Országos parlagfű helyzetkép (2026.07.17.)

A parlagfű fejlettségi állapota július közepén változatos képet mutat. A növények fejlettsége szikleveles és 100 cm-es nagyság közötti, ám a növényméret és az elágazások száma sok helyen elmarad az eddigi években jellemzőtől. A legfejlettebb egyedek általában 100-140 cm-es nagyságúak (Békés vármegyében 200 cm-es példányok is találhatóak). A parlagfűnövények nagy része az intenzív hajtásnövekedés fázisában van, de a generatív fenológiai fázisba való átmenet már országszerte zajlik, helyenként a virágkezdeményekkel rendelkező egyedek kerültek többségbe. Fejlődik a fő virágzati tengely, amelynek hossza többnyire 0,5-20 cm közötti. A vármegyék többségében már megjelentek a virágbimbós egyedek, sőt Hajdú-Bihar vármegyében már 20-40%-os, Békés vármegyében 40-55%-os arányban fordulnak elő. Néhány vármegyében már virágzás kezdete fejlettségű parlagfüvet is sikerült találni (többnyire legfeljebb 5%-os arányban), sőt Békés vármegyében már 5-10%-os, Hajdú-Bihar vármegyében már 5-20%-os arányban vannak jelen virágozni kezdő egyedek.

Július első két hetében enyhült a korábbiakban jellemző rendkívüli forróság, de továbbra is meleg, nyárias idő uralkodott. Az átmeneti lehűlés hatására a hajnali hőmérsékletek nagyobb mértékben le tudtak csökkenni. Csapadék országszerte többfelé hullott, de mennyisége és területi eloszlása rendkívül heterogén volt, helyenként a záporok jégesővel párosultak. Sok helyen ebben az időszakban sem hullott elegendő eső, ezért az ország nagy részén továbbra is aszály uralkodik. A parlagfű csírázása az idei évben döntően a március vége és április vége közötti időszakban indult meg, de mértéke az átlagosnál visszafogottabb, a száraz időjárás miatt elhúzódó, vontatott volt. A fejlődésük is lassú ütemben zajlott. Az utóbbi két hét időjárása a parlagfű további keléséhez csak kevés helyen bizonyult kedvezőnek, így csírázó, illetve szikleveles fenológiában lévő növények elvétve találhatóak.
Az őszi káposztarepce betakarítása már a végéhez közelít, számos vármegyében már befejeződött. Az állományok az ország legnagyobb részén jellemzően jó fejlettségűek, jól záródók lettek a tavasz második felére, parlagfű ritkán volt fellelhető bennük. Az érés előrehaladtával fokozatosan csökkent a kultúra gyomelnyomó képessége, ám a rendkívül száraz június végi időjárás a parlagfű kelésének és növekedésének sem kedvezett. A tarlók egyelőre a legtöbb helyen parlagfűmentesek vagy gyengén fertőzöttek, de a tarlóhántás elvégzését is sok helyen akadályozzák a száraz talajviszonyok.
Az őszi kalászosok többsége a teljesérés fenológiai állapotban van. Az őszi búza állományok aratása országszerte a végéhez közelít, az őszi árpa állományok betakarítása befejeződött. Az őszi kalászos állományok változatos képet mutattak a nyár első felében a területek csapadék ellátottságától függően, a szárazabb térségekben az állományok növekedésben visszamaradtak, gyomelnyomó képességük elmaradt az ilyenkor megszokottól. Ezeken a területeken a levelek jelentős mértékben leszáradtak, ami kedvezett a gyomnövények megjelenésének. Az ország legnagyobb részében parlagfű nem fordult elő bennük, vagy csak kis mennyiségben volt megtalálható, elsősorban a ritkább állományokban, fejlődésben elmaradt foltokban, illetve a táblaszéleken, táblaszegélyeken. A már betakarított táblákon zajlik a bálázás, a bálák lehordása. A parlagfű kelésének és fejlődésének megelőzése érdekében a gazdálkodók – ha az időjárás is engedi – igyekeznek elvégezni a tarlóhántást, azonban az ország legnagyobb részén ehhez nem kedvez a száraz talajállapot. A tarlók parlagfűvel való fertőzöttsége általában alacsony vagy gyenge, ritkábban fordulnak elő erősebben fertőzött területrészek. 
A napraforgó vetésterületének nagyobb részén imidazolinon vagy tribenuron-metil toleráns hibrideket vetettek. A napraforgó-állományok fejlettsége többnyire virágzás és magképződés közötti. Elsősorban az ország keleti részén, különösen az Alföldön jellemző volt, hogy a vetés idején rendkívül száraz volt a talaj. A Dunántúlon a későbbi vetéseknél, illetőleg a szárazabb térségekben kelési problémák is felléptek. Emiatt sok helyen egyenetlen kelés, egyenetlen állomány, heterogenitás figyelhető meg. Mivel a tavaszi csapadékeloszlás egyenetlen volt, emiatt változóan alakult, hogy a preemergens kezelések megkapták-e a szükséges bemosó csapadékot. Ahol megfelelő mennyiségű csapadék hullott, ott hatékony volt a gyomirtás parlagfű ellen is (Baranya, Somogy és Tolna vármegyében), de sok helyen aszály uralkodott. A szárazabb térségekben a tartamhatással rendelkező készítmények többségében nem kapták meg a szükséges bemosó csapadékot. Emiatt és a korábbi évek tapasztalatainak megfelelően a termelők a napraforgó területek nagy részén állománykezelésre alapozták a parlagfű elleni védekezést, mely sikeresnek bizonyult a parlagfű visszaszorítása szempontjából. Ám jelenlegi időjárás miatt a megfelelő tőszámmal rendelkező, jól záródó állományok gyomelnyomó képessége is elmarad a megszokottól. Az elmúlt hetekre jellemző rendkívüli aszály következményei megmutatkoznak az állományokon, sok napraforgó táblán az alsó levelek leszáradása látszik. Összességében a gyomirtás a legtöbb helyen sikeres volt, a parlagfű ellen hatékonynak bizonyult, az állományokban a parlagfűfertőzés nem jelentős, valamint a rendkívül száraz körülmények sem kedveztek a további térnyerésének. A napraforgó területeken parlagfű elsősorban a sikertelenül gyomirtott táblarészeken, tőhiányos állományokban, táblaszéleken, táblaszegélyeken, forgókban és műtárgyak mentén fordul elő jelentősebb mennyiségben.
A kukoricaállományok címerhányás és tejesérés közötti fejlettségűek. A napraforgóhoz hasonlóan a kukorica kelését is az ország nagy részén megnehezítette a tavaszi aszály, ezért ezeken a területeken kezdetben az egyenetlenül kelt, heterogén állományok voltak jellemzők, de ezt később a május közepi csapadék mérsékelte valamelyest. Az állományok többnyire záródtak, de az aszály következtében sok helyen romlani kezdett gyomelnyomó képességük. Az ország nagy részén a tavaszi csapadékeloszlás nagyon egyenetlen volt, emiatt változóan alakult, hogy a tartamhatással rendelkező gyomirtó szerek megkapták-e a szükséges bemosó csapadékot. Ahol ez megvalósult, ott a kukorica területek többnyire parlagfűmentesek. Sok területen viszont a szárazság miatt nem kapott elég bemosó csapadékot a tartamhatással rendelkező gyomirtó szer, emiatt a területek többségén a gazdálkodók posztemergens gyomirtást végeztek. A kukorica állománykezelések a táblák többségén sikeresek voltak, parlagfű ellen is hatékonynak bizonyultak. Sok gazdálkodó nemcsak kémiai, hanem mechanikai gyomirtást is végzett. A kukoricaállományok többnyire parlagfűmentesek vagy a parlagfű csak kis mennyiségben, elvétve található meg bennük. Jelentősebb parlagfűfertőzés elsősorban a sikertelenül gyomirtott táblarészeken, a táblaszéleken, táblaszegélyeken, a forgókban és a műtárgyak mentén fordul elő. A hosszabb ideje tartó aszály hátrányos hatása a kukoricanövényeken az ország nagy részén jól látható. A növekedésük üteme lassult, a levelek „furulyázása” figyelhető meg, a leveleken száradás indult meg, a legszárazabb térségekben, az Alföldön öntözés nélkül az állományok sülnek fel. A jelenlegi időjárás a parlagfű térnyerésének sem kedvez.
Az ültetvényekben a parlagfűfertőzés mértékét az ültetvények kultúrállapota határozza meg, így változatos képet mutat. A kémiai gyomirtás és kaszálás folyamatos. Az első gyomirtó szeres kezelések megtörténtek a sorok alján. Több gazdálkodó sorközművelést végzett míg kellő mennyiségű nedvesség volt a talajban, ám a jelenlegi talajállapotok a legtöbb helyen már nem teszik ezt lehetővé. Amelyik ültetvényben a gyomirtást megfelelően elvégezték, ott parlagfű nem vagy alig található, ám az elhanyagolt ültetvényekben és a friss telepítésekben helyenként nagy számban van jelen.
A parlagfű legnagyobb mennyiségben táblaszéleken, táblák szegélyében, műtárgyak mentén, a sikertelenül gyomirtott területeken, kiritkult táblarészeken, parlagon hagyott területeken, mezőgazdaságilag nem művelt területeken, ruderáliákon, utak szélén, árokpartokon, elhanyagolt zártkertekben fordul elő.
A ruderális területeken országszerte változatos képet mutat a parlagfű fejlettsége, a legtöbb egyed a szikleveles fejlettség és a 100 cm-es nagyság közötti. Általában a ruderális területeken találhatóak a legnagyobb méretű parlagfüvek, amelyek többnyire a vegetatívból a generatív fejlődési stádiumba való átmenetben találhatók, de Békés, Hajdú-Bihar, Heves és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyékben már virágzó egyedek is előfordulnak a ruderáliákon. Mostanra sok helyen a gyepek kisültek, ez a parlagfű csírázásához kedvezőbb feltételeket biztosít a nyílt talajfelszín miatt. A csapadékszegény tavasz, a hosszan kitartó hűvös időjárás és a jelenleg is száraz talajállapotok miatt a parlagfű kisebb borítottsággal van jelen. Az utak mentén folyamatosan végzik a kaszálást.