általánosan jellemző, hogy a ruderális területeken találhatóak a legnagyobb méretű, legfejlettebb parlagfüvek (Borsod-Abaúj-Zemplén és Zala vármegyében kettő méteres magasságot is elérő példányokat is lehetett találni). A ruderáliákon is a termésfejlődés, termésérés a jellemző parlagfűfejlettség. Az utak mentén, árokpartokon a szeptemberi csapadék hatására még szükség volt kaszálásra, azonban a parlagfüvek gyors újrahajtása figyelhető meg. Virágzó fenológiájú növényeket is lehet ezen egyedek között találni, bár egyre csökkenő arányban.