Országos parlagfű helyzetkép (2025.07.18.)

A parlagfű fejlettségi állapota július közepén változatos képet mutat. A parlagfűnövények többsége általában még az intenzív hajtásnövekedés fázisában van, fejlettségük többnyire a szikleveles és a 90 cm-es nagyság közötti.

A legfejlettebb egyedek általában 90-120 cm-es nagyságúak (Békés vármegyében 100-150 cm-esek, Baranya vármegyében 160-165 cm-es példányok is előfordulnak). A vegetatív stádiumból a generatív stádiumba való átmenet időszakában vagyunk. A generatív stádiumú egyedek aránya rendkívül változó (főleg a csapadékmennyiségtől függően), 1-5%-tól 80-90% közötti arányig. Fejlődik a virágzati tengely, ami többnyire 0,5-10 cm hosszú (Hajdú-Bihar vármegyében 5-15 cm). Napról-napra nő a virágbimbós állapotban levő parlagfüvek aránya. Már virágzás kezdete fejlettségű növényeket is sikerült találni több vármegyében (Hajdú-Bihar, Békés, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Csongrád-Csanád, Jász-Nagykun-Szolnok, Vas, Zala és Nógrád vármegyékben). A virágozni kezdő egyedek már Hajdú-Bihar vármegyében 5-10%-ban, Békés vármegyében 1-10%-ban fordulnak elő.
A csapadékszegény tél után 2025 tavaszán sokáig kitartott a hűvös időjárás. Június elejétől hirtelen felmelegedés vette kezdetét, a nyárias idő pedig hamar hőségbe fordult át. Sajnos ebben az időszakban csapadék alig volt jellemző, így országszerte aszály alakult ki. Az elmúlt két hétben elszórtan, változó eloszlásban többfelé is megérkezett a várva várt csapadék, majd az átlagos hőmérsékleti értékek is mérséklődtek, azonban a korábbi tartós szárazság már olyan mértékű károkat okozott a kultúrnövényeken, hogy ennek hatásait legtöbbször csak enyhíteni tudja a jelenlegi időjárás. A mostani körülmények egyaránt kedveznek a parlagfű növekedésének, generatív fejlődésének és a vegetatív zöld tömeg fejlesztésének is. Emellett a talajnedvességnek köszönhetően többfelé a parlagfű csírázása is ismét megfigyelhető.
Az őszi káposztarepce táblákon a betakarítás folyamatban van, a legtöbb területen már véget is ért. A repce megsínylette az ősszel, tél folyamán és a tavasz legnagyobb részében tartó csapadékszegény időszakot. A kezdetben gyenge állományok azonban közepes - jó fejlettségűek, jól záródók lettek a tavasz második felére, parlagfű ritkán fordult elő az állományokban, leginkább csak a táblaszéleken volt jellemző. A száraz időszak kedvezett a repce betakarításának, az elmúlt két hétben jelentkező csapadék viszont megakasztotta ezt a folyamatot, ugyanakkor általában a tarlóhántás elvégzéséhez kedvező talajállapotot hozott létre.
Az őszi árpa betakarítása befejeződött, az őszi búza aratása folyamatban van, amit a csapadékos térségekben az elmúlt időszakban lehulló esők hátráltattak. A nyár elejére jól fejlett, jó gyomelnyomó képességű őszi kalászos állományok alakultak ki, azonban a hosszan tartó száraz, meleg időjárás felgyorsította a gabonafélék beérését. Az ország legnagyobb részében parlagfű nem fordul elő bennük, vagy csak kis mennyiségben található meg, elsősorban a ritkább állományokban, fejlődésben elmaradt foltokban, illetve a táblaszéleken, táblaszegélyeken. A betakarítást követően, az eddig állományban lévő, a fedettség miatt akadályozott növekedésű parlagfű intenzív növekedésnek indult. A tarlók többségén jelentős gyomborítottság a korábbi aszály miatt nem jellemző, azonban helyenként jelentős egyedszámban található meg a parlagfű (szikleveles-20 cm magas fejlettséggel). A talajnedvesség állapota az ország nagy részén kedvez a tarlóhántás elvégzéséhez, amelynek kiemelt szerepe lesz a pollenszóródás mérséklésében.
A napraforgó vetésterületének nagyobb részén imidazolinon vagy tribenuron-metil toleráns hibrideket vetettek. Az állományok jellemzően virágzás fejlettségűek. Az ország nagy részén a tavaszi csapadékeloszlás nagyon egyenetlen volt, emiatt változóan alakult, hogy a preemergens kezelések megkapták-e a szükséges bemosó csapadékot. Ahol megfelelő mennyiségű csapadék hullott, ott hatékony volt a gyomirtás is, így a parlagfű sem jellemző, de sok helyen aszály uralkodott. Emiatt és a korábbi évek tapasztalatainak megfelelően a termelők a napraforgó területek nagy részén állománykezelésre alapozták a parlagfű elleni védekezést, mely a legtöbb helyen sikeresnek bizonyult. Azonban a nyári forró, csapadékszegény időszak hatása a napraforgón is megmutatkozik, a záródott állományok gyomelnyomó képessége elmarad szokásostól. A növénymagasság alacsonyabban alakul az általában jellemzőnél, valamint az alsó levelek száradása is sok helyen megfigyelhető. Összességében a parlagfű-fertőzöttség nem jelentős. A napraforgó területeken parlagfű elsősorban a sikertelenül gyomirtott táblarészeken, tőhiányos állományokban, táblaszéleken, táblaszegélyeken és forgókban fordul elő jelentősebb mennyiségben.
A kukoricaállományok fejlettsége heterogén, többnyire címerhányás és teljes virágzás stádiumok közötti. A kukorica fejlődését korábban a hideg időjárás akadályozta, később az aszály nehezítette meg. Az ország nagy részén a tavaszi csapadékeloszlás nagyon egyenetlen volt, emiatt változóan alakult, hogy a preemergens kezelések megkapták-e a szükséges bemosó csapadékot. Ahol a preemergens kezelések megkapták a bemosó csapadékot, ott a kukorica területek többnyire parlagfű mentesek. A táblák többségén azonban a gazdálkodók korai posztemergens és posztemergens gyomirtást végeztek. A kukorica állománykezelések, a legtöbb esetben sikeresek voltak, parlagfű ellen is hatékonynak bizonyultak. Sok gazdálkodó nemcsak kémiai, hanem mechanikai gyomirtást is végzett. Mindennek köszönhetően a kukoricaállományok többnyire parlagfű mentesek vagy a parlagfű csak kis mennyiségben, elvétve található meg bennük. Jelentősebb parlagfűfertőzés elsősorban a táblaszéleken, táblaszegélyeken és a forgókban fordul elő. A hosszú ideig tartó aszály hátrányos hatása a kukoricanövényeken mindenütt megmutatkozott (a növekedésük üteme lassult, a levelek „furulyázása” és száradó levelű állományok is megfigyelhetők voltak), ugyanakkor a parlagfű fejlődésének sem kedvezett. Az utóbbi napok hűvösebb, csapadékosabb időjárása sokat segített az állományok állapotán, de a sok területen az aszálytünetek mérséklésére volt egyelőre elegendő.
Az ültetvényekben a parlagfűfertőzés mértékét az ültetvények kultúrállapota határozza meg, így változatos képet mutat. A mechanikai és kémiai gyomirtás folyamatos, bár a gyomok növekedésének üteme az aszály miatt lelassult, ezért a kezelésekre is ritkábban volt szükség. A száraz talajállapot a mechanikai gyomirtás elvégzéséhez nem volt kedvező. Amelyik ültetvényben a gyomirtást megfelelően elvégezték, ott parlagfű nem vagy alig található, ami az ültetvények többségére jellemző. Ahol a gyomirtásra nem került sor, ott a parlagfű intenzív vegetatív fejlődésben van.
A parlagfű legnagyobb mennyiségben táblaszéleken, táblák szegélyében, kiritkult táblarészeken, parlagon hagyott területeken, mezőgazdaságilag nem művelt területeken, ruderáliákon, utak szélén, árokpartokon, elhanyagolt zártkertekben fordul elő.
A ruderális területeken országszerte változatos képet mutat a parlagfű fejlettsége, a legtöbb egyed a néhány leveles fejlettség és a 100 cm-es nagyság közötti, de kelő növények is előfordulnak. Általában a ruderális területeken találhatóak a legnagyobb méretű parlagfüvek, amelyeknél növekszik a generatív stádiumba lépett parlagfűnövények aránya, melyből a virágbimbósok vannak jelenleg túlsúlyban a virágzókkal szemben. A legfejlettebb parlagfüvek magassága Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében a 130 cm-t, Bács-Kiskun és Hajdú-Bihar vármegyében a 120 cm-t, Komárom-Esztergom vármegyében a 110 cm-t éri el, de Baranya vármegyében 165 cm magas ruderális területen kifejlődött egyedről is beszámoltak. Az utak mentén folyamatosan végzik a kaszálást, azonban a növények újrahajtása figyelhető meg, amely a lehullott csapadék és a mérséklődő hőmérséklet miatt gyakori jelenség.