null A szarvasmarha-gümőkór

A szarvasmarha-gümőkór

A szarvasmarha-gümőkór

A gümőkór vagy ismertebb nevén tuberkulózis (TBC) rendszerint lassú lefolyású, krónikus bakteriális eredetű betegség. Régen tüdőbajnak is nevezték, mivel a specifikus gyulladásos folyamatok (az ún. gümőképződés) legtöbbször a tüdőt érintik. A gümőkór kórokozói Mycobacteriumok. Ez a betegség zoonózis, ami azt jelenti, hogy emberről állatra és állatról emberre terjedhet.

Tartalom:
A betegsége története, előfordulása
Szűrővizsgálati rendszer
A betegség terjedése, tünetei
Ellenőrző vizsgálatok, a betegség felszámolása
Megelőzés, az országmentesség fenntartása
Vadállomány érintettsége

 

A betegsége története, előfordulása

A gümőkór a történelem során az egyik legtöbb halálesetet okozó betegség volt, 500.000 éves törökországi Homo erectus maradványok vizsgálatai alapján már a történelem előtti korban is jelen volt. A gümőkór kórokozóját először Robert Koch német orvos mutatta ki 1882-ben, amiért 1905-ben Nobel-díjat kapott.

Magyarországon a XX. század első évtizedeiben az emberi halálesetek negyedéért ezt a betegséget tartották felelősnek.

Magyarország a szarvasmarha-gümőkórtól való mentesítést az 1960-as években kezdte meg, jelenleg hazánk teljes területe mentes a betegségtől, ez azonban nem jelenti azt, hogy a vizsgálatok egy-egy esetben nem állapítják meg a gümőkór jelenlétét.

A betegségtől Európa nagy része szintén mentes.

A gümőkór manapság mind emberekben, mind háziállatokban meglehetősen ritka.

A betegség fenntartói a vadon élő állatok, Magyarországon a gazdasági haszonállatok fertőződése általában a vadállatokkal közösen használt legelőkről történik. Haszonállatok körében jellemzően legelőkön tartott húsmarha állományokban szokott évente egy-egy eset előfordulni. Hazánk hivatalos mentességét az évente előforduló pár eset nem befolyásolja, mivel a fertőzött telepek száma az utóbbi években mindig a jogszabály által megengedett érték alatt maradt.

Szűrővizsgálati rendszer

Szarvasmarhákban a védekezés két alappillére a jogszabály által előírt éves szűrővizsgálatok (ún. intradermális tuberkulin vizsgálatok, lásd lentebb) elvégeztetése, valamint a vágóhídon történő hatósági állatorvosi felügyeleti rendszer, mely megakadályozza, hogy az esetlegesen fertőzött állatok húsa közfogyasztásra ne kerülhessen.

Habár a betegség a gazdasági haszonállatok körében jól kontrollálható, a teljes mentesítés a vadállományban nagyon nehéz és komplex feladat mindenütt a világon. A megelőzés folyamatos figyelmet kíván az adott ország állattartóitól és állategészségügyi hatóságaitól. Minden fertőzöttség megállapítás ugyanakkor gyors intézkedést és alapos járványügyi vizsgálatot igényel a fertőzés továbbterjedésének megakadályozása érdekében. A jelenlegi kedvező hazai állategészségügyi státusznak köszönhetően az egyes élő szarvasmarha belföldi és export célú szállítmányok indítása előtt nem szükséges az éves szűrővizsgálaton túli külön teszt elvégzése.

Emberekben a gümőkór jól gyógykezelhető, azonban nagy adagban és tartósan, több hónapig kell az antibiotikum kezelést folytatni. Fertőzött állatokat tilos gyógykezelni, mivel az ilyen antimikrobiális szerek használata gazdasági haszonállatokban jelentősen növeli az ún. antimikrobiális rezisztancia (AMR) kockázatát. Emellett, tekintettel arra, hogy a betegség zoonózis, azaz emberre is átterjedhet, a hosszas gyógykezelés rendkívüli kockázatot jelentene az állatot gondozó személyek egészségére is. Ezért ezeket az állatokat sajnos le kell vágni.

Gümőkór elleni vakcina állatokban nem létezik. Az embereknél újszülötteknek beadott ún. BCG oltás a gümőkór csecsemőkori súlyos fertőzések kialakulását meg tudja akadályozni, de a fertőzés terjedésének megelőzésére, és a felnőttkori gümőkór megakadályozására nem alkalmas.

A betegség terjedése, tünetei

A gümőkór döntően cseppfertőzéssel terjed, a fertőzött állatok testváladékaikkal ürítik a kórokozót.

A szarvasmarha gümőkór során kialakuló elváltozások jellege függ a bejutott kórokozó mennyiségétől, virulenciájától és a szervezet ellenálló képességétől. Kezdetben láz, levertség, tejcsökkenés észlelhető, majd attól függően, hogy a kórokozó által a szövetekben okozott tipikus elváltozások, azaz a gümők mely szervek normális funkcióit akadályozzák, a klinikai tünetei igen változatosak lehetnek. A betegség leggyakrabban a tüdőt károsítja. Tüdőgümőkór alkalmával az előrehaladott esetekben kezdetben száraz, később nedvessé váló köhögést észlelhetünk. A gümőkóros állatok rövid időn belül lesoványodnak, legyengülnek, nyálkahártyáik kékesszürke árnyalatúvá színeződnek. Szintén érintettek lehetnek az ivarszervek, a húgyutak, a bélrendszer, az idegrendszer, az ivarszervek, a csontok, az ízületek és még a bőr felülete is, azaz gyakorlatilag majdnem minden szerv és szervrendszer.

A betegség észrevétlen is maradhat (látens fertőzöttség), a tünetekkel járó kór kialakulását elősegíthetik a rossz tartási körülmények, a magas páratartalom, a nem kielégítő szellőztetés, valamint a nem teljes értékű étrend is.

Ellenőrző vizsgálatok, a betegség felszámolása

A gümőkór diagnosztikájában a klinikai tünetek és a kórbonctani elváltozások csak a betegség gyanújának a megállapítását teszik lehetővé. Szarvasmarhafélékben a kórjelzésben az intradermális tuberkulin vizsgálatoknak fontos szerepe van. A mentesség ellenőrzése két pilléren nyugszik. Egyrészt Magyarországon minden szarvasmarhánál évente kötelező intradermális tuberkulin vizsgálatot végeztetni, másrészt minden vágóhídi húsvizsgálat, illetve élő vagy elhullott állat vizsgálata, boncolása során, ha az elváltozások gümőkórra gyanút keltenek, az eset tisztázása érdekében vizsgálati anyagot kell küldeni a Nébih laboratóriumaiba. A kórokozó nagyon lassan szaporodik, ezért a baktérium kitenyésztése heteket is igénybe vehet, mindazonáltal kizárólag a laboratóriumi kimutatás tudja igazolni minden kétséget kizáróan a fertőzöttséget. Az igazolt fertőzöttséget az EU gyorsriasztási rendszerén, az ADIS rendszeren keresztül a többi EU tagállam felé is jelenteni kell. Fertőzött állatok húsa a vágóhídi hatósági állatorvosi felügyeleti rendszernek köszönhetően közfogyasztásra nem kerülhet.

Amennyiben a szakemberek megállapítják a betegséget, úgy a fertőzés esetleges állományon belüli terjedését további szűrővizsgálatokkal vizsgálják egészen addig, amíg az összes állat negatív nem lesz. Mivel a betegség és a fertőződés általában lassú folyamat, ezért a vizsgálatok elvégzése során a beteg, fertőzött állatokat ki lehet szűrni és elkülöníteni az egészségesektől. Az állományt (már a gyanú megállapításától kezdve!) végig, a teljes „negativitásig” forgalmi korlátozás alatt kell tartani, állatokat az állományba se ki, se be nem lehet mozgatni, szállítani.  

Megelőzés, az országmentesség fenntartása

Nagyon fontos a megelőzésben az általános járványügyi előírások szigorú betartása. A mentesség fenntartása érdekében a szarvasmarha-állományoktól távol kell tartani minden más fajú állatot (kutyát, macskát, rágcsálókat, vadon élő kérődzőket stb.), amelyek gümőbaktériumok hordozói és terjesztői lehetnek. Gondoskodni kell emellett arról, hogy a szarvasmarhatartó telepeken csak olyan emberek dolgozhassanak, akiknek nincs és korábban sem volt gümőkóros fertőzöttségük (Egészségügyi Kiskönyv és tüdőszűrés vizsgálat megléte).

Vadállomány érintettsége

A járványügyi nyomozás része, hogy a gümőkór-fertőződés pontos eredetét vizsgálják a szakemberek. Ennek egyik kulcsa a gümőkór baktérium törzsek genetikai azonosítása és összehasonlítása más, korábban izolált törzsekkel. A Nébih laboratóriumai vadon élő állatokból származó mintákat is vizsgálnak a vadállomány fertőzöttségének nyomonkövetése céljából.

Hazánk bizonyos területein –  különösen a Dunántúlon és a Dunazug-hegyvidék környékén –  a Nébih vizsgálatai alapján a vadállomány ún. endémiásan fertőzöttnek minősülnek, tehát a betegség a vadállományban ezekhez a jól körülhatárolt földrajzi területekhez köthetően és tartósan előfordul. A hazai, e területeken legeltetett háziállat-állományok közül egy-egy szinte minden évben megfertőződik a vadállomány gümőkór-fertőzöttsége miatt.

A Nébih vizsgálatai alapján a Dunazug-hegység környékéről származó mintákból izolált gümőkór baktérium törzsek genetikailag jól elkülönülnek a dunántúli vadállományban endémiát okozó törzsektől. A vizsgálatok eddig nem erősítették meg ezen területeken kívüli helyeken a hazai vadállományban a kórokozó jelenlétét.

Amennyiben tehát a kimutatás ezen területeken kívüli legeltetett szarvasmarha-állományokban történik (Dunától keletre például) úgy erősen valószínűsíthető, hogy a betegséget egy másik fertőzött szarvasmarha állományból hurcolták be.

További vonatkozó ismeret elérhető:
Nébih szarvasmarha gümőkórral kapcsolatos útmutatói
https://portal.nebih.gov.hu/-/nebih-utmutatok-a-szarvasmarha-gumokorrol
A szarvasmarha gümőkór elleni védekezésről szóló 56/2019. (XII. 12.) AM rendelet
https://njt.hu/