A növényvédő szerek csoportosítása a kórokozó-növény és kártevő-növény kapcsolat szerint
Növényvédelmi cikksorozatunk következő részében a növényvédő szerek csoportosításának egy újabb aspektusával ismerkedhetnek meg az olvasók. A peszticidek ugyanis nemcsak a hatóanyag és a növény kapcsolata alapján csoportosíthatóak, hanem abból a szempontból is, hogy a kórokozót, illetve a kártevőt milyen módon képesek meggátolni a gazdanövény károsításában.
A kórokozó és a növény kapcsolatában megkülönböztetünk megelőző, gyógyító és pusztító hatású növényvédő szert.
A kártevő-növény kapcsolatot tekintve különbséget teszünk a kártevő szervezetébe légzés, táplálkozás és érintés útján bejutó növényvédő szerek között.
Csoportosítás kórokozó-növény kapcsolat szerint:
A preventív (megelőző) hatású növényvédő szer kijuttatását a károsító-előrejelzések, valamint a korábbi tapasztalok szerint nagy eséllyel bekövetkező fertőzés előtt végzik, mivel a készítmény hatóanyaga(i) képes(ek) a kórokozó által okozott betegség megelőzésére.
Az ebbe a csoportba tartozó növényvédő szerek alkalmazása elterjedt, hiszen növényvédelmi szempontból ezek a készítmények a leghatékonyabbak. A preventív hatású növényvédő szerek alkalmazására jellemző, hogy nem alkalmasak helyspecifikus védekezésre (pl. csak egy növényre), hanem a teljes kultúrát, azaz az egész sort vagy táblát le kell kezelni a megelőző kezelés sikere érdekében.
A kuratív (gyógyító) hatású növényvédő szer a kórokozó fertőzése után fejti ki hatását, vagyis a készítmény hatóanyaga(i) képes(ek) a kórokozó által okozott betegség gyógyítására. Ebbe a csoportba főként a felszívódó (szisztemikus) készítmények hatóanyagai tartoznak (a felszívódó hatóanyagait és azok tulajdonságait bővebben itt ismertetjük). A kezelés sikerét erősen befolyásolja a megfelelő időzítés. A kuratív hatású növényvédő szer hatóanyagának előnye, hogy képes a növény szövetei közt kialakult fertőző képleteket (pl. gombafonalat) elpusztítani. Hátránya, hogy nem megfelelő alkalmazás esetén (pl. mindig ugyanannak a hatóanyag-csoportnak az alkalmazása és/vagy nem megfelelő /alacsonyabb/ dózisban történő kijuttatás) a kórokozóban könnyebben alakul ki a rezisztencia*. Vagyis az ismételten használt hatóanyag-csoporttal szemben ellenálló kórokozó populáció alakul ki, így az ebbe a csoportba tartozó hatóanyagok hatástalanok lesznek a rezisztens károsítóval szemben a továbbiakban.
Az eradikatív (pusztító) hatású növényvédő szer hatóanyaga képes a kórokozó elpusztítására, akár oly módon, hogy a hatóanyag meggátolja a növényt megbetegítő gomba szaporodását (pl. spórák képződését és azok kiszóródását). A pusztító hatású növényvédő szerek hatásmechanizmusa abban tér el a kuratív (gyógyító) növényvédő szer hatásmechanizmusától, hogy képes az újrafertőződést is meggátolni.
*Rezisztencia: az élőlények azon tulajdonsága, hogy bizonyos anyagok károsító hatására nem vagy csak kevéssé érzékenyek. Rezisztencia kialakulásakor az élőlények egy csoportja a természetes kiválasztódás következtében válik ellenállóvá a fenti anyaggal szemben. Vagyis azok az egyedek, törzsek maradnak életben, amelyek jobban tűrik a „zavarást”.
Csoportosítás kártevő-növény kapcsolat szerint:
Az állati kártevők és a növény kapcsolata szerint három, a kártevő szervezetébe történő bejutás módja szerint az alábbi növényvédőszer-csoportokat különböztetjük meg:
A légzési mérgek a kártevő légzőszervein keresztül bejutva fejtik ki hatásukat. Alkalmazásuk jellemzően raktári kártevők ellen történik, például a terményraktárak fertőtlenítése során. A növényvédő szerek közül ide tartoznak a gázosító szerek, illetve egyes kontakt hatású növényvédő szerek is a légzési mérgek közé tartoznak.
A gyomormérgek a kártevő táplálkozása során annak emésztőrendszerébe bejutva fejtik ki hatásukat. Gyomorméregnek minősül a csalétekbe kevert, rágcsáló kártevők gyérítésére alkalmas hatóanyag. Ide tartoznak továbbá a rágó szájszervű ízeltlábúak és puhatestűek ellen alkalmazott kontakt (felületen ható) hatóanyagok, ezenkívül a szúró-szívó szájszervű kártevők ellen alkalmazott szisztemikus (felszívódó hatású) hatóanyagok is.
Az érintőmérgek az idegvégződéseken keresztül jutnak az állati kártevő szervezetébe. Az ebbe a csoportba sorolt hatóanyagok hatása rövid időn belül jelentkezik a kártevő szervezetében, hatástartama pedig a hatóanyagtól függően több hét is lehet. Ebbe a csoportba tartoznak a szerves foszforsav-észterek, a karbamátok, a piretrinek és a szintetikus piretroidok.