„Nanotechnológia az élelmiszeriparban: lehetőség vagy kockázat?”
A nanotechnológia élelmiszeripari hasznosításának témakörében rendezett szemináriumot a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Élelmiszerbiztonsági Kockázatértékelési Igazgatósága (NÉBiH-ÉKI) 2012. május 22-én.
A rendezvény alapvető célja volt, hogy különböző nézőpontból megismertesse meg az érdeklődőkkel a XXI. század kihívásának tekintett újszerű technológiát, továbbá alkalmat biztosítson a kutatóintézmények, kormányzati intézetek, hatósági szakemberek és az egyetemi képviselők közötti véleménycserére.
Mint ismeretes, a nanorészecskék rendkívül kis mérettel (1 nanométer = 10-9 m), nagy fajlagos felülettel, ebből adódóan pedig nagy reakciókészséggel rendelkeznek. Az utóbbi azt eredményezheti, hogy ezek a részecskék képesek - számunkra eddig talán nem ismert - kapcsolatot teremteni környezetükkel, valamint az anyagcsere folyamatokat is befolyásolhatják. Alkalmazási körük egyre bővül, noha szabályozásuk még kialakulóban van.
Arra a kérdésre, hogy a nanotechnológia hosszú távon milyen kockázatot jelenthet egészségünkre, illetve környezetünkre nézve, mind az európai mind az amerikai szakértők választ próbálnak találni. Ez irányú törekvéseket foglalta össze Zentai Andrea (NÉBiH-ÉKI) előadásában. Szó volt a jelenlegi uniós kutatási irányokról (pl. Horizon 2020), ill. tevékenységekről (pl. NanoLyse projekt), bemutatásra került az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal (EFSA) 2011-ben alakult NanoNetwork nevű, elsősorban kockázatbecsléssel foglalkozó szakértői hálózata, melynek a NÉBiH-ÉKI is tagja, valamint felhívás történt egy idén ősszel induló - hatóságok számára kiírt - nanorészecskék kimutatását felmérő laboratóriumi körvizsgálatra. Végezetül az Amerikai Gyógyszer- és Élelmiszerügyi Hivatal (FDA) véleményezés alatt álló nanotechnológiával előállított élelmiszer-összetevők biztonságossági értékelésére vonatkozó útmutató tervezete is bemutatásra került.
A nanotechnológia piaci részesedése dinamikusan nő a különböző régiókban és alkalmazási területeken, de egyre jobban elterjed az élelmiszerláncon belüli használata is, mondta el Dr. Beczner Judit (KÉKI). Előadásában olyan példákat mutatott be, melyek élelmiszer-biztonsági szempontból fontosak, úgymint a mikrobák jelenlétét kimutató nano-módszereket (pl. atomi erő mikroszkóp), azok felülethez történő tapadását gátló nanoréteget, ill. ábrákkal szemléltette a nano ezüst E. coli gátló hatását. Érdemes azt is szem előtt tartani, hogy a természet is előállít nanorészecskéket, valamint foglalkozni kell azzal a ténnyel is, hogy a környezetbe kikerülő nanopartikula (pl. nano ezüst) hatással lehet az élővilágra, például a talajban lévő baktériumokra.
Mivel a nanotechnológiát az élelmiszeriparon belül leggyakrabban a csomagolóipar használja, Dr. Siró István a nanokompozit csomagolások, bevonatok, biopolimerek és bio-nanokompozitok, aktív -, valamint az intelligens csomagolások alkalmazásainak lehetőségeit ismertette. Hangsúlyozta, hogy egy sikeres termék megvalósításához rengeteg kihívással kell megbirkózni. Nehézséget jelent a laboratóriumi körülmények közötti előállítás ipari méretekre történő növelése vagy éppen a nanorészecskék csomagolóanyagon belüli egyenletes eloszlásának biztosítása. Rámutatott arra, hogy az európai fogyasztók konzervatívabban, míg az amerikai és japán lakosság nyitottabban áll a nanotechnológiával előállított csomagolásokhoz. Említette ezek jogszabályi hiányosságait, de felhívta a figyelmet az esetleges humán kockázatok és környezeti hatások megismerésének szükségességére is.
Vajon ezek a nanomérettartományba eső anyagok hogyan mérhetőek? Ezt a kérdést Dr. Fodor Péter (Budapesti Corvinus Egyetem) járta körül. Hangsúlyozta, hogy nehéz és költséges a nano komponensek analitikai mérése, mely a bonyolult mintaelőkészítést követően magában foglalja a részecskék elválasztását, azonosítását és mennyiségi meghatározását. A nanorészecskék ilyen típusú mérése megvalósítható többek közt különböző térerő által létrehozott áramló minta frakcionálási módszerekkel, amikhez még egy induktív csatolású plazma-tömegspektrométert (ICP-MS) kötnek, viszont az élelmiszerek összetett mátrixa miatt nem könnyű egy egységes - hatóságok által is jól alkalmazható - módszert kidolgozni.
A szeminárium két házigazdája, Dr. Szeitzné Dr. Szabó Mária (NÉBiH-ÉKI) és Dr. Farkas József (MTA Élelmiszerbiztonsági Albizottság elnöke) összefoglalásképpen elmondta, mivel egyelőre kevés ismeret áll rendelkezésre és sok a bizonytalanság – az EFSA és az FDA is óvatosan kezeli ezt a kérdést. Megfelelő jogi szabályozás megvalósításához először pontos méréstechnikát kell kialakítani a nanorészecskékre. A tudományos megfontolások mellett érdemes lenne a nanotechnológia általános gazdasági, társadalmi vonatkozásain is elgondolkodni.