Országos parlagfű helyzetkép (2022.06.30.)
Június hónapot a meleg nyári idő jellemezte. Az elmúlt 2 hétben jelentős mennyiségű csapadék nagyobb területen csak az ország délnyugati részén hullott, míg az ország többi részén tájegységenként nagyok voltak az eltérések a csapadék mennyiségében. Az Alföld keleti részén nagyfokú, egyes térségekben súlyos aszály alakult ki. Az Alföld középső részén is jelentős nagyságú területen nagyfokú az aszály
Június végén a parlagfű fejlettségi állapota továbbra is változatos képet mutat az országban. Az intenzív hajtásnövekedés a jellemző fejlettség. Június végén a parlagfű fejlettségi állapota és előfordulása nagyon heterogén képet mutat. Az intenzív hajtásnövekedés a jellemző fejlettség. A parlagfüvek többsége a 2 levelestől 60 cm-es nagyságig található meg (Tolna megyében többségük 80-100 cm-es). Nagy a különbség a parlagfüvek nagyságában, elsősorban a csapadék mennyiségétől függően. A legfejlettebb egyedek általában 60-120 cm-es nagyságúak (Tolna megyében 120-160 cm-esek).
A megyék többségében már virágbimbós fejlettségű egyedeket is találtunk (többnyire legfeljebb 1-2 %-os arányban, Heves, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 5-10 %-os, Tolna megyében 20 %-os, Veszprém megyében 30 %-os arányban), amelyek főhajtásainak csúcsán a porzós virágzat fejlődik (a virágzati tengely többnyire 0,5-8,0 cm hosszú).
Már virágzó parlagfüveket találtunk néhány megyében, amelyek többnyire a parlagfű ritka, Ambrosia artemisiifolia var. artemisiifolia változatának terjedésével magyarázható (Hajdú-Bihar megyében 1-2%-os arányban; Veszprém megyében 1% alatti arányban; Nógrád megyében néhány %-os arányban; Békés megyében és Heves megyében néhány egyed virágzik).
A csapadékos térségekben találhatóak még frissen kelt, csíranövény állapotban lévő parlagfüvek is. A száraz, aszályos időjárású térségekben alig találhatóak szikleveles fejlettségű egyedek.
Az őszi árpa és a bíborhere aratásával megkezdődött a nyári betakarítási időszak, sőt több megyében az őszi káposztarepce és őszi búza betakarítása is megkezdődött. Az őszi káposztarepce esetében az érés különböző fenológiai stádiumai jellemzőek, Az állományok gyomelnyomó képessége megfelelő, jól záródtak. Parlagfű nem található meg bennük, vagy csak gyengén fejlett egyedek kis mennyiségben találhatóak, jellemzően főleg kiritkult foltokban, táblaszéleken.
Az őszi gabonafélék kora tavaszi fejlődése gyengébb volt a száraz időjárás miatt. Az áprilisi csapadék hatására a gabonák fejlődése megindult, a jó területen, intenzív technológia mellett jó gyomelnyomó képességű állományok alakultak ki. A gyengébb területeken és a csapadékban szegényebb térségekben azonban a gabonaállományok nem tudták behozni a kezdeti lemaradást. Az őszi búza állományok többségében a parlagfű nem található meg, vagy csak kis mennyiségben fordul elő. Jelentősebb mennyiségben a táblaszéleken, dűlőkön, kiritkult foltokban, művelő utakon fordul elő.
A napraforgó vetésterületének nagyobb részén imidazolinon vagy tribenuron-metil toleráns hibrideket vetettek. A napraforgó állományok zömében csillagbimbós állapotban vannak, illetve a virágzás kezdetén, míg a késői vetéseknél az intenzív hajtásnövekedés vége fejlettség is előfordul. A megyék többségében az alapkezelések megkapták a szükséges mennyiségű bemosó csapadékot. Egyes napraforgó táblákon, ahol nem volt elég bemosó csapadék már elvégezték a felülkezeléseket. A csapadékosabb térségekben a több parlagfű kelési hullámnak köszönhetően szükség volt a posztemergens kezelésekre és a késői posztemergensre is. A táblák többségén sorközművelést is végeztek. A táblák többnyire parlagfű mentesek, vagy alacsony a parlagfű fertőzöttség. Parlagfű leginkább a táblaszéleken, szegélyekben, forgókban, kiritkult táblarészeken, sikertelenül gyomirtott területeken fordul elő nagyobb egyedszámban, többnyire 6 leveles fejlettségtől 120 cm-es nagyságig.
A kukorica állományok hajtásnövekedés fenológiai állapotban vannak, 8-16 levelesek, néhány megyében a legfejlettebbek már címerhányás fejlettségűek. A területek többségén a gazdálkodók nem preemergens kezelésekre alapozták a kukorica gyomirtást, hanem a tartamhatással rendelkező korai posztemergens és posztemergens technológiák kerültek előtérbe. A csapadékosabb térségekben a több parlagfű kelési hullám miatt a posztemergens kezelések időzítése néhol nehéz volt. A kukorica állománykezeléseket, sorközműveléseket többnyire sikeresen hajtották végre a gazdálkodók. A kezelések a parlagfű ellen is hatékonynak bizonyultak, a kukoricatáblák zöme parlagfű mentes, vagy csak kis mennyiségben, elvétve található meg. Jelentősebb parlagfű fertőzöttség elsősorban a táblaszéleken, kiritkult táblarészeken tapasztalható, ahol a fejlettsége 10-120 cm-es nagyság közötti.
Ültetvényekben a tavaszi aszpektus gyomnövényei már elszáradtak. A csapadékos térségekben a több hullámban jött csapadék hatására közepes mértékű a parlagfű fertőzés az ültetvényekben. Folyamatosak a glifozátos sorkezelések, valamint a mechanikai sorközművelések, ezzel is mérsékelve az ültetvényekben előforduló parlagfű fertőzöttséget.
A parlagfű legnagyobb mennyiségben táblaszéleken, táblák szegélyében, sikertelenül gyomirtott táblarészeken, kiritkult táblarészeken, parlagon hagyott területeken, mezőgazdaságilag nem művelt területeken, ruderáliákon, zöldítéssel hasznosított területeken, utak szélén, árokpartokon, elhanyagolt zártkertekben fordul elő. A homoktalajokon a parlagfű jelenléte nagyobb arányú.
Ruderális területeken több parlagfű kelési hullámot figyelhetünk meg. Az első áprilisi csapadék hatására, majd a májusi és júniusi csapadékos időszakok több kelési hullámot indítottak az ország nagy részén. A ruderális területeken találhatóak a legnagyobb méretű parlagfű növények, amelyek azonban igen heterogén fejlettséget mutatnak. Az utak mentén, árokpartokon, szegélyeknél folyamatosan végzik a kaszálást, ami segíti a gyomnövény visszaszorítását.