A jellegzetesnél hígabb sűrűségű, sárgás-törtfehér főzelékalapban zöld színű zöldborsószemek és apró petrezselyemlevél-darabok láthatók. Tetején nagyobb mennyiségben aranysárga zsiradékcseppek gyöngyöznek. A feltétként tálalt vagdalt kb. 12,0-6,0 cm-es, 2 cm vastagságú, formában sült, téglatest formájú, domború tetejű. Felülete morzsával szórt, aranybarnára sült, metszéslap barnás-vöröses színű. Finomra darált húsból készült. Metszéslapján fekete és piros apró fűszerszemcsék, nagyobb hagymadarabok és néhány pirospaprika csomó valamint néhány dúsítóanyagként használt pékárudarab látható.

A főzelék hígabb, csomómentes, sima, a zöldborsó puha, ép, egyenletesen főtt át. A vagdalt megfelelően átsült, rugalmas, de nem megfelelően aprított (hagyma, dúsítóanyag) összetevők láthatók benne, a fűszerpaprika eloszlás nem egyenletes.

A főzelék lágy, zöldséges, édeskés ízű, kissé zsíros érzetű, a vagdalt erősebben fűszerezett, ízében a pirospaprika és a só íze dominál.

2 db egyenletesen feltekert, egyenletesen vékony tésztából sütött, törtfehér-krémszínű, világosbarna sülési foltokkal tarkított palacsinta a második fogás. Széle ép, a töltelék megfelelő mennyiségű narancsos színű baracklekvár. Teteje porcukorral szórt.

A tészta rugalmas, könnyen hajtható-tekerhető, egy-két kisebb lyukat tartalmaz. A zsiradék mennyisége megfelelő, nem száraz, nem zsíros. A töltelék megfelelő sűrűségű, egyenletesen eloszlatott, nem folyós.

A baracklekvár édeskés-savanykás, gyümölcsös íze és a tészta semleges, kissé olajos íze jól harmonizál.

A vekni formájúra sült, arányosan domború  fél kenyérszelet héja alul barna , felül aranysárg színű, a bélzet a felhasznált lisztre jellemző törfehér-színű.

A bélzet megfelelően lazított, rugalmas, puha, csomómentes, rágáskor kissé tapadó. A héj jól rágható.

A kenyértípusra jellemző, enyhén aromás ízű.