Kölcsönös megfeleltetés
kölcsönös megfeleltetés (KM) rendszere egy komplex ellenőrzési rendszer. A közvetlen kifizetések kedvezményezettjeként nyilvántartott mezőgazdasági termelőket az ellenőrzési rendszer követelményein keresztül ösztönzi arra, hogy a tevékenységükre vonatkozó különböző szabályokat (környezetvédelmi, állatjelölési, állatvédelmi stb.) betartsák. Ezek a szabályok korábban alkotott, a KM-től függetlenül már létező (EU-s és nemzeti) jogszabályokban vPRk lefektetve, tehát nem új követelményekről van szó, csak azoknak egy új rendszerben történő ellenőrzéséről.
A kölcsönös megfeleltetés két alapvető elemből áll:
jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmények (JFGK)
- helyes mezőgazdasági és környezeti állapot előírásai (HMKÁ)
A HMKÁ előírásait már 2004 óta ismerik és alkalmazzák.
A JFGK mozaikszó jelentése: jogszabályba foglalt gazdálkodási követelmény. Azt a 19 közösségi jogszabályt nevezzük JFGK-nak, amelyeket a 73/2009/EK tanácsi rendelet II. mellékletében felsorolt a jogalkotó.
A 19 közösségi rendelet és irányelv egyes rendelkezései 4 összefoglaló csoportba oszthatók úgy, mint:
- természetvédelem (madárvédelem, élőhely-védelem),
- környezetvédelem (felszín alatti vizek védelme, szennyvíziszap felhasználás szabályai, nitrátszennyezés elleni védelem),
- állatjelölés állategészségügy (megbetegedések bejelentése, élelmiszer- és takarmánybiztonság, állatvédelem), valamint növényegészségügy
A KM rendszerét (a JFGK-kat) a régi tagállamokban (EU-15) 2005-ben kezdték bevezetni, s a hároméves bevezetési időszak (2005-2006-2007) után 2007-ben már az összes követelményt és előírást ellenőrzik a gazdálkodóknál. A 2004-ben csatlakozott új tagállamokban (EU-10) a JFGK-k bevezetése 2009-ben kezdődött és 2013-ben válnak teljes körűvé a KM ellenőrzések:
2004-től: helyes mezőgazdasági és környezeti állapot előírásai (HMKÁ);
2009-től: HMKÁ + JFGK 1-8;
2011-től: HMKÁ + JFGK 1-8 + újabb hét JFGK (9-15);
2013-tól: HMKÁ + JFGK 1-15 + újabb három JFGK (16-18)
Szakmai tartalom szempontjából a 2009-ben bevezetett követelménycsomag a következőket fedi le:
- a vadon élő állatok és növények, valamint a természetes élőhelyek védelme. (JFGK 1, JFGK 5);
- a felszín alatti vizek szennyezés elleni védelme (JFGK 2);
- a szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása (JFGK 3);
- a mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezés elleni védelem (JFGK 4);
- sertések azonosítása és nyilvántartása (JFGK 6);
- szarvasmarhák azonosítása és nyilvántartása (JFGK 7);
- juh- és kecskefélék azonosítása és nyilvántartása (JFGK 6)
A 2011-ben bevezetett követelménycsomagok által lefedett szakmai tartalmak:
- növényvédő szerek engedélyezésének, forgalomba hozatalának és használatának általános követelményei (JFGK 9);
- hormonhasználat követelményei az állattenyésztésben (JFGK 10);
- élelmiszerbiztonság, takarmánybiztonság követelményei (JFGK 11);
- bizonyos fertőző állatbetegségek megelőzésének és bejelentésének követelményei (JFGK 12, JFGK 13, JFGK 14, JFGK 15).
A 2013-ban bevezetendő követelménycsomagok által lefedett szakmai tartalmak:
- a hat hónapnál fiatalabb szarvasmarhafélékre (borjakra) vonatkozó állatjóléti előírások (JFGK 16);
- állatjóléti előírások sertések védelme érdekében (JFGK 17);
- állatjóléti előírások a gazdasági haszonállatok védelme érdekében (JFGK 18).
A KM ellenőrzésre az MVH választja ki a gazdálkodókat. A gazdálkodási követelményrendszer betartását a NÉBIH által koordinált ellenőrzések vonatkozásában a Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága és Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatósága ellenőrzik, az eljárást pedig az Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóság koordinálja.
Mivel a KM helyszíni ellenőrzések nagy hangsúlyt fektetnek a gazdálkodók részére a jogszabályokban előírt dokumentációk vizsgálatára, ezért célszerű a 2013-ban bővített kiadásban megjelenő „Gazdálkodói Kézikönyv” útmutatásának megfelelően a nyilvántartásaikat, és az azokhoz kapcsolódó iratokat rendezni, előkészíteni. A helyszíni ellenőrzésről minden esetben jegyzőkönyv készül, amely adatlapból és betétlapokból áll. Az adatlap a gazdálkodó adatait tartalmazza, a betétlapok pedig az egyes jogszabályi követelmények betartásának ellenőrzését dokumentálják.
A szankciószámítás eredménye az, hogy 1, 3 vagy 5 %-os levonást kell alkalmazni a termelőnél. A szankciószámítást az MVH végzi. A konkrét összegről a gazdálkodó a támogatásról szóló határozatokból fog értesülni.
Kérjük, látogasson el a www.kolcsonosmegfeleltetes.hu oldalra, ahol további hasznos információkat olvashat, fórumozhat és kérdezhet munkatársainktól, akik szívesen válaszolnak az önök kérdéseire.