Országos parlagfű helyzetkép (2025.06.20.)

Az ország legnagyobb részében az enyhe, csapadékszegény tél után 2025 tavaszán sokáig kitartott a hűvös időjárás.

Június elejétől hirtelen felmelegedés vette kezdetét, majd pünkösdhétfőn ezt egy hidegfront mérsékelte, mely több napra véget vetett a hőségnek, azonban számottevő csapadékot nem hozott. Az ország legnagyobb részében csupán elszórtan volt jellemző eső, leginkább a nyugati országrészben, ezért országszerte aszály uralkodik, hatása pedig a kultúrnövényeken is megmutatkozik. A parlagfű csírázása az idei évben döntően április elején-közepén indult meg. A korai időszakban kikelt parlagfűnövények fejlődése lassú ütemű volt, az intenzív növekedés időszaka csak a szokásosnál később indult meg. A június kezdetével beköszöntő meleg időjárás és az akkor a talaj felső rétegeiben még megtalálható vízmennyiség kedvező feltételeket biztosított a csírázáshoz és az intenzív fejlődés megindulásához, így helyenként erős fertőzés tapasztalható. Azonban a jelenlegi csapadékszegény körülmények már sokkal inkább a vegetatív fejlődésből a generatív stádiumba való átmenetnek kedveznek, mint az újabb növényegyedek megjelenésének, így az ország nagy részén a parlagfű csírázása is jelentős mértékben csökkent.
A parlagfű fejlettségi állapota június harmadik hetében változatos képet mutat. A parlagfű növények többsége az intenzív hajtásnövekedés fázisában van, fejlettségük szikleveles és 50 cm-es nagyság közötti. A legfejlettebb egyedek általában 50-80 cm-es nagyságúak (Zala vármegyében 80-100 cm-esek). Több vármegyében már kis mennyiségben virágbimbós egyedek is megjelentek (legfeljebb 1-2 %-os arányban). Hajdú-Bihar vármegyében a virágbimbós állapotban lévő parlagfüvek aránya egyre növekszik, jelenleg már 20% körül alakul, sőt már virágzás kezdete fejlettségű növények is előfordulnak 5-8%-ban, továbbá már Békés vármegyében is sikerült virágozni kezdő egyedet találni.
Az őszi káposztarepce táblákon a becők túlnyomó többsége elérte a végleges nagyságot, illetve az érés különböző fenológiai stádiumai jellemzőek. Sok gazdálkodó megkezdte a deszikkálási munkákat, hamarosan elérkezik a betakarítás ideje. A repce megsínylette az ősszel, tél folyamán és a tavasz legnagyobb részében tartó csapadékszegény időszakot. A kezdetben gyenge állományok azonban közepes - jó fejlettségűek, jól záródók lettek a tavasz második felére. Parlagfű ritkán lelhető fel az állományokban, többnyire 6-12 leveles fejlettséggel, jellemzően főleg táblaszéleken, táblaszegélyeken vagy a kiritkult foltokban.
Az őszi búza állományok többsége a tejesérés és viaszérés, az őszi árpa állományok többsége pedig viaszérés és teljesérés közötti fenológiai állapotban található. Megkezdődött az őszi árpa betakarítása. Jól fejlett, jó gyomelnyomó képességű őszi kalászos állományok jellemzőek. Az állományok az érés előrehaladtával fokozatosan csökkenő levélzettel rendelkeznek, így elegendő fény fog jutni a talajfelszínre. Az ország legnagyobb részében parlagfű nem fordul elő bennük, vagy csak kis mennyiségben található meg, elsősorban a ritkább állományokban, fejlődésben elmaradt foltokban, illetve a táblaszéleken, táblaszegélyeken. A parlagfű fejlettsége többnyire 4-12 leveles közötti és általában legfeljebb 20-40 cm nagyságú.
A napraforgó vetésterületének nagyobb részén imidazolinon vagy tribenuron-metil toleráns hibrideket vetettek. A napraforgó állományok fejlettsége 6 leveles és csillagbimbós állapot közötti. Az ország nagy részén a tavaszi csapadékeloszlás nagyon egyenetlen volt, emiatt változóan alakult, hogy a preemergens kezelések megkapták-e a szükséges bemosó csapadékot. Ahol megfelelő mennyiségű csapadék hullott, ott hatékony volt a gyomirtás is, így a parlagfű sem jellemző, de sok helyen aszály uralkodott. Emiatt és a korábbi évek tapasztalatainak megfelelően a termelők a napraforgó területek nagy részén állománykezelésre alapozták a parlagfű elleni védekezést. A végéhez közeledik a herbicidtoleráns napraforgók posztemergens gyomirtása, valamint a mechanikai gyommentesítés. A megfelelő tőszámmal rendelkező állományok záródás előtt álnak, vagy már záródtak, így gyomelnyomó képességük már jelentős. Összességében a gyomirtás a legtöbb helyen sikeres volt, a parlagfű fertőzöttség nem jelentős. A napraforgó területeken parlagfű elsősorban a még nem gyomirtott táblákon, sikertelenül gyomirtott táblarészeken, tőhiányos állományokban, táblaszéleken, táblaszegélyeken és forgókban fordul elő jelentősebb mennyiségben, többnyire 10 leveles és 60 cm-es nagyság közötti fejlettséggel.
A kukoricaállományok 6-13 leveles fejlettségűek. A kukorica fejlődését korábban a hideg, jelenleg a száraz időjárás akadályozza. Az ország nagy részén a tavaszi csapadékeloszlás nagyon egyenetlen volt, emiatt változóan alakult, hogy a preemergens kezelések megkapták-e a szükséges bemosó csapadékot. Ahol a preemergens kezelések megkapták a szükséges mennyiségű bemosó csapadékot, ott a kukorica területek többnyire parlagfű mentesek. A területek többségén azonban a gazdálkodók korai posztemergens és posztemergens gyomirtást végeznek. A végéhez közelednek a posztemergens gyomirtások. A kukorica állománykezelések a táblák többségén sikeresek voltak, parlagfű ellen is hatékonynak bizonyultak. Sok gazdálkodó nemcsak kémiai, hanem mechanikai gyomirtást is végzett, illetve sok területen még folyamatban van az állományok sorközművelése. A gyomirtott kukorica állományok többnyire parlagfű mentesek vagy a parlagfű csak kis mennyiségben, elvétve található meg bennük. Jelentősebb parlagfű fertőzés elsősorban a még nem gyomirtott táblákon, a táblaszéleken, táblaszegélyeken és a forgókban fordul elő, többnyire 6 leveles és 40 cm-es nagyság közötti fejlettséggel.
Az ültetvényekben a parlagfű fertőzés mértékét az ültetvények kultúrállapota határozza meg, így változatos képet mutat. A mechanikai és kémiai gyomirtás folyamatos. Amelyik ültetvényben a gyomirtást megfelelően elvégezték, ott parlagfű nem vagy alig található, ami az ültetvények többségére jellemző. Ahol a gyomirtásra nem került sor, ott a parlagfű intenzív vegetatív fejlődésben van.
A parlagfű legnagyobb mennyiségben táblaszéleken, táblák szegélyében, a kapásnövényekkel elvetett és még gyomirtatlan táblákon, kiritkult táblarészeken, parlagon hagyott területeken, mezőgazdaságilag nem művelt területeken, ruderáliákon, utak szélén, árokpartokon, elhanyagolt zártkertekben fordul elő.
A ruderális területeken országszerte változatos képet mutat a parlagfű fejlettsége, a legtöbb egyed a szikleveles fejlettség és a 60 cm-es nagyság közötti. Általában a ruderális területeken találhatóak a legnagyobb méretű parlagfüvek, amelyek többsége intenzív vegetatív növekedésben van. A legfejlettebb parlagfüvek magassága Hajdú-Bihar vármegyében 60-80 cm, Zala vármegyében 80-100 cm. Több vármegyében már virágbimbós fejlettségű egyedek is, Hajdú-Bihar vármegyében pedig már virágozni kezdő egyedek is előfordulnak. Az utak mentén folyamatosan végzik a kaszálást, azonban a növények gyors újrahajtása figyelhető meg.