Óvatosan a „csalihal” forgalmazásával és vásárlásával

Bár az úgynevezett „élőhalas csalizás” hazánkban engedélyezett, létjogosultságát a műcsalik széles választéka egyre inkább megkérdőjelezi. A módszer alkalmazása esetén azonban mind a csalihalat forgalmazóknak, mind a horgászoknak több előírásra is figyelniük kell.

Az „élőhalas csalizás” egy ősi halász-, horgászmódszeren alapul, létjogosultságának kérdése azonban évről évre napirendre kerül. Elfogadottsága szempontjából az európai országok nem mutatnak egységet. Míg Franciaországban, Olaszországban, Luxemburgban és hazánkban legális módszernek minősül, addig Németországban és az EU több tagállamában is tiltott az élő hal felkínálása ragadozó halra való horgászat során. 

Mire figyeljenek a forgalmazók?
Az állatvédelmi törvény* – gerinces állat lévén – a halakra is vonatkozik. Tartásuk és forgalmazásuk során a csalihalaknak ugyanazon állategészségügyi követelményeknek kell megfelelniük, mint a tenyésztett halaknak. Más élővízbe való bejutásuk ugyanis  állategészségügyi szempontból aggályos, hisz akár különböző állatbetegségeket is terjeszthetnek. Fontos tehát, hogy a forgalmazók csalihal beszerzés során csak olyan helyről vásároljanak, ahol a halakat, az eredetet igazoló szállító levél vagy számla mellett, víziállat-egészségőri igazolás is kíséri. Utóbbi dokumentum igazolja, hogy a hal bizonyos betegségektől mentes. 
Szintén fokozott figyelmet igényel, hogy a halak tartása során elkerüljék a felesleges fájdalom és szenvedés okozását, valamint az adott faj élettani igényeinek megfelelően kell gondoskodni az állat szükségleteiről (mozgástér, hőmérséklet, táplálék, vízminőség, stb.).
Az idegenhonos halfajok** árusításuk és felhasználásuk során könnyen átkerülhetnek más halgazdálkodási vízterületbe. Ez komoly kockázatot jelent, hisz egészségügyi szempontból veszélyeztethetik az ott élő állományt, illetve elszaporodhatnak az őshonos fauna kárára.

Mire ügyeljenek a horgászok?
Az egyik legfontosabb előírás a horgászok számára, hogy idegenhonos hallal kizárólag ott szabad csalizni, ahol azt kifogták***.  Emellett ügyelni kell rá, hogy az inváziós idegenhonos halakat (busát, törpeharcsát, ezüstkárászt, naphalat, razbórát, amurgébet) tilos visszaengedni a vízbe. 
Napjainkban, a horgász eszközök és módszerek fejlődésével, az egyre inkább teret hódító műcsalik széles választéka (wobblerek, twisterek, villantók stb.) megkérdőjelezi az élő állat csaliként történő felhasználásának létjogosultságát. Ezekkel a műcsalikkal szinte bármilyen ragadozó halra eredményesen, sőt sokszor eredményesebben horgászhatnak, mint magával az élő állattal. A ragadozó halra történő horgászatnak tehát nem szükségszerű feltétele az élőhallal történő csalizás.  
A kockázatok és egyéb alternatív szempontok ismeretében, a felelősen gondolkodó horgászoknak érdemes megfontolniuk, hogy rablóhalazás során a kíméletesebb műcsalis módszert választják, megkímélve ezzel a csalinak szánt halak életét is.

Jogsértés esetén egyébként a halgazdálkodási hatóság 20 000-től 500 000 forintig terjedő bírságot**** szabhat ki az előírásokat megszegőkkel szemben.