Országos parlagfű helyzetkép (2024.06.21.)

Az átlagosnál jóval magasabb kora tavaszi hőmérsékletek hatására 2024-ben a szokásosnál korábban volt észlelhető a parlagfű csírázása. Az idei évben a parlagfű kelése az ország nagy részén már március közepén, végén elkezdődött.

Az ország legnagyobb részén az idei tavasz első felében száraz, aszályos volt az időjárás, azonban a Dunántúl dél-nyugati részén kiegyenlített volt a csapadékeloszlás. Május végén - június elején a korábbinál számottevően több csapadék érkezett a legtöbb vármegye területére, leggyakrabban nyári záporok formájában.
Az elmúlt két hétben kezdetben folytatódott a záporokkal tarkított időjárás, amit néhány napos enyhe lehűlés kísért. A lehullott csapadékmennyiség eloszlása országszerte heterogén volt. Ezt követően fokozatos melegedés indult meg, az elmúlt napok folyamán pedig már beköszöntött a jellegzetes nyári hőség, számottevő csapadék nem volt jellemző. A magas hőmérsékletek következtében várhatóan hamarosan meg fognak mutatkozni a vízhiány tünetei a kultúrnövényeken, főként az Alföld egyes területein. A június eddigi meleg, csapadékos időjárása optimális feltételeket biztosított a parlagfű növekedéséhez, a talajok tartalék nedvességtartalma pedig az újrakelést, illetve a kaszált területeken a sarjadást is elősegítette A parlagfű kelése jelenleg is megfigyelhető.
A parlagfű fejlettségi állapota június harmadik hetében változatos képet mutat. A parlagfű növények többsége az intenzív hajtásnövekedés fázisában van, szikleveles és 60 cm-es nagyság közötti. A legfejlettebb egyedek általában 70-100 cm-es nagyságúak (Veszprém vármegyében 100-130 cm-esek, Heves vármegyében 100-120 cm-esek). A vármegyék többségében már lehet találni virágbimbós fejlettségű egyedeket, többnyire legfeljebb 5%-os arányban (Vas vármegyében 5-10 %-os, Hajdú-Bihar vármegyében 15 %-os, Csongrád-Csanád vármegyében 50 %-os arányban). Tizenkét vármegyében már virágozni kezdő parlagfüvet is sikerült találni (Hajdú-Bihar vármegyében a virágozni kezdő egyedek aránya már 5-8 % közötti). A virágzás kezdetén lévő egyedek többségében a parlagfű hazánkban ritkább, korábban virágzó változatába tartoznak, azonban már a hazánkban gyakoribb változatnál is lehet találni virágozni kezdő egyedeket. A kedvező időjárási körülményeknek köszönhetően a parlagfű a szokásosnál jóval korábban kezdett el virágzati tengelyt, virágbimbókat fejleszteni és virágozni. 
Az őszi vetések két-három héttel előbbre vannak fejlettségi állapotukban a szokásoshoz képest. 
Az őszi árpa betakarításával megkezdődött a nyári aratási időszak. A betakarítást a felhőszakadások által érintett területeken nehezíti a megdőlt állományok jelenléte. Az őszi búza állományok többsége a tejesérés és a teljesérés közötti fenológiai állapotban található. A jól fejlett, jó gyomelnyomó képességű állományok jellemzőek. Az ország legnagyobb részében parlagfű nem, vagy csak kis mennyiségben fordul elő a búzatáblákban. Elsősorban a ritkább állományokban, fejlődésben elmaradt foltokban, illetve a táblaszéleken, táblaszegélyeken figyelhető meg a jelenléte. Az érési folyamatok során azonban csökken a levélzet, így egyre több fény jut a talajfelszínre, és ennek következtében a kultúrnövény állomány kezd teret engedni a gyomnövényeknek. A kalászos táblákban előforduló parlagfű egyedek fejlettsége többnyire a szikleveles és a 12 leveles állapot között alakul, a legfeljebb 20 cm-es magasság jellemző rájuk. A táblaszéleken, táblaszegélyeken a 40-60 cm nagyságú parlagfű egyedek is előfordulnak. Az aratást követően a tarlókon intenzív parlagfű kelés és fejlődés várható.  
Több megyében már megkezdődött az őszi káposztarepce aratása is. Az őszi káposztarepce állományok többsége a becősárgulás és a teljes magérettség közötti fenológiai állapotban található. Az ország legnagyobb részén az állományok erőteljesek, jól fejlettek, gyomelnyomó képességük megfelelő, zárt állományt alkotnak. Parlagfű a repcetáblákon nem, vagy csak kis mennyiségben fordul elő, jellemzően elsősorban a táblaszéleken, táblaszegélyeken, kiritkult foltokban található meg. Az őszi káposztarepce az éréshez közeledve egyre kevesebb levélzettel rendelkezik, így az állományokban fokozatosan teret kapnak a gyomnövények, így a parlagfű is. Sok termelő megkezdte a deszikkálás végrehajtását, amely az esetleges parlagfű fertőzöttséget is felszámolja. 
A napraforgó állományok fejlettsége 10 leveles és virágzás kezdete közötti. Nagyobb mennyiségű csapadék áprilisban a Dunántúl nyugati, délnyugati részén volt, ezeken a területeken az alapkezelések többnyire megkapták a szükséges mennyiségű bemosó csapadékot, így hatékonyan irtották a parlagfüvet is. Az ország nagy részén viszont a tavaszi időjárásban voltak száraz periódusok, különösen az Alföld alig kapott esőt április első felében, továbbá április végén és május első felében. Emiatt az alapkezelések egy része nem kapta meg a szükséges bemosó csapadékot. Mindezek miatt és a korábbi évek tapasztalatainak megfelelően a termelők a napraforgó területek nagy részén herbicid toleráns fajtákat alkalmaznak (imidazolinon vagy tribenuron-metil toleráns hibridek), és állománykezelésre alapozták a parlagfű elleni védekezést. Az erős parlagfű fertőzési nyomás miatt sok helyen kellett késői posztemergens kezelést végezni. A posztemergens kezelések befejeződtek, amelyek többnyire sikeresek voltak, a parlagfű ellen hatásosnak bizonyultak, az állományokban parlagfű fertőzés nem jellemző. Sok helyen mechanikai módon is megtörtént a sorközök gyommentesítése. A megfelelő tőszámmal rendelkező állományok záródtak, így már jelentős gyomelnyomó képességgel rendelkeznek.  A parlagfű leginkább a táblaszéleken, táblaszegélyeken, forgókban, hiányos kelés esetén és egyes helyeken, ahol sikertelen volt a gyomirtás, fordul elő nagyobb egyedszámban. 
A kukorica állományok intenzív hajtásnövekedésben vannak, 10-16 levelesek, néhány vármegyében a legfejlettebbek már címerhányás fejlettségűek. A Dunántúl nyugati, délnyugati részén a preemergens kezelések túlnyomó részben megkapták a szükséges mennyiségű bemosó csapadékot, így ezek a területek többnyire gyommentesek. A területek többségén azonban a gazdálkodók a korai posztemergens és posztemergens kezelések mellett döntöttek. A kukorica állománykezelések a táblák többségén sikeresek voltak, parlagfű ellen is hatékonynak bizonyultak. Sok gazdálkodó nem csak kémiai, hanem mechanikai gyomirtást is végzett, amivel az esős időszak utáni talajtömörödöttség problémáját is kezelték. A parlagfű az állományokban általában csak kis mennyiségben, elvétve található meg. Jelentősebb parlagfű fertőzés elsősorban a táblaszéleken, táblaszegélyeken, forgókban, hiányos kelés esetén, kiritkult táblarészeken, és néhány sikertelenül gyomirtott területen fordul elő. Az elmúlt két hét időjárása a kukorica fejlődésére kedvezően hatott, a növények nagymértékű növekedésnek indultak, az állományok megfelelően záródnak, többnyire jól fejlett, jó gyomelnyomó képességű állományok alakultak ki.
Az ültetvényekben a kora tavaszi aszpektus gyomnövényei már elszáradtak. A parlagfű fejlődésének kedvez az eddig csapadékosabb, az utóbbi időszakban pedig nagyon meleg időjárás. Folyamatosak a mechanikai sorközművelések, valamint a glifozátos sorkezelések, ezzel is mérsékelve az ültetvényekben előforduló parlagfű fertőzöttséget. A parlagfű fertőzés mértékét az ültetvény kultúrállapota határozza meg, így változatos képet mutat. Amelyik ültetvényben a gyomirtást megfelelően elvégezték, ott többnyire parlagfű nem található, egyes területeken a mechanikai kezelés időpontjától függően legfeljebb 40 cm magasságú. Az ország legnagyobb részén ez az állapot jellemző. Viszont helyenként az elhanyagolt ültetvények problémát jelentenek, ezekben a gyomirtások elmaradása miatt a parlagfű intenzív vegetatív fejlődésben van, a csapadék és a felmelegedés hatására erőteljesen fejlődik (Heves vármegyében szőlőben 40-120 cm nagyságú a parlagfű). A kedvező időjárás hatására a parlagfű továbbra is erőteljesen fejlődik, a kaszált területeken az újrahajtása figyelhető meg.
A parlagfű legnagyobb mennyiségben táblaszéleken, táblák szegélyében, sikertelenül gyomirtott területeken, kiritkult táblarészeken, parlagon hagyott területeken, mezőgazdaságilag nem művelt területeken, ruderáliákon, utak szélén, árokpartokon, elhanyagolt zártkertekben fordul elő.
A ruderális területeken országszerte változatos képet mutat a parlagfű fejlettsége, a legtöbb egyed a 10 leveles és 100 cm-es nagyság közötti fejlettségű, és intenzív vegetatív növekedésben van. Általánosan jellemző, hogy a ruderális területeken találhatóak a legnagyobb méretű parlagfüvek, Békés vármegyében 120 cm magas példányt is sikerült találni. A gyors ütemű fejlődésnek továbbra is kedvez a jelenlegi időjárás. A ruderális területeken is a növények jellemzően intenzív vegetatív növekedésben vannak, de több vármegyében már vannak generatív fázisban lévő parlagfüvek is és néhány vármegyében már virágzás kezdete fejlettségű egyedeket is lehet találni. A közutak mentén, árokpartokon országszerte folyamatosan végzik a kaszálást. A talaj megfelelő vízellátottsága miatt a már lekaszált területeken a növények gyors sarjadása figyelhető meg.