Karácsonykor ismét előtérbe kerülnek a családi receptgyűjtemények, amelyek alapjául szolgálnak az ünnepi menüsor összeállításának. A karácsonyi vendéglátás során kiemelten fontos, hogy az ízek és hagyományok megőrzése mellett az élelmiszerbiztonsági szempontokat is maradéktalanul érvényesítsük. Ennek támogatására a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) Oktatási Programja idén is összeállította a legfontosabb élelmiszerbiztonsági iránymutatásokat, amelyek betartása különösen javasolt a hagyományos karácsonyi menüsor elkészítése során.
A karácsony egyik legkedveltebb étele a halászlé, melynek elkészítése minden családban eltérő, azonban az alapvető élelmiszerbiztonsági szabályok megegyeznek. A tökéletes halászlé alapja a friss alapanyag, ezért fontos megbízható helyről vásárolni a halat, figyelve arra, hogy húsa rugalmas, szeme tiszta, illata pedig friss legyen. Fagyasztott hal esetén ellenőrizzük, hogy nincs-e rajta jégkristály vagy elszíneződés, mert ezek többszöri kiolvasztásra utalhatnak. A friss halat 0–2°C között, a hűtő legalsó részében tároljuk, és lehetőség szerint 24 órán belül készítsük el. Fontos, hogy a nyers hal más élelmiszerekkel, különösen készételekkel, ne érintkezzen, így elkerülhetjük a keresztszennyeződés veszélyét. A hal megtisztítása után minden eszközt és munkafelületet alaposan mossunk el forró, mosogatószeres vízzel, és a halas vágódeszkát ne használjuk más alapanyagokhoz. A megfelelő hőkezelés is kulcsfontosságú. A halászlé biztonságos, ha a halhús legalább 10 percig lobogva forr, a kész ételt két órán belül fogyasszuk vagy hűtsük le, a maradékot 1–2 napig tároljuk, újra melegítéskor mindig forraljuk fel.
Az ünnepi asztal másik nagy klasszikus fogása a májas töltelékkel készített, egészben sült pulyka, amely kiemelt odafigyelést igényel. A tölteléket - közvetlen a töltés előtt - frissen készítsük, a májat és a többi hozzávalót lehetőség szerint előre hőkezeljük. A legfontosabb szabály, hogy a pulyka és a töltelék belső hőmérséklete egyaránt elérje a 75°C-ot, ami garantálja, hogy az esetleges kórokozók (pl. Salmonella, Campylobacter) elpusztuljanak. Maghőmérő segítségével érdemes a comb legvastagabb részén, a mellben és a töltelék közepében is ellenőrizni a hőmérsékletet. Az egészben sült pulyka sütése hosszabb időt vesz igénybe: 180°C-on általában 3,5–4,5 óra szükséges a mérettől függően. A maradékokat két órán belül ajánlott lehűteni, és maximum 1–2 napig tároljuk vagy fagyasszuk le.
A mézeskalács a karácsonyi ünnepek elmaradhatatlan finomsága, melynek készítése során elsősorban a tojás felhasználása igényel nagyobb odafigyelést. A tojást nem szükséges megmosni, legfeljebb közvetlenül a felhasználás előtt. Ha a boltban hűtőből vettük ki a tojást, otthon is tároljuk hűtve. Friss tojásokat használjunk és mindig külön edénybe üssük fel őket. A romlott tojást kellemetlen, kénes szag, híg fehérje és széteső vagy elszíneződött sárgája jelzi, ilyen tojásokat ne használjunk. A mézeskalács készítése közben nehéz megállni, hogy a készülő nyers tésztából ne csipegessen a család, legfőképp a gyerekek. Élelmiszerbiztonsági szempontból azonban nem javasolt nyers tésztát fogyasztani. A tojást tartalmazó ételeket alaposan meg kell sütni vagy főzni, hogy belső hőmérsékletük legalább 75 °C legyen, így elpusztulnak a kórokozók. A nyers süteménytészta fogyasztása is kockázatos, mert a liszt E. coli-t tartalmazhat.
A díszítésnél kerüljük a nyers tojásos máz használatát. A tojás hőkezelés nélkül Salmonella baktériumot tartalmazhat, ami már kis mennyiségben is káros lehet az egészségre. Különösen veszélyes lehet a gyermekekre, idősekre, kismamákra vagy legyengült immunrendszerű személyekre. A biztonságos megoldás a hőkezelt máz (vízgőz felett felvert tojáshab), amely ugyanolyan szép és tartós, mégis alacsonyabb kockázatú.
További hasznos tanácsok és oktatási anyagok a Nébih Oktatási Program oldalán elérhetők:
https://nebihoktatas.hu
Idén közel 4000 mintát vizsgált a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) laboratóriuma a szőlő aranyszínű sárgasága betegség (FD) felderítésére. A 2025-ben tapasztalt megemelkedett esetszámra reagálva a hivatal megsokszorozta laboratóriumi kapacitását, a vizsgálatok pedig három helyszínen zajlottak. A Nébih hangsúlyozza, hogy a védekezés folyamatos, és arra kéri a termelőket, hogy tartsák be a növényvédelmi előírásokat, valamint a betegség gyanúját haladéktalanul jelentsék a hatóságoknak.
Tovább >Az Európai Bizottság tavaly év végén betiltotta a biszfenol-A (BPA) használatát az élelmiszerekkel érintkező anyagokban, ami jelentős változásokat hoz a csomagolóanyagok és fogyasztási cikkek területén. A rendelet gyakorlati alkalmazásával kapcsolatban felmerült kérdések tisztázására a Bizottság most egy kérdés–válasz alapú útmutatót adott ki.
Tovább >2025. szeptember 1-je óta napjainkig Európában összesen 492 baromfitartó gazdaságban, 89 fogságban tartott madarakat tartó létesítményben és 5.248 db vadmadárból mutatták ki a szakemberek a magas patogenitású madárinfluenza vírusát.
Az érintett országok: Ausztria, Belgium, Bulgária, Cseh Köztársaság, Dánia, Észak-Írország, Észak-macedón Köztársaság, Franciaország, Hollandia, Izland, Írország, Lengyelország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia és Ukrajna.
Frissítve: 2025.12.22.
A térkép forrása: Friedrich-Loeffler-Institut (FLI)
2022 szeptember 1-2023. augusztus 31-ig Európában összesen 901 baromfitartó gazdaságban, 301 fogságban tartott madarakat tartó intézményben és 19.021 vadmadárban mutatták ki a szakemberek a magas patogenitású madárinfluenza vírusát.
2023 szeptember 1. és 2024. augusztus 31. között Európában összesen 301 baromfitartó gazdaságban, 58 fogságban tartott madarakat tartó létesítményben és 1.700 vadmadárból mutatták ki a szakemberek a magas patogenitású madárinfluenza vírusát.
Az egyetlen ízeltlábú csoport, amelynek csak két pár lába van. Nem csoda, hogy viszonylag kevesen ismerik: a gubacsatkák három családja alig egyötöd milliméteres méretű fajaival az atkák közt is a legapróbbak közé tartozik. Világszerte mindössze néhány kutató specializálódott rájuk, egyikőjük a NÉBIH Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóságán szabadidejében kutató, jelenleg negyvennégy tudományra új faj leírásánál tartó Ripka Géza. Bár a gubacsatkák ritkán okoznak jelentős mezőgazdasági károkat, akad azonban olyan pókszabású rokonuk, amely ökológiai katasztrófát idézhet elő egy vírus terjesztésével.
Szabad szemmel észrevehetetlenek, „termékük”, a csak egyes fajokra jellemző, élőhelyükül szolgáló gubacs ellenben könnyen felismerhető a növényeken. (Az atkacsoport közös jellemzője a két pár ízelt láb, nem pedig a hasonló élőhely, melyre a nevéből következtethetnénk.) A gubacsatkák növények szívogatásával veszik fel a tápanyagot, szemben az alosztály élősködő életmódú és ragadozó, azaz más ízeltlábúkat fogyasztó tagjaival. Vannak azonban közömbös fajok is, amelyek pollennel vagy más élőlények szerves hulladékával táplálkoznak: például a levéltetű által kiválasztott mészharmattal, vagy a hálószobában talált emberi hámsejtekkel.
Dr. Ripka Géza
Ripka Géza olyan taxonómiai területet tár fel, amely viszonylag kevéssé kutatott és az állatok mérete okán nagy lökést adott számára a mikroszkópia fejlődése. Megbecsülni is nehéz, hány atkafaj vár még leírásra, hiszen az akarológusok – az atkák kutatását végzők – is csak találgatnak, hogy eddig nem vagy csak kevéssé vizsgált területeken, így a sivatagokban vagy a magashegységekben milyen képviselőik élnek. Durva becslések egyetértenek abban, hogy az összes faj legalább fele még leírásra vár, ez az arány más vélemények szerint akár a 90 százalékot is elérheti. Ripka Géza 44 tudományra új faj leírásában közreműködött, ezek többsége magyarországi gyűjtésű. Emellett 113 faj első hazai előfordulásáról számolt be, miközben elsődleges szakterülete mellett 40 levéltetű-, 10 levélbolha- és egy gubacsszúnyog-faj első magyarországi megtalálása és közlése is a nevéhez fűződik.
Hársgubacsatka jelenléte európai hárs levelén
A leírás elsődleges problémáját nem is az új fajok megtalálása jelenti – azok a terület felderítetlensége miatt szép számmal kerülnek elő más rovarok begyűjtésekor keletkezett mintákból is –, hanem a legtöbb atkára jellemző néhány tizedmilliméteres méret. A tejsavban tisztított, jód tartalmú közegben preparált példányok ábrázolása művészi vénát kíván: az állatok méretarányos, a morfológiai jellemzőiket kidomborító lerajzolása valamint az alaktani bélyegek pontos megismerése és leírása a kutatás leginkább időigényes része.
Az új fajok leírása mellett a kutatói munka eredménye az egyes hazai növénytársulások faunisztikai felmérése is, ami hozzájárul az élőhelyek biológiai sokféleségének feltárásához. Az „atkapuzzle” bővülésével egyidejűleg eredményesebb lesz a kártevők elleni védekezés. Arra nézve azonban nincs tökéletes megoldás, hogy hogyan állítsuk meg a növénykárosító idegen atkafajok bekerülését, amelyek listája Ripka Géza számításai szerint már több mint negyven fajt számlál. Ezek az ízeltlábúak valószínűleg külföldről érkező növényeken, így például legutóbb gránátalmán és ördögcérnán kerültek az országba és mivel lehetetlen minden egyes levelet mikroszkóp segítségével megvizsgálni, szinte lehetetlen megelőzni a megjelenésüket. Az országon belüli terjedésük természetes úton és szaporítóanyaggal folyik tovább. Ragadozóik, így más atkák és rovarok lokálisan felszaporodhatnak, annak viszont kicsi a valószínűsége, hogy önmagában a természetes ellenségeik felszámolnák a fertőzést.
Ördögcérna-gubacsatka. Az ízeltlábú alig nagyobb 100 mikrométernél, azaz egytized milliméternél
Ezek az apró pókszabású állatok azonban okoznak olyan kártételt is, amely mezőgazdasági katasztrófával fenyeget: ez a méhek deformáltszárny-vírusa (varroatózis; DWV), amelyet egy inváziós faj, az ázsiai méhatka terjeszt. A vírus torzulásokat okoz a rovarok potrohán, szárnyaik használhatatlanná válnak, lábaik megbénulnak. A globális kereskedelemmel és a méhkolóniák nemzetközi adásvételével a varroatózis terjedése felgyorsult – előbb Európában jelent meg, majd immáron Észak-Amerikában, Ausztráliában és Új-Zélandon is kihívás elé állítja a méztermelőket –, közvetlen terjedéséért azonban az ázsiai méhatka felelős, amely a virágokon érintkezik a háziméhek dolgozóival. Az élősködő a potroh hasi oldalának lemezei közé fúrja be magát, táplálékát a gazdaállat vérnyirka és szövetnedvei jelentik. A DWV világszinten a méheket fenyegető legjelentősebb vírusnak számít, és mivel az atka rezisztenssé vált a legtöbb kemikáliára, a már fertőzött kolóniák kezelése gyakran megoldhatatlan feladat. A méhészeti védekezés így elsősorban a megelőzésre, a jól táplált és így ellenállóbb populációk kinevelésére összpontosít.
Az ázsiai méhatka parazitája egy dolgozó lárváján
Bár a Ripka Géza által kutatott gubacs- és levélatkák az utóbbi években nem okoztak különösebb kártételt a hazai mezőgazdaságban, a száraz és meleg nyarakon előfordul, hogy az ország egyes területein felszaporodnak ezek a kártevők. A közönséges takácsatka a kukorica- és szójatermesztők, a szőlő–gubacsatka és a szőlő–levélatka pedig a szőlészek számára okoz fejfájást, de az alma-, szilva- és paradicsomültetvényekben is megjelenhetnek az atkák okozta kezdetben sárgás-zöldes, majd barnuló vagy ezüstösödő foltok. Kártételük megelőzhető az integrált növényvédelmi technológiák alkalmazásával, valamint ragadozó atkák betelepítésével.
A Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Osztályának tájékoztatása.
Tovább >A gazdálkodók és a növényvédő szerrel szolgáltatást végző vállalkozások felelőssége nem merül ki a növényvédő szerek okszerű, szakszerű és biztonságos kijuttatásában. Minden esetben számolni kell a keletkező hulladékokkal is, melyek megfelelő kezelése az emberi egészség, a környezet és a természet védelme érdekében is kiemelt jelentőségű.
Tovább >
