Mikor kapjon antibiotikumot a kedvenc és mikor ne?

Kutyánkkal/cicánkkal is előfordul, hogy lázas és levert lesz, köhög, megváltozik az étvágya, hasmenés vagy hányás gyötri, bőrelváltozás vagy esetleg egyéb tünetek utalnak betegségre. Az állatorvoshoz rohanva sokszor abban reménykedünk, hogy majd egy gyors injekció csodát tesz, és a beteg kedvenc máris visszanyeri játékos vidámságát. Akár még csalódottak is lehetünk, ha a doki nem áll neki azonnal fecskendőbe szívni egy adagot a csodatevő oldatból. Ha mégis jön a szuri, jön a megkönnyebbülés is, hogy most már minden rendben lesz.

Örömünkben akár még azt is elfelejtjük megkérdezni, milyen diagnózisra alapozva, milyen gyógyszert kapott az állatunk, vagy ha mégis, akkor elhessegetjük a felötlő gondolatot, attól tartva, hogy az állatorvos megharagszik vagy bizalmatlanságot feltételez. Pedig a gyógyszerek alkalmazása sok káros következménnyel, mellékhatással is járhat, és csak akkor indokolt bevetni őket, ha az alkalmazásukkal járó előny meghaladja annak kockázatát. Az udvarias, megfontolt kérdésfeltevés biztosan nem sérti a szakembert, inkább azt jelzi felé, hogy a páciens jó kezekben van, és a tudatos és odafigyelő gazda valószínűleg mindent megtesz majd a gyógyulásáért. Hiszen a gyógyszer önmagában csak ritkán elegendő.

A kisállat gyógyászatban talán leggyakrabban alkalmazott gyógyszerek a különféle antibiotikumok. Jó néhányan közülük az ember gyógyítása szempontjából is kritikus fontossággal bírnak, ezért nagy körültekintéssel szabad csak alkalmazni őket.

A legfontosabb kérdések: mikor, hogyan, mennyi ideig és mit kapjon az állat? Természetesen a döntés a kezelő állatorvos felelőssége, de az alapvető tények ismerete segíthet abban, hogy tudatos, felelősségteljes partnereivé váljunk a szakembereknek.

Tehát mikor van szükség antibiotikumra?

Csakis a bakteriális eredetű fertőző betegségek gyógykezelése esetén! A megelőző kezelés csak nagyon ritka esetekben indokolt, pl. egy nagyobb operáció előtt, amikor a fertőződés veszélye annyira nagy, hogy az antibiotikumtól várható előny meghaladja az adásával járó kockázatot. És mi a helyzet a vírusokkal?  A vírusokra nem hatnak az antibiotikumok, vírusfertőzés esetén legfeljebb abban az esetben indokolt a használatuk, ha szinte biztosra vehető, hogy van bakteriális felülfertőződés is.

Mi több, még a bakteriális fertőzések esetén sem mindig van szükség antibiotikumra. Hányást vagy enyhe hasmenést például okozhat baktérium, de sok esetben az eleség összetételének megváltoztatása vagy a táplálék átmeneti megvonása önmagában is gyógyulást eredményez. A gyomor-bél betegségek gyógykezelésében ritkán van szükség antibakteriális gyógyszerekre, sőt, hosszantartó, szájon át történő alkalmazásuk ilyenkor különösen sok káros következménnyel járhat. Többnyire a felső légúti bakteriális fertőzések sem igényelnek antibiotikumot, az orrfolyós vagy prüszkölő kutya/macska általában a tüneteket csökkentő kezelésre, valamint a saját immunrendszerére támaszkodva is meggyógyul. Viszont a baktériumok okozta alsó légúti fertőzések vagy egy heveny hasnyálmirigy-gyulladás mindenképpen antibiotikumos kezelésért kiáltanak, és ezekben az esetekben az állatorvos által meghatározott módon kell eljárni.

Az állatorvos gyógyszerválasztását sokféle tényező befolyásolja. Az egyes antibiotikumok ugyanis jelentős mértékben különböznek egymástól: mind a velük megcélozható baktériumfajok spektrumában, mind a szervezetben történő eloszlásukban.  Vannak olyanok közöttük, amelyek együtt adva fokozzák egymás a hatását, és olyanok is, amelyek csak akadályozzák egymást. A kiválasztásukban nagy segítség lehet a fertőzést okozó baktérium érzékenységvizsgálata: ehhez az állatorvos mintát vesz az érintett területről és beküldi a laboratóriumba. Ott megfelelő módszerekkel kitenyésztik és meghatározzák, melyik antibiotikumra érzékeny nagyon, melyikre kevésbé, és melyikre egyáltalán nem.

Természetesen az állat életét veszélyeztető fertőzések esetén nincs idő megvárni az érzékenységvizsgálat eredményét, ilyenkor az állatorvos a saját tapasztalatára hagyatkozva dönt, általában egy széles spektrumú (sokféle baktériumra ható) antibiotikum mellett, hiszen biztosra akar menni. De a kezelés előtti mintavétel ilyenkor is fontos lehet, hiszen a laboratóriumi eredmények igazolhatják, de meg is kérdőjelezhetik a tapasztalati terápiát. Ha a kezelés hatására a tünetek nem javulnak, új diagnózisra és a kezelés módosítására lesz szükség, immár az érzékenységvizsgálat eredménye ismeretében. A széles spektrumú, sokféle baktériumot megcélzó készítmények valóban életmentők lehetnek, de ha van idő a laboratóriumi vizsgálaton alapuló diagnózis felállítására, akkor inkább a szűkebb spektrumú antibiotikumokat kell előnyben részesíteni. Ezekkel ugyanis pontosan megcélozható a bajkeverő, ugyanakkor nem irtják ki a hasznos, jó baktériumokat, és összességében jóval kevesebb nem kívánatos hatást okoznak.

További fontos kérdés, hogy mennyi ideig kapjon antibiotikumot az állatunk. A készítményt a használati utasításában leírt adagban és ideig kell alkalmazni. Egyes esetekben az állatorvos belátása szerint eltérhet ettől, például előfordul, hogy egy súlyos bőrgyulladásnál a használati utasításban megadott dózisnál többet ír elő. Nagyon fontos, hogy semmiképpen se csökkentsük vagy növeljük a dózist a saját belátásunk szerint, és ne rövidítsük le a kezelés idejét a használati utasításban vagy az állatorvos által előírthoz képest. Ezzel ugyanis elősegítjük, hogy növekedjen a baktériumok ellenálló-képessége, a rezisztencia.

Az antimikrobiális rezisztencia jelensége világszerte egyre nagyobb gondot okoz az emberi orvoslás és állategészségügy területén egyaránt. Az antibiotikumok nem pusztítanak el minden baktériumot, a legfittebbek sajnos túlélik a támadásukat, és pont ezek fognak a későbbiekben elszaporodni. Minden egyes antibiotikummal történő kezelés hozzájárul ahhoz, hogy az adott antibiotikumra már nem érzékeny baktériumtörzsek válogatódjanak ki, tehát minden egyes kezeléssel kopik egy kicsit a fegyver „éle”. Ha helytelenül, feleslegesen, túl kicsi adagban, vagy nem megfelelő ideig adjuk őket, azzal még inkább elősegítjük a rezisztencia terjedését.

Mivel az új antibiotikumok fejlesztése az utóbbi évtizedekben jelentősen lelassult, egyelőre úgy tűnik, igencsak okosan kell gazdálkodnunk a jelenleg rendelkezésre álló készletünkkel, tehát nagyon kell vigyázni rájuk, ha azt szeretnénk, hogy még unokáinknak – és kutyánk/macskánk unokáinak is – rendelkezésükre álljanak. Sajnos már ma is több tízezer ember hal meg évente Európában antibiotikummal nem kezelhető bakteriális fertőzés következtében. Az emberi és állati antibiotikumkincs közös, és a hatékonyság minél további megőrzése érdekében a humán orvosoknak és az állatorvosoknak is körültekintően kell alkalmazniuk ezeket a gyógyszereket.

Egy kis odafigyeléssel mi kutya- és macskatulajdonosok is nagymértékben hozzájárulhatunk az antibiotikumok hatékonyságának megőrzéséhez és a rezisztencia elleni küzdelemhez.

- Kedvencünk kezelését bízzuk olyan állatorvosra, aki felelős módon alkalmazza az antibiotikumokat!
- Mi magunk is tegyünk meg mindent a kezünkbe kerülő antibiotikumok megfelelő használata érdekében!
- Hívjuk felismerőseink figyelmét is a dolog fontosságára!