Haljelölési módszer
A haljelöléses vizsgálatok megkezdése előtt nagyon fontos elhatározni, hogy a vizsgálatot milyen céllal végezzük el, mire szeretnénk választ kapni. Itt felmerülhet egy telepítés sikerességének, halak egyedi növekedésének, vízterületen belül, vagy vízterületek közötti vándorlások vizsgálatai, de olyan vizsgálatok is végezhetőek, melyek a telepítési helyeket, időpontokat és a különböző korosztályok telepítésének eredményességét vizsgálják. Amennyiben új halfaj telepítése merül fel, hasznos lehet ennek is a jelölt halak útján történő vizsgálata.
A jelölésnek tartósan a halban kell maradnia úgy, hogy a hal mozgását, viselkedését ne akadályozza. Fontos, hogy a jelre írt adatok hosszútávon leolvashatóak legyenek. Amennyiben a horgászok segítségére számítunk az adatgyűjtés során, a jelnek észrevehetőnek is kell lennie. Ezeknek a feltételeknek sok halfaj esetében megfelel az úgynevezett T-bar tag, magyarul nevezhetjük fonál vagy spagetti jelnek, mely a hátúszó alatti izomba szúrva ott megakad és áramvonalasan a hal hátához lapul (1. kép). A T-bar a jel izomba szúrt vége T betű formájára utal, ami a behelyezést követően az izomban megakad és ezzel megakadályozza a jel elvesztését (2. kép). A jelölő eszköz nem drága. Alapanyag szempontjából maga a jel sem lenne drága, ha nem kellene megoldani a jel feliratozását és annak tartósságát (3. kép). Erre természetesen szükség van, hiszen jó esetben a jelet még évek múlva is le kell tudni olvasni. Léteznek egyéb módszerek is az egyedi jelölésre, mint pl. a kopoltyúfedőbe helyezett fémkrotáliák, de ezekkel kevésbé jók a tapasztalatok, mivel nagyobb roncsolást végez a halon a behelyezéskor és a hal szövetei a fejlődése során „benövik” a jelet, ami ezek után nehezen észrevehető és leolvasható lesz. Léteznek a műanyag fonál jeleknek egyéb változatai, melyek rögzítése a jel átfűzésén alapul. Ez abban az esetben használatos, ha a korábban leírt „horgonyzás” nem elég megbízható a hal anatómiájának köszönhetően. Az ilyen jelek rögzítése sokkal időigényesebb.
A fentebb említett fonál jeleket különböző színekben készítik el, melyek leggyakrabban feltűnő, világos színek, hogy a jel észrevehető legyen a megfogó számára. A jel beazonosításában segít a jel színe, valamint fontos a felirat megválasztása, melynek egyik része a jel egyedi azonosító száma, a másik viszont a információt biztosít a jel kibocsájtójáról illetve ennek elérhetőségéről. Ez régebben egy postai cím volt, manapság inkább egy e-mail cím, ahova az adatok megküldhetőek. A haljelölésnél használt jelek méretükben is különbözhetnek, attól függően, hogy milyen halfaj, milyen korosztályát szeretnénk megjelölni.
A hal megjelölését követően kell megmérni a halat és az adatokat minden esetben egy jegyzőkönyvben kell rögzíteni. Általában tömeget és testhosszt mérünk (orrcsúcs- faroktő közötti távolság), mivel ezt a horgászok is könnyen megtehetik (4. és 5. kép).
Általában elmondható, hogy legalább 150-200 egyedet szükséges megjelölni egy telepítés során, hogy kellő mennyiségű adat érkezzen vissza a kiértékeléshez. Természetesen ez a szám növelhető, ezzel együtt emelkedik majd a visszajelzések száma is. A tapasztalatok alapján 5-20 %-ban várható visszajelzés a kihelyezett jelölt halainkról, ami természetesen nem azt jeleni, hogy egy telepítésből ennyi kerül visszafogásra.
Adatgyűjtés. A legtöbb esetben a horgászok által visszafogott hal adatai állhatnak csak a vizsgálatot végzők rendelkezésére. Annak érdekében, hogy minél nagyobb számban eljusson hozzánk a fogott halak adata, nagyon fontos a horgászok tájékoztatása, valamint a fogás bejelentésre való ösztönzése is. Ez utóbbit leggyakrabban valamilyen jutalmazással lehet megoldani. A legbiztosabb a területi jegyen történő figyelemfelhívás a jelölésről, de érdemes a halgazdálkodó honlapján keresztül is minél többször hirdetéssel, beszámolókkal, apró hírekkel tudatosítani ezt a tevékenységet. A megfogott jelölt hal esetében a fogás dátumát, helyét, valamint a hal testhosszát és testtömegét szükséges bejelenteni.
Hasonlóan a beküldött adatokhoz, nagyon fontos a telepítéssel és jelöléssel kapcsolatos adatok gyűjtése is. A telepítéssel kapcsolatos információk gyűjtésére legalkalmasabb egy táblázat készítése. Érdemes külön lapokra felvezetni az egy fajhoz tartozó jelölt halak adatait. A jel azonosítószámán és a testméret adatokon felül fontos a telepítés időpontjának és jól beazonosítható helyszínének feljegyzése, hiszen ezekre az adatokra szükség lesz a hal visszafogásakor a változások kimutatásra, úgy a növekedés, mint az elvándorlás szempontjából. Egy jól megszerkesztett táblázat azonnali információt ad a kitelepítéstől a visszafogásig eltelt időről, valamint a visszafogott hal növekedéséről.
Korábban a visszafogás igazolására a legjobb módszer a jel levélben történő beküldése volt. Manapság, amikor majdnem mindenki rendelkezik jó kamerával felszerelt telefonnal, az e-mailben történő beküldés lényegesen egyszerűbb, gyorsabb és költség kímélőbb. Ebben az esetben a hal a jellel visszaereszthető és újabb megfogása esetén további adatokat szolgáltathat vizsgálatainkhoz.
Mikor az első bejelentések megérkeznek, óhatatlanul következtetéseket próbálunk abból levonni. Ez természetesen lehetséges, de a tudományosan megalapozott következtetéseket több év során begyűjtött, statisztikailag kiértékelt adatokból lehet megkapni. Számos tudományos és ismeretterjesztő cikk jelent meg a nyomtatott szakirodalomban és akár az interneten is. Az itt leírtakat, tapasztalatokat, módszereket érdemes áttanulmányozni és ezek ismeretében megtervezni és elvégezni a haljelöléses vizsgálatokat.
Jelenleg a haljelöléses vizsgálatokat jogszabály nem szabályozza, nincs ezzel kapcsolatos bejelentési kötelezettség és adatgyűjtés sem. Különösen abban az esetben, ha több, esetleg összekapcsolódó vízterületen történik haljelölés, ahol a halak mozgása a területek között biztosított, szükséges lehet egy közös adatbázis kialakítására, hasonlóan a madárgyűrűzéseknél alkalmazottakhoz. Ez segíthet a jelölt halat fogóknak a bejelentésben, valamint a vizsgálatokat végzőknek is az adatgyűjtésben.