null A növényvédő szerek csoportosítása a környezeti kockázat szerint

A növényvédő szerek csoportosítása a környezeti kockázat szerint

A növényvédő szerek csoportosítása a környezeti kockázat szerint
2020. április 23, csütörtök

A növényvédő szerek engedélyokiratában egyértelműen feltüntetik a termék emberi egészségre, illetve a környezetre gyakorolt veszélyének, kockázatának mértékét. A Nébih növényvédelmi cikksorozatának 9. részében ehhez a témához kapcsolódóan a növényvédőszer-használat házi méhekre és vízi szervezetekre gyakorolt veszélyességének meghatározását és kategóriáit vesszük számba.

A növényvédő szerek esetében célszervezetnek nevezzük azt az élőlényt (pl. kórokozó gomba, gyomnövény, kártevő rovar), amely ellen a növényvédelmi kezelés irányul. A növényvédőszer-használat azonban hatással van az ún. nem-célszervezetekre is.

A mezőgazdasági ökotoxikológia feladata e hatások felmérése és a kockázatok értékelése. Kiemelt cél a fajok sokszínűségének, azaz az ún. biodiverzitásnak a fenntartása, illetve az ökoszisztéma-szolgáltatások, mint például a beporzás biztosítása. A kockázat megállapításához szükséges vizsgálatokra, az eredmények értékelésére, a növényvédő szerek kockázatbecslésen alapuló csoportosítására vonatkozó kötelező előírásokat a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló Európai Parlament és a Tanács 1107/2009/EK rendelete tartalmazza.

Az ökotoxikológiai értékelés során az alábbi szárazföldi élőlények adják a vizsgálatok célterületeit: madarak, emlősök és egyéb szárazföldi gerincesek, nem-cél ízeltlábúak (pl. ragadozó atkák, fürkészdarazsak), házi és vadméhek, talajlakó mikro- és makroszervezetek (pl. baktériumok, földigiliszta), valamint a nem-cél növények. Ezenkívül a vízi szervezetekre (pl. hal, vízibolha, alga) és a biológiai szennyvíztisztításra gyakorolt hatást is vizsgálni kell.

Cikkünk következő részében a méhveszélyességi és a vízi szervezetekre vonatkozó kategóriákat, valamint az ehhez kapcsolódó vizsgálatokat mutatjuk be.

Méhveszélyesség / kockázat

A növényvédő szerek esetleges méhekre gyakorolt hatását alapvetően minden esetben meg kell vizsgálni. Ez alól csak az olyan, speciális esetek jelentenek kivételt, mint például a zárt helyen történő élelmiszertárolás, mivel ebben az esetben a készítmény valószínűsíthetően nem kerül méhekkel érintkezésbe.

Számos vizsgálat elvégzése szükséges magával a növényvédőszer-hatóanyaggal, illetve a készítménnyel kapcsolatban is ahhoz, hogy az adott készítmény megfelelően besorolható legyen a méhekre gyakorolt veszélyesség/kockázat szempontjából.

Ezek a házi méheken elvégzendő vizsgálatok a következők:

  • akut etetéses és kontakt toxicitás felnőtt egyeden,
  • krónikus etetéses toxicitás felnőtt egyeden,
  • krónikus etetéses vizsgálat méhlárván,
  • fél-szabadföldi vizsgálat méhcsaládon (sátras),
  • szabadföldi vizsgálat méhcsaládon.

Hasonlóképpen a poszméhekre és az egyéb, nem családban élő vadméhekre (pl. faliméhek, szabóméhek) is szükséges a toxicitás-vizsgálatok elvégzése.

A készítmény toxicitása szerint három méhveszélyességi kategóriát különböztetünk meg: léteznek méhekre kifejezetten veszélyes, méhekre mérsékelten veszélyes, valamint méhekre nem jelölésköteles készítmények. A növényvédelmi gyakorlat szempontjából azonban fontosabb a kockázatalapú megközelítés, amely a toxicitási profil mellett a növényvédőszer-felhasználás mikéntjét, így a kezelt növény fenológiai állapotát, a kijuttatás módját (pl. csávázó szer, permetezés stb.) és a felhasználás dózisát is figyelembe veszi.

A növényvédőszer-készítmények kétféle besorolása – veszélyességi és kockázati alapú – megjelenik az engedélyokiratokban, azonban a készítmények címkéjén már csak a kockázati megközelítés eredménye olvasható, amely utasításokat ad a felhasználónak a környezet állapotának megóvása érdekében.

  1. Méhekre kifejezetten kockázatos szerek:

A méhekre kifejezetten kockázatos kategóriába tartozó növényvédő szerek a méhek és egyéb beporzást végző rovarok védelme érdekében virágzási időszakban nem alkalmazhatóak! Ezenkívül tilos az alkalmazás virágzó gyomnövények jelenléte esetén, valamint akkor, ha a kultúrát a méhek egyéb okból látogatják (ide értve az átrepülést is). Az engedélyokirat előírhat további szigorításokat is a fenológiai állapot alapján: így például azt, hogy a készítmény a legfeljebb rejtett bimbós vagy éppen zöldbimbós állapotig használható.

  1. Méhekre mérsékelten kockázatos szerek:

A 43/2010 (IV.23.) FVM rendelet 15.§-a szerint méhekre mérsékelten kockázatos minősítésű növényvédő szer kijuttatása - amennyiben ezt a növényvédő szer engedélyokirata lehetővé teszi - kizárólag a házi méhek napi aktív repülésének befejezését követően, legkorábban a csillagászati naplemente előtt egy órával kezdhető meg és legkésőbb 23 óráig tarthat. Amennyiben a kezelés tovább elhúzódik, az kockázatot jelenthet a beporzó szervezetekre, ugyanis nem lesz elegendő idő a szer lebomlására az éjszaka során.

Abban az esetben, ha a kezelt növénykultúra nem virágzik, de virágzó gyomokkal fertőzött, vagy virágzó növényállománnyal határos, illetve bármilyen okból kifolyólag a méhek látogatják (pl. mézharmat vagy víz gyűjtése miatt), akkor a készítmény kijuttatása ugyancsak méhkímélő technológiát igényel.

  1. Méhekre nem jelölésköteles szerek:

A méhekre nem jelölésköteles hatóanyago(ka)t tartalmazó növényvédő szer rendeltetésszerű felhasználása nem veszélyezteti a méheket. Az ilyen típusú szer virágzó növényállományban, méhek közelében egyaránt alkalmazható, de az engedélyokiratban feltüntetett esetleges korlátozó intézkedéseket be kell tartani.

Veszélyesség és kockázat vízi szervezetekre

A nem-célszervezetekre kifejtett hatás értékelésekor az engedélyező hatóság a vízi szervezetekre gyakorolt hatást is ellenőrzi a készítmény forgalomba hozatala előtt. Az ökotoxikológiai értékelés célterületeit ebből a szempontból a halak (pl.: szivárványos pisztráng), vízi gerinctelenek (pl.: vízi bolha), algák, vízi növények (pl.: békalencse) és üledéklakó szervezetek (pl.: árvaszúnyogok) adják, melyekre akut és krónikus laboratóriumi, valamint kültéri (mezokozmosz) vizsgálatok készülnek.

A veszélyességi vizsgálatok mellett a hatóság a szerfelhasználás következményeinek modellezésével meghatározza a felszíni vizek terhelését, amely figyelembe veszi a permetlé elsodródását, a kezelt tábláról történő lemosódást, illetve az alagcsövezésen/természetes szivárgáson keresztül a közeli vízfolyásba, tóba jutás lehetőségét is. A vízszennyezésből adódó kockázat csökkenthető egy nem kezelt sáv, ún. pufferzóna vagy biztonsági távolság megadásával. Az engedélyokiratban ez az alternatíva kockázatcsökkentő intézkedésként jelenik meg.

A biztonsági távolság az a méterben megadott távolság a felszíni vizektől, amelyen belül a növényvédő szer felhasználása tilos! Ez a távolság a nem jelölésköteles szerekre is legalább 5 m. A hatóság előírhatja, hogy a pufferzóna egy része, vagy egésze vegetációval borított legyen, pl, füves terület. Magyarországon az engedélyezhető védősáv 5 és 50 méter közé esik, mely távolság elsodródás-csökkentő szórófejek használatával mérsékelhető.

Fontos megjegyezni, hogy a védőtávolságot a vízpart legmagasabb pontjától mérjük a kezelendő tábla irányába.

Az engedélyokirat a kockázatcsökkentő intézkedések (biztonsági távolság) előírása mellett megadja a szerek toxicitásból számolt veszélyességi kategóriáit is a vízi szervezetekre:

  • nem jelölésköteles,
  • mérsékelten veszélyes,
  • közepesen veszélyes,
  • kifejezetten veszélyes szereket különböztethetünk meg.

Utóbbi kategóriák arról tájékoztatnak, hogy mi történhet, ha a készítmény közvetlenül a vízbe kerül, például egy közúti baleset vagy szándékos mérgezés következtében.

Lényeges, hogy a felhasználó tisztában legyen a növényvédő szerek környezetre gyakorolt hatásaival, és megfelelően értelmezze a készítmény címkéjén található információkat. A 89/2004 (V. 15.) FVM rendelet 30-31. §-a tartalmazza a címkézésre vonatkozó rendelkezéseket.

A növényvédő szer értékelése és a környezeti kategóriába történő besorolás európai uniós útmutatók alapján, egységes vizsgálatok eredményeinek felhasználásával történik. Az egyes kategóriák fent ismertetett előírásainak betartásával minimálisra csökkenthető a növényvédő szer használatából fakadó kockázat. Fontos megjegyezni, hogy kémiai védekezéshez lehetőség szerint a legvégső esetben forduljunk! Mindig mérlegeljük a növényvédő szerek alkalmazásának szükségességét és a vele járó kockázatot az emberi egészségre és a környezet állapotára!


Friss hírek

Légi növényvédelemhez hatósági engedéllyel rendelkező szervezetek
2020. július 28, kedd

Légi növényvédelemhez hatósági engedéllyel rendelkező szervezetek

A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Légügyi Felügyeleti Hatósági Főosztályának tájékoztatása szerint légi-mezőgazdasági tevékenységgel kapcsolatban jelenleg a következő szervezetek rendelkeznek hatósági engedéllyel önálló munkavégzésre:

Tovább >

Támogató szemlélet az integrált növényvédelmi tevékenység ellenőrzésében
2020. június 30, kedd

Támogató szemlélet az integrált növényvédelmi tevékenység ellenőrzésében

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) koordinálja azt az új szemléletű, országos, támogató ellenőrzést, amikor a hatóság az integrált növényvédelmi tevékenység ellenőrzésekor a szankcionálás helyett elsősorban iránymutatást ad.

Tovább >