STOP Afrikai sertéspestis! – mit tehet a hazai vadásztársadalom?

A nemzetközi példák alapján tudjuk, hogy az afrikai sertéspesti (ASP) betegségtől a természetben nem lehet megszabadulni, amennyiben az állománygyérítés nem éri el a kívánatos 0,2-0,5 db vaddisznó/km2 statisztikai sűrűséget. Ugyan ilyen fontos továbbá, hogy megtörténjen az elhullott vaddisznók összegyűjtése, a kilőtt vaddisznók megfelelő járványvédelmi kezelése.

A hazai vaddisznóállományban Heves megyében, 2018 áprilisában jelent meg az afrikai sertéspestis. Azóta az ország további 9 megyéjében igazolták a betegséget a laboratóriumi vizsgálatok. A járványkitörések egy részét a természetes terjedés okozta, más részüket a felelőtlen emberi magatartás eredményezte. 

A kulcs a gyérítés!

A hazai házisertés-állomány védelmét célzó – az Európai Bizottság ASP Stratégia előírásainak megfelelően elkészített – nemzeti akcióterv legfontosabb célkitűzése, hogy Magyarország teljes területén, minden vadgazdálkodási egységben (VGE), négy vadászati év (4 és fél naptári év) alatt a vaddisznó-állomány gyérítésével elérjük a fenti állománysűrűséget. Jelenleg a VGE-k 49%-a már elérte ezt az értéket! A vírustól mentes közepes és magas kockázati besorolású VGE-k 41%-a esetében teljesül a határérték. Mindenképp el kell kerülni az irreális, nem valós állománybecslési adatokon alapuló tervek készítését, hiszen az nem a valódi célt szolgálja. Mindez hatalmas állományapasztást jelent, és ebből is látszik, hogy óriási feladat hárul a vadásztársadalomra és a vadászati hatóságra.

Meg kell értenünk, hogy a betegségtől való mentesítés és a házisertés-állományokra nehezedő nyomás, veszélyeztetettség kizárólag csak az állománysűrűség drasztikus csökkentésével és az alacsony egyedszám több évig történő fenntartásával érhető el.

Drasztikus lépések egy eredményesebb jövőért

A betegség megjelenését követően az adott terület vaddisznó állományának sűrűsége jelentősen csökken, alacsony sűrűségű területeken vadászati szempontból teljesen eltünteti a vaddisznót. A vírus nagy ellenálló képessége miatt, amennyiben nem kerül sor az elhullott állatok keresésre és ártalmatlanítására, a terület vírusterhelése sokáig fennmarad. Így az ott elszaporodó új állomány is megfertőződhet. Ennek az ördögi körforgásnak köszönhetően az állomány nagysága évek múltával sem közelíti meg az eredeti mértéket még a vaddisznó számára kedvező élőhelyeken sem. Ezért a vaddisznó állományok mentesítése nem csak a házisertés-állományok védelmét, hanem hosszútávon a vadgazdálkodók gazdasági érdekeit is szolgálja. A vírussal együtt nem lehet a hagyományos értelemben vett eredményes vadgazdálkodást folytatni!

Az ASP nem csak nálunk, hanem egész Európában a vadgazdálkodás területén hatalmas gazdasági visszaesést okozott. A COVID-19 helyzet még inkább rontott ezen. Az export leállása miatt nagy mennyiségű vadhús készlet maradt a hűtőházakban. Elmaradtak a külföldi vendégvadászatok is és a vad átvételi ára is csökkent. A vaddisznó eltűnése tovább nehezítette a vadászatra jogosultak gazdasági helyzetét. 

A problémákat pontosan látjuk, valós megoldást ugyanakkor csak az jelenthet, ha sikerül megállítanunk a betegség terjedését, majd fokozatosan felszámolnunk jelenlétét a már fertőzött térségekben. Ennek segítsére a védekezésre fordított állami költségek jelentősen nőttek az elmúlt években.

Közös küzdelem az állattartókkal

A sertésállományok megvédésének alfája és omegája a telepek járványvédelme. Ez hosszú távon csak akkor lehet sikeres, ha a vaddisznó állományt, és így a fertőzési kockázatot is csökkentjük. A gazdálkodók felelős magatartása viszont mindvégig alapvető fontosságú maradt a járványos betegségek elleni védekezésben. Hatékonyan védekezni csak képzett, felelősen gondolkodó és tudatos, továbbá a megfelelő infrastruktúrával bíró és megfelelő eszközöket használó gazdálkodók képesek. 

A fennatartható gazdálkodás érdekében az összefogás, egymás érdekeinek tiszteletben tartása valamennyi szereplő, így különösen a vadászatra jogosultak, a hatóságok és a sertéságazat képviselői számára elengedhetetlen!