Országos parlagfű helyzetkép (2025.08.01.)

A parlagfű fejlettségi állapota július végén változatos képet mutat. A parlagfüvek nagysága az országban a sziklevelestől a 150 cm-es magasságig terjed, a legfejlettebb egyedek Baranya és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében 180 cm-es, Hajdú-Bihar és Békés vármegyében 150-180 cm-es nagyságúak.

Az elmúlt időszak időjárása kedvezett a parlagfű erőteljes fejlődésének, jelenleg a generatív stádiumba való átmenet időszakában vagyunk. A virágbimbós állapotban levő parlagfüvek száma napról napra magasabb. A vármegyék többségében már a generatív stádiumban lévő egyedek aránya nagyobb. A generatív stádiumú egyedek aránya többnyire 40-90% közötti, a főhajtásaik csúcsán a porzós virágzat fejlődik (a fő virágzati tengely többnyire 0,5-15 cm hosszú).  A vármegyék többségében megkezdődött a parlagfű virágzása, már találni lehet virágzás kezdete fejlettségű növényeket. A virágozni kezdő egyedek többnyire még csak kis mennyiségben fordulnak elő, de Hajdú-Bihar vármegyében már mintegy 10-15%-ban, Békés vármegyében legfeljebb 10-15%-ban, Zala vármegyében már mintegy 15-20%-ban, Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében 20% körüli arányban találhatóak meg.
A csapadékszegény tél után 2025 tavaszán sokáig kitartott a hűvös időjárás. Június elejétől hirtelen felmelegedés vette kezdetét, a nyárias idő pedig hamar egy hosszabb ideig tartó hőségbe fordult át. Sajnos ebben az időszakban csapadék alig volt jellemző, így országszerte aszály alakult ki. Július első felében elszórtan, változó eloszlásban többfelé is megérkezett a várva várt csapadék, majd az átlagos hőmérsékleti értékek is mérséklődtek, azonban a korábbi tartós szárazság már súlyos károkat okozott a kultúrnövényeken. Az elmúlt hétvégén megérkezett hidegfrontnak köszönhetően az elmúlt időszakban változó eloszlásban, de sokfelé érkezett csapadék, azonban nagy területek (elsősorban a középső országrészen) szinte teljesen kimaradtak az esőből. Emellet a hőmérsékleti értékek is mérséklődtek. Ez a még „lábon álló” kultúrnövényekre kedvezően hatott, azonban sok helyen a korábbi tartós szárazság hatásait legtöbbször csak enyhíteni tudja a jelenlegi időjárás. A mostani körülmények egyaránt kedveznek a parlagfű növekedésének, generatív fejlődésének és a vegetatív zöld tömeg fejlesztésének is.
A nyári betakarítású növények aratása többnyire befejeződött, néhány vármegyében a végéhez közeledik. Az őszi búza betakarítását helyenként megakasztották csapadékos periódusok, azonban az őszi árpa és az őszi káposztarepce aratása zömében már korábban befejeződött, amiben a mostanit megelőző száraz időjárás is segített. A gabonafélék gyomelnyomó képessége a vegetációs időszak végére elmaradt az általában jellemzőtől. A betakarítást követően az eddig állományban lévő, a fedettség miatt akadályozott növekedésű parlagfű intenzív növekedésnek indult, és a csapadékos térségekben a parlagfű kelése is megfigyelhető volt az esőket követően. Mindezek miatt a csapadékosabb térségekben a tarlók parlagfű-fertőzöttsége közepes, helyenként erős. A csapadékban szegény térségekben a tarlók többségén jelentős parlagfű borítottság nem jellemző. A már betakarított területeken a szalma bálázása és a bálák lehordása zajlik, a tarlóhántás folyamatban van. A jelenlegi talajállapot többnyire kedvező a tarlóhántás elvégzéséhez, amelynek kiemelt szerepe van a pollenszóródás megelőzésében. Ahol még nem történt meg a tarlóhántás, ott a parlagfű többnyire vegetatív állapotban van jelen, fejlettsége a szikleveles és a 40 cm-es nagyság közötti, viszont néhány vármegyében már virágbimbós egyedek is előfordulnak, Veszprém és Békés vármegyében pedig kis mennyiségben virágzás kezdete fejlettségű növényeket is sikerült találni a tarlókon.
A napraforgó vetésterületének nagyobb részén imidazolinon vagy tribenuron-metil toleráns hibrideket vetettek. Az állományok fejlettsége heterogén, a virágzás és citromérés közötti fázisok jellemzők. Az ország nagy részén a tavaszi csapadékeloszlás nagyon egyenetlen volt, emiatt változóan alakult, hogy a preemergens kezelések megkapták-e a szükséges bemosó csapadékot. Ahol megfelelő mennyiségű csapadék hullott, ott hatékony volt a gyomirtás is, így a parlagfű sem jellemző, de sok helyen aszály uralkodott. Emiatt és a korábbi évek tapasztalatainak megfelelően a termelők a napraforgó területek nagy részén állománykezelésre alapozták a parlagfű elleni védekezést, mely a legtöbb helyen sikeresnek bizonyult. Azonban a nyári forró, csapadékszegény időszak hatása a napraforgón is megmutatkozik, a záródott állományok gyomelnyomó képessége elmarad a szokásostól. A növénymagasság alacsonyabban alakul az általában jellemzőnél, valamint az alsó levelek száradása is sok helyen megfigyelhető. Az eső épp időben érkezett a csapadékosabb térségekben ahhoz, hogy kedvezően hasson a termékenyülésre, de a gyomok fejlődését is elősegítette. Összességében a parlagfű-fertőzöttség általában nem számottevő, de jelentősebb az ilyenkor megszokottnál. A napraforgó területeken parlagfű elsősorban a sikertelenül gyomirtott táblarészeken, tőhiányos állományokban, táblaszéleken, táblaszegélyeken és forgókban fordul elő jelentősebb mennyiségben.
A kukoricaállományok fejlettsége is heterogén, többnyire címerhányás és szemfejlődés stádiumok közötti. A kukorica fejlődését korábban a hideg időjárás akadályozta, később az aszály nehezítette meg. Az ország nagy részén a tavaszi csapadékeloszlás nagyon egyenetlen volt, emiatt változóan alakult, hogy a preemergens kezelések megkapták-e a szükséges bemosó csapadékot. Ahol a preemergens kezelések megkapták a bemosó csapadékot, ott a kukorica területek többnyire parlagfű mentesek. A táblák többségén azonban a gazdálkodók korai posztemergens és posztemergens gyomirtást végeztek. A kukorica állománykezelések, a legtöbb esetben sikeresek voltak, parlagfű ellen is hatékonynak bizonyultak. Sok gazdálkodó nemcsak kémiai, hanem mechanikai gyomirtást is végzett. Mindennek köszönhetően a kukoricaállományok többnyire parlagfű mentesek vagy a parlagfű csak kis mennyiségben, elvétve található meg bennük. Jelentősebb parlagfűfertőzés elsősorban a táblaszéleken, táblaszegélyeken és a forgókban fordul elő. A hosszú ideig tartó aszály hátrányos hatása a kukoricanövényeken mindenütt megmutatkozott (a növekedésük üteme lassult, a levelek „furulyázása” és száradó levelű állományok is megfigyelhetők voltak), ugyanakkor a parlagfű fejlődésének sem kedvezett.  A csapadékosabb térségekben az eső hatására az állományok részben regenerálódtak, azonban a legszárazabb térségekben, a leggyengébb vízgazdálkodású területeken ez már nem mentette meg a kukoricát, ezekben a térségekben (elsősorban az Alföldön) nagyon gyenge, alacsony állományok jellemzőek, sőt termés nélküli kukoricaállományok is előfordulnak.
Az ültetvényekben a parlagfűfertőzés mértékét az ültetvények kultúrállapota határozza meg, így változatos képet mutat. A mechanikai és kémiai gyomirtás folyamatos, bár a gyomok növekedésének üteme az aszály miatt lelassult, ezért a kezelésekre is ritkábban volt szükség. A száraz talajállapot a mechanikai gyomirtás elvégzéséhez nem volt kedvező. Amelyik ültetvényben a gyomirtást megfelelően elvégezték, ott parlagfű nem vagy alig található, ami az ültetvények többségére jellemző. Helyenként az elhanyagolt állományokban nagyobb parlagfű-fertőzöttséget lehet észlelni.
A parlagfű legnagyobb mennyiségben táblaszéleken, táblák szegélyében, kiritkult táblarészeken, parlagon hagyott területeken, mezőgazdaságilag nem művelt területeken, ruderáliákon, utak szélén, árokpartokon, elhanyagolt zártkertekben fordul elő.
A ruderális területeken országszerte változatos képet mutat a parlagfű fejlettsége, a legtöbb egyed a néhány leveles fejlettség és 150-180 cm-es nagyság közötti. Általában a ruderális területeken találhatóak a legnagyobb méretű parlagfüvek, amelyeknél növekszik a generatív stádiumba lépett, elsősorban virágbimbós növények aránya. A vármegyék többségében találni lehet már virágzás kezdete fejlettségű parlagfüveket. Az utak mentén folyamatosan végzik a kaszálást, azonban a növények újrahajtása figyelhető meg.