Az egyik legveszélyesebb kiemelt zárlati károsító a kőrisrontó karcsúdíszbogár

• Miért jelent veszélyt?

  A kőrisrontó karcsúdíszbogár (Agrilus planipennis) egy Ázsiából származó, kiemelt zárlati státuszú invazív rovarfaj, amely napjainkban a kőrisfák egyik legveszélyesebb károsítója.
  Észak-Amerikában és Kelet-Európában már jelentős kőrispusztulást okozott, ezért megjelenése komoly növényegészségügyi, természetvédelmi és erdőgazdálkodási kockázatot jelent.
  A faj veszélyességét elsősorban rejtett életmódja és hatékony károsítása adja. A kifejlett nőstény rovar (imágó)petéit a kéreg repedéseibe rakja, majd a kikelő lárvák a kéreg alá fúrják magukat, és ott fejlődnek. Táplálkozásuk során jellegzetes S-alakú, kanyargós járatokat alakítanak ki, amelyek megszakítják a fa víz- és tápanyagszállítását biztosító szállítószöveteket. Ennek következtében a fák fokozatosan legyengülnek, a lombvesztést követően a korona kiszárad, végül néhány éven belül elpusztulnak.
   A kártevő további veszélye, hogy a fertőzés kezdeti szakaszában nehezen észlelhető, mivel a lárvák fejlődésük nagy részét a kéreg alatt töltik. Mire a külső tünetek – például a korona pusztulása, a kéreg felrepedezése vagy a D-alakú röpnyílások – megjelennek, a fa gyakran már súlyosan károsodott. A kőrisállományok pusztulása jelentős gazdasági veszteségeket okoz az erdőgazdálkodásban és a települési zöldfelületek fenntartásában, emellett kedvezőtlen hatással van az erdei ökoszisztémák működésére és a biológiai sokféleségre is.
   

• Hogyan ismerhető fel a károsító?

  A kőrisrontó karcsúdíszbogár (Agrilus planipennis) felismerését elsősorban a kifejlett rovar (imágó) jellegzetes külső tulajdonságai segítik. A kifejlett egyedek 8–14 mm hosszúságúak, testük keskeny, megnyúlt alakú, színük pedig fémesen csillogó zöld árnyalatú. A faj azonosításában fontos bélyeg a jellegzetes testforma és a fémesen csillogó zöld színezet, amely más díszbogaraktól is elkülönítheti.

• Hogyan ismerhető fel a fertőzött fa?

  A kőrisrontó karcsúdíszbogár fertőzésének tünetei kezdetben nehezen észlelhetők, mivel a lárvák fejlődésük nagy részét a kéreg alatt töltik. A károsítás első jelei közé tartozhat a hajtások és ágak fokozatos visszaszáradása, a lombkorona ritkulása, valamint a levelek sárgulása és idő előtti lehullása. A kéreg alatt fejlődő lárvák táplálkozása során jellegzetes, kanyargós, S-alakú járatok alakulnak ki, amelyek megszakítják a fa szállítószöveteit. A fertőzött fák kérgén hosszanti repedések, elszíneződések és a lárvajáratok körüli felpúposodások is megjelenhetnek. A kifejlett bogarak kirepülése után a fa kérgén jellegzetes, körülbelül 2–4 mm nagyságú, D-alakú röpnyílások figyelhetők meg, amelyek a faj egyik fontos felismerési bélyegének számítanak. Súlyos fertőzés esetén a korona jelentős része elhalhat, és a fa néhány éven belül teljesen elpusztulhat.

• Milyen növényeket károsít?

  A kőrisrontó karcsúdíszbogár (Agrilus planipennis) tápnövényei elsősorban a kőrisfajok (Fraxinus spp.). Magyarországon leginkább az őshonos európai kőris (Fraxinus excelsior) és a magyar kőris (Fraxinus angustifolia subsp. danubialis), valamint az ültetett amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) lehetnek veszélyeztetettek. A faj megjelenése különösen az őshonos kőrisállományok szempontjából jelent kockázatot, mivel ezek fontos szerepet töltenek be a hazai erdei és ártéri ökoszisztémákban.

• Mit tegyen a betegség megakadályozása érdekében?

  Értesítse a vármegyei Korányhivatal növény- és talajvédelmmel foglalkozó osztályát vagy hatóságunkat, ha gyanúja van a kártevő jelenlétére!