Maradék nélkül program - Kutatási eredmények összefoglalása
Az alábbi tanulmányban olvashatja a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Maradék nélkül programjának részeként végzett közvélemény-kutatás eredményeit. Az alábbi tanulmányban olvashatja a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Maradék nélkül programjának részeként végzett közvélemény-kutatás eredményeit. A közlemény részletesebb változata a British Food Journal című szaklapban olvasható (Szabó-Bódi, B., Kasza, G., & Szakos, D. (2018). Assessment of household food waste in Hungary. British Food Journal, 120(3), 625-638).
A MARADÉK NÉLKÜL PROGRAM CÉLJA
A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal 2016. júliusában indult, az EU LIFE pályázatának támogatásával megvalósuló Maradék nélkül elnevezésű programjának fókuszában az élelmiszerláncban szükségtelenül keletkező élelmiszerhulladékok megelőzése áll. A program legfontosabb célkitűzése a fogyasztói szemléletformálás. A több csatornán keresztül folytatott ismeretterjesztő és kommunikációs tevékenység célja, hogy felhívja a figyelmet az élelmiszerpazarlás problémakörére és hosszú távon elősegítse a magyar vásárlók magatartásának tudatosabbá válását.
A KUTATÁS HÁTTERE
A kutatók széles köre egyetért abban, hogy a fejlett gazdasággal rendelkező országokban a teljes élelmiszerláncon belül a háztartásokban keletkező élelmiszerhulladékok jelentik a legnagyobb problémát, ugyanakkor tényleges mérésekre alapozott adatok jelenleg kevés országban állnak rendelkezésre. Nemzetközi tanulmányok igazolják, hogy az egyes európai uniós tagállamok között jelentős szintű különbségek adódnak a keletkezett élelmiszerhulladék mennyiségét és típusát, valamint a pazarlás okait (szocio-demográfiai tényezők, attitűdtényezők, élelmiszerek beszerzésével, tárolásával és elkészítésével kapcsolatos fogyasztói szokások) tekintve. Ebből kifolyólag a célzott szemléletformáló programok előkészítéséhez nemzeti szintű felméréseket kell végezni. Az EU LIFE pályázatban indikátortényezőként meghatározott kiindulási – úgynevezett „baseline” – adatok felmérése, illetve ezek rendszeres nyomonkövetése a Maradék nélkül c. szemléletformáló program eredményességének vizsgálatát is szolgálja.
KUTATÁS MÓDSZERTANA
A projekthez kapcsolódóan két szakterületi felmérést végeztünk el 2016 utolsó negyedévében:
1. Az élelmiszerpazarlás okainak feltárása érdekében a témához kapcsolódó attitűdöket, magatartásmintákat és tudásszintet vizsgáló kérdőíves fogyasztói felmérést folytattunk le 1002 fő bevonásával. A kérdőíves felmérés nemek, korcsoportok és a tervezési-statisztikai régiók szerint (NUTS2) reprezentatív volt.
2. Az élelmiszerhulladékok mennyiségének és típusának meghatározására 100 háztartás 1 hét alatt képződő teljes élelmiszerhulladék termelését feltáró vizsgálatot hajtottunk végre. Az adatokat egy éves fogyasztási ciklusra extrapoláltuk. Az alkalmazott módszertan minden tekintetben megfelelt az EU-FUSIONS ajánlásának. Az 1 hetes periódus alatt a háztartások a rendelkezésükre bocsátott, gramm pontossággal mérő konyhamérleg, illetve – folyadékok esetében – mérőhenger segítségével egyenként lemérték a megromlott/feleslegessé váló, úgynevezett elkerülhető élelmiszerhulladékokat (pl. megszáradt kenyér), illetve a fogyasztásra nem alkalmas élelmiszerrészeket, vagyis a nem elkerülhető élelmiszerhulladékok (pl. csontok) tömegét, illetve térfogatát. Ezen felül a válaszadók a keletkezett hulladék kezelési módját (kommunális hulladék vagy csatorna, állatetetés, komposztálás) is rögzítették a hulladéknaplóban. A háztartási hulladékmérés Magyarország statisztikai nagyrégiói (NUTS1), valamint átlagos háztartásméret szerint megközelítőleg reprezentálta a magyar lakosságot a 2011-es KSH cenzus alapján. Az elemszám megfelel az EU Környezetvédelmi Igazgatósága által figyelembe vett nemzeti szintű tanulmányok esetében alkalmazott mintavételi arányoknak (DG-ENV: Preparatory study on food waste across EU 27).
LEGFONTOSABB EREDMÉNYEK
A kérdőíves felmérésből származó eredmények szerint a jelenség felismerése megtörtént, hiszen a válaszadók meghatározó hányada az élelmiszerpazarlást egy Magyarországot is komolyan érintő problémának tekinti, azonban saját háztartásuk szintjén csak kevesen (37,84%) gondolták már végig, hogy ténylegesen mennyi élelmiszert is pazarolnak egy évben.
Az élelmiszerek helyes tárolásával kapcsolatos tudásszint közepesnek tekinthető, azonban jelentős félreértés figyelhető meg a vásárlók ismereteiben az élelmiszerek minőségmegőrzési idejét tekintve. A válaszadók közel 60%-a úgy gondolja, hogy az 1 hete lejárt minőségmegőrzési idejű – vagyis tartós – élelmiszer elfogyasztása már élelmiszerbiztonsági kockázattal jár, mindössze a megkérdezettek 28,03%-a fogyasztana el ilyen terméket, bár a NÉBIH az elmúlt években hangsúlyosan szétválasztotta a fogyaszthatósági idővel és a minőségmegőrzési idővel rendelkező termékeket a kommunikációs tevékenysége során. Bár mindkét esetben tilos a lejárt termék forgalmazása, azonban ha a tartós élelmiszert a háztartásunkban „tároljuk túl”, és nem volt felbontva, mindenképpen érdemes tenni vele egy próbát, hiszen ezekre a termékekre nem jellemző a mikrobiológiai kockázat. A fogyaszthatósági idővel rendelkező (vagyis romlékony) termékek esetében azonban kerülni kell a lejárt termékek fogyasztását.
A tényleges hulladékmérésen alapuló felmérés aggasztó eredményeket hozott. A teljes élelmiszerhulladék mennyiségét vizsgálva megállapítható, hogy a felmért 100 háztartás 1 hetes élelmiszerhulladék termelése megközelítőleg 386 kg volt, amely – az adatok 1 évre történő extrapolációja alapján létrejött számítás szerint – éves szinten 68,04 kg élelmiszerhulladékot jelent fejenként. Ez az összes élelmiszervásárlásunk kb. 10-11%-át teszi ki (bázisadat: KSH, 2015). A legfrissebb becslés szerint élelmiszerhulladék tekintetében az EU-s átlag egyébként 92 kg/fő, amelyet elsősorban a régebbi, magasabb vásárlóerővel rendelkező tagállamok adatai húznak felfelé. A részletes adatfelvétel lehetőséget biztosított arra, hogy külön is számszerűsíthessük a nem elkerülhető élelmiszerhulladékokat (például tojáshéj, csontok), a potenciálisan elkerülhető élelmiszerhulladékokat (alapvetően fogyasztásra alkalmas anyagok, amelyek az egyéni fogyasztói preferencia vagy egészségi állapot (jellemzően rágási, emésztési problémák) miatt kerülnek szemétbe, pl. csirkebőr, kenyérhéj, almahéj), illetve a tényleges pazarlás eredményeképpen keletkező, elkerülhető élelmiszerhulladékokat (feleslegesen megvásárolt vagy tárolási problémák miatt megromlott termékek).
A teljes háztartási hulladékon belül a szilárd élelmiszerhulladékok aránya 51% volt. Az élelmiszerhulladékok egy részét ugyanakkor nem a szemetesbe dobják ki az emberek, hanem komposztálják vagy állati takarmányként használják fel (ezzel a következőkben még részletesen foglalkozunk).
A ténylegesen élelmiszerpazarlás eredményeképpen keletkező, úgynevezett elkerülhető élelmiszerhulladékok aránya meglehetősen magas volt: a teljes élelmiszerhulladék mennyiségnek 48,70%-a elkerülhető lett volna tudatos fogyasztói magatartás esetén. Ez éves szinten mintegy 33,14 kg egy főre vetítve.
A részletes adatoknak köszönhetően a jellemző hulladékkezelési gyakorlatok azonosítására is volt lehetőség. A háztartásokban keletkező élelmiszerhulladékok 62,83%-a szemetesbe kerül (folyadékok esetében a szennyvízhálózatba). Az élelmiszerhulladékok fennmaradó része a hulladékpiramis kissé magasabb fokán hasznosul: megközelítőleg 18,45% állati takarmányként végzi, másik 18,72% pedig komposztálásra kerül.
Érdekesség, hogy az elkerülhető élelmiszerhulladékok esetében (amelyeket ténylegesen élelmiszerpazarlásnak hívunk) a legmagasabb azon anyagok aránya (66,25%), amelyek végül szemétként végezik. Ez sokkal rosszabb arány, mint ami például a nem elkerülhető élelmiszerhulladékok esetében figyelhető meg (59,8%). Vagyis a feleslegesen megvásárolt, vagy a helytelen tárolás miatt megromlott élelmiszerek megsemmisítése ráadásul a legkörnyezetterhelőbb módon történik.
Mit dobunk ki?
A felmérés alapján elmondható, hogy a legmeghatározóbb elkerülhető élelmiszerhulladék a kész ételekből megmaradt ételmaradék (40,08%). Itt fontos kihangsúlyozni, hogy ennek közel 43%-a folyadék halmazállapotú volt (pl. leves, öntetek).
A második legdominánsabb elkerülhető élelmiszerhulladék a sütőipari termékek kategóriája (19,63%) (elsősorban kenyér, kifli, zsemle, kalács).
Ezt követik a friss zöldségek (9,10%), tejtermékek (8,79%) és a friss gyümölcsök (7,81%).
Ezekhez képest jóval kisebb arányban voltak jelen az ásványvizek, üdítők (5,76%), a feldolgozott húsok (2,25%), valamint a konzervek, savanyúságok (2,12%).
Az ezt követő kategóriák már az 1%-os gyakorisági arányt sem érték el: nyers húsok (0,84%), szószok, öntetek (0,83%), malomipari termékek: liszt, búzadara (0,77%), egyéb (pl, élesztő) (0,71%), lekvárok, dzsemek (0,40%), édességek, rágcsálnivalók (0,28%), tojás (0,24%). zsírok (0,18%), fagyasztott húsok, zöldségek (0,16%), csomagolt fűszerek (0,05%).
Összeállította:
Szabó-Bódi Barbara – Dr. Kasza Gyula
Élelmiszerbiztonsági Kockázatértékelési Igazgatóság
NÉBIH
Kapcsolódó anyagok:
tanulmány letölthető formában
