Országos parlagfű helyzetkép (2026.07.03.)

Június utolsó két hetét rendkívüli aszály és kiugróan magas hőmérsékleti értékek jellemezték. A hőségnapokat csak tetézte, hogy még éjszaka sem csökkent érdemben a hőmérséklet. A rendkívül száraz tavasz után a nyár eleji csapadékok ellenére sem tudtak a talajok megfelelően vízzel telítődni, így a június végi hőhullám során gyors ütemben száradtak ki.

Ebben az időszakban sokfelé alakultak ki lokális záporok, zivatarok, de a lehullott csapadék mennyisége és területi eloszlása rendkívül heterogén volt. A legtöbb helyen nem hullott számottevő csapadék. A hőmérséklet a július első két napján jellemző hidegfront hatására mérséklődött valamelyest, ám csapadék nem hullott minden térségben, az ország legnagyobb részében továbbra is nagy szükség lenne rá.
A parlagfű csírázása az idei évben döntően a március vége és április vége közötti időszakban indult meg, de mértéke az átlagosnál visszafogottabb, a száraz időjárás miatt elhúzódó, vontatott volt. A fejlődésük is lassú ütemben zajlott. Ahol nagyobb mennyiségű lokális csapadék hullott, ott a csírázása is nagyobb mértékű és az eső kedvezett a korábban kelt növények fejlődésének. Az ország nagy részén az utóbbi két hét rendkívül aszályos időjárása miatt a parlagfű további keléséhez nem voltak kedvezőek a feltételek, így csírázó, illetve szikleveles fenológiában lévő növények alig találhatóak.
A parlagfű fejlettségi állapota június végén-július elején változatos képet mutat. A parlagfű növények többsége az intenzív hajtásnövekedés fázisában van, fejlettségük szikleveles és 70 cm-es nagyság közötti. A legfejlettebb egyedek általában 70-90 cm-es nagyságúak (Tolna vármegyében a 100 cm-es, Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében a 120 cm-es, Zala vármegyében a 150 cm-es magasságot is elérik, Békés vármegyében a legmagasabbak meghaladják a 100 cm-t). A vegetatívból a generatív fenológiai fázisba való átmenet az ország nagy részén elkezdődött. A vármegyék többségében már megjelentek a virágbimbós egyedek, de kis mennyiségben (általában legfeljebb 5-10%-os, Hajdú-Bihar vármegyében 20-25%-os arányban) vannak jelen. Szabolcs-Szatmár-Bereg, Heves és Békés vármegyében már virágzás kezdete fejlettségű parlagfüvet is sikerült találni, sőt Hajdú-Bihar vármegyében már 5-10%-os arányban vannak virágozni kezdő egyedek.
Az őszi káposztarepce esetében a teljes magérettség az állományok jellemző fenológiai állapota, megkezdődött az aratása az országban. Az állományok az ország legnagyobb részén jellemzően jó fejlettségűek, jól záródók lettek a tavasz második felére, parlagfű ritkán volt fellelhető bennük. Az érés előrehaladtával fokozatosan csökkent a kultúra gyomelnyomó képessége, ám a rendkívül száraz június végi időjárás a parlagfű kelésének és növekedésének sem kedvezett. Parlagfű ritkán lelhető fel az állományokban, főleg a táblaszéleken, táblaszegélyeken vagy a kiritkult foltokban fordul elő.
Az őszi kalászosok többsége a teljesérés fenológiai állapotban van. Az őszi búza állományok aratása országszerte zajlik, az őszi árpa állományok betakarítása a végéhez közelít. Az őszi kalászos állományok változatos képet mutatnak a területek csapadék ellátottságától függően. A jobb csapadékellátottságú térségekben többnyire zárt állományt alkotnak, ám a tavaszi fagyok és szárazság következtében a szárazabb térségekben az állományok növekedésben visszamaradtak, gyomelnyomó képességük elmarad az ilyenkor megszokottól. Ezeken a területeken a levelek jelentős mértékben leszáradtak, ami kedvező a gyomnövények megjelenésének. Az állományok az érés előrehaladtával fokozatosan csökkenő levélzettel rendelkeznek, így egyre több fény jut a talajfelszínre. Az ország legnagyobb részében parlagfű nem fordul elő bennük, vagy csak kis mennyiségben található meg, elsősorban a ritkább állományokban, fejlődésben elmaradt foltokban, illetve a táblaszéleken, táblaszegélyeken. A parlagfű fejlettsége többnyire 6-10 leveles közötti és általában legfeljebb 10-40 cm nagyságú. A táblaszéleken, táblaszegélyeken intenzív vegetatív növekedésben lévő, 60 cm magasságú parlagfű egyedek is előfordulhatnak. A már betakarított táblákon zajlik a bálázás. A parlagfű kelésének és fejlődésének megelőzése érdekében a gazdálkodók – ha az időjárás is engedi – igyekeznek elvégezni a tarlóhántást. A tarlóhántás elvégzéséhez az ország legnagyobb részén nem kedvező a talajállapot, nagyon száraz a talaj.
A napraforgó vetésterületének nagyobb részén imidazolinon vagy tribenuron-metil toleráns hibrideket vetettek. A napraforgó-állományok fejlettsége többnyire csillagbimbós állapot és virágzás közötti. A Dunántúl nagy részén a talajnedvesség a vetés kezdeti időszakában még megfelelő volt. A száraz időjárás miatt azonban nagyon gyorsan száradtak ki a talajok. Elsősorban az ország keleti részén, különösen az Alföldön jellemző volt, hogy a vetés idején rendkívül száraz volt a talaj. A Dunántúlon a későbbi vetéseknél, illetőleg a szárazabb térségekben kelési problémák is felléptek. Emiatt sok helyen egyenetlen kelés, egyenetlen állomány, heterogenitás figyelhető meg. Mivel a tavaszi csapadékeloszlás egyenetlen volt, emiatt változóan alakult, hogy a preemergens kezelések megkapták-e a szükséges bemosó csapadékot. Ahol megfelelő mennyiségű csapadék hullott, ott hatékony volt a gyomirtás is (Baranya, Somogy és Tolna vármegyében), így a parlagfű sem jellemző, de sok helyen aszály uralkodott. A szárazabb térségekben a tartamhatással rendelkező készítmények többségében nem kapták meg a szükséges bemosó csapadékot. Emiatt és a korábbi évek tapasztalatainak megfelelően a termelők a napraforgó területek nagy részén állománykezelésre alapozták a parlagfű elleni védekezést. A napraforgók posztemergens gyomirtása, valamint a mechanikai gyommentesítés befejeződött. A napraforgónak létfontosságú volt a május közepén lehullott csapadék. A megfelelő tőszámmal rendelkező állományok záródni tudtak, így már jelentős gyomelnyomó képességgel rendelkeznek ám a június végi rendkívüli aszály következményei megmutatkoznak az állományokon. Összességében a gyomirtás a legtöbb helyen sikeres volt, a parlagfű ellen hatékonynak bizonyult, az állományokban a parlagfűfertőzés nem jelentős, valamint a rendkívül száraz körülmények sem kedveztek a további térnyerésének. A napraforgó területeken parlagfű elsősorban a sikertelenül gyomirtott táblarészeken, tőhiányos állományokban, táblaszéleken, táblaszegélyeken, forgókban és műtárgyak mentén fordul elő jelentősebb mennyiségben.
A kukoricaállományok 6-7 leveles és címerhányás közötti fejlettségűek. A napraforgóhoz hasonlóan a Dunántúlon a későbbi vetéseknél, illetőleg a szárazabb térségekben a kukorica kelését is megnehezítette a tavaszi aszály, ezért ezeken a területeken kezdetben az egyenetlenül kelt, heterogén állományok voltak jellemzők, de ezt később a május közepi csapadék mérsékelte valamelyest. Az állományok többnyire záródtak, de az aszály következtében sok helyen romlani kezdett gyomelnyomó képességük. Az ország nagy részén a tavaszi csapadékeloszlás nagyon egyenetlen volt, emiatt változóan alakult, hogy a tartamhatással rendelkező gyomirtó szerek megkapták-e a szükséges bemosó csapadékot. Ahol ez megvalósult, ott a kukorica területek többnyire parlagfűmentesek. Sok területen viszont a szárazság miatt nem kapott elég bemosó csapadékot a tartamhatással rendelkező gyomirtó szer, emiatt a területek többségén a gazdálkodók posztemergens gyomirtást végeztek. A kukorica állománykezelések a táblák többségén sikeresek voltak, parlagfű ellen is hatékonynak bizonyultak. Sok gazdálkodó nemcsak kémiai, hanem mechanikai gyomirtást is végzett. A gyomirtott kukoricaállományok többnyire parlagfűmentesek vagy a parlagfű csak kis mennyiségben, elvétve található meg bennük. Jelentősebb parlagfűfertőzés elsősorban a sikertelenül gyomirtott táblarészeken, a táblaszéleken, táblaszegélyeken, a forgókban és a műtárgyak mentén fordul elő. A hosszabb ideje tartó aszály hátrányos hatása a kukoricanövényeken az ország nagy részén jól látható. A növekedésük üteme lassult, a levelek „furulyázása” figyelhető meg, a legszárazabb térségekben száradó levelű állományok is előfordulnak.
Az ültetvényekben az kora tavaszi gyomaszpektus fajait felváltották a nyári gyomaszpektus fajai. A parlagfűfertőzés mértékét az ültetvények kultúrállapota határozza meg, így változatos képet mutat. A kémiai gyomirtás és kaszálás folyamatos. Több gazdálkodó sorközművelést végzett míg kellő mennyiségű nedvesség volt a talajban, ám a jelenlegi talajállapotok a legtöbb helyen már nem teszik ezt lehetővé. Amelyik ültetvényben a gyomirtást megfelelően elvégezték, ott parlagfű nem vagy alig található, ám az elhanyagolt ültetvényekben és a friss telepítésekben helyenként nagy számban van jelen. Ahol a gyomirtásra nem került sor, ott a parlagfű intenzív vegetatív fejlődésben van.
A parlagfű legnagyobb mennyiségben táblaszéleken, táblák szegélyében, műtárgyak mentén, a sikertelenül gyomirtott területeken, kiritkult táblarészeken, parlagon hagyott területeken, mezőgazdaságilag nem művelt területeken, ruderáliákon, utak szélén, árokpartokon, elhanyagolt zártkertekben fordul elő.
A ruderális területeken a parlagfű jelenléte dominánsabbá vált a tavaszi gyomnövényekkel szemben. Mostanra sok helyen a gyepek kisültek, ez a parlagfű csírázásához kedvezőbb feltételeket biztosít a nyílt talajfelszín miatt. A csapadékszegény tavasz, a hosszan kitartó hűvös időjárás és a jelenleg is száraz talajállapotok miatt a parlagfű kisebb borítottsággal van jelen. A ruderális területeken országszerte változatos képet mutat a parlagfű fejlettsége, a legtöbb egyed a szikleveles fejlettség és a 90 cm-es nagyság közötti. Általában a ruderális területeken találhatóak a legnagyobb méretű parlagfüvek, amelyek többnyire intenzív vegetatív növekedésben vannak, de Békés, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében virágbimbós, továbbá Hajdú-Bihar vármegyében már virágzó egyedek is előfordulnak már a ruderáliákon. A legfejlettebb parlagfüvek magassága Zala vármegyében eléri 150 cm-t, Tolna vármegyében a 100 cm-t. Az utak mentén folyamatosan végzik a kaszálást, a szárazság ellenére a parlagfű újrahajtása is előfordul.