Tájékoztató vágóhidak engedélyezésének állatvédelmi szempontjairól - Szabványműveleti előírások

Tájékoztató vágóhidak engedélyezésének állatvédelmi szempontjairól - az állatok leölésük során való védelméről szóló 1099/2009/EK tanácsi rendelet előírásai alapján.

1. A kérelmező által benyújtandó információk

A R. 14. cikk (2) bekezdése szerinti információk

A 1099/2009/EK rendelet (a továbbiakban: R.) 14. cikk (2) bekezdése alapján vágóhíd jóváhagyásakor a vállalkozónak be kell nyújtania az alábbi információkat a hatáskörrel rendelkező hatósághoz (a vágóállatok leölésének és levágásának állatvédelmi szabályairól szóló 140/2012. (XII. 22.) VM rendelet 1. §-a alapján illetékes hatóság: az élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi hatáskörben eljáró megyei kormányhivatal), amely értékeli azokat:

1. az egyes vágóvonalakon óránként levágható állatok maximális száma;

b) azon állatkategóriák és súlycsoportok, amelyekre a rendelkezésre álló, féken tartásra szolgáló vagy kábító berendezés alkalmazható;

c) az egyes elhelyezésre szánt területek maximális kapacitása.

Fentieken túlmenően meg kell adni az évente tervezett vágási kapacitást annak megítélése érdekében, hogy szükséges-e állatjóléti tisztviselő kijelölése a vágóhídra (1000 emlős-számosállat-egység vagy 150 000 madárnál vagy nyúlnál több állatot vágó vágóhidak esetén – R. 17. cikk 1., 6. bekezdése alapján).

Használati utasítások

A kérelmezőnek be kell tudnia mutatni az alkalmazott, illetve alkalmazandó kábító-, valamint a rögzítő berendezés használati utasítását és a használati utasítások internetes elérhetőségét a R. 8. cikke alapján.

 „8. cikk A féken tartásra szolgáló vagy kábító berendezésként értékesített vagy reklámozott termékek kizárólag akkor értékesíthetők, ha a használatukra vonatkozó, megfelelő utasításokat mellékelnek hozzájuk oly módon, hogy azok biztosítsák az állatok jólétének optimális feltételeit. Ezen utasításokat a gyártók az interneten keresztül is közzéteszik.

Az utasítások kitérnek különösen:

a) azon állatok fajtájára, kategóriájára, mennyiségére és/vagy súlyára, amelyek számára a berendezést szánják;

b) a különböző használati körülményeknek megfelelő, ajánlott paraméterekre, ideértve az I. melléklet I. fejezetében meghatározott fő paramétereket is;

c) kábító berendezés esetében a berendezés hatékonysága megfigyelésének módjára, az e rendeletben meghatározott szabályoknak való megfelelésre tekintettel;

d) a karbantartásra vonatkozó ajánlásokra és – amennyiben szükséges – a kábító berendezés kalibrálására.”

A vágóhidak engedélyezési eljárása során az illetékes hatóság a lehetőségekhez mérten figyelembe veszi, hogy a vágóhíd meg tud-e felelni a R. előírásainak. A működés tényleges megkezdése előtt is ellenőrizhető például a személyi és tárgyi feltételek megléte.

A vállalkozónak külön kell kérelmeznie az egyes vallási előírások által megkövetelt különleges vágási módszer engedélyezését. A módszerek megnevezésének a működési engedélyben szerepelnie kell.

II. A szabványműveleti előírások

A R. 6. cikk (1) bekezdése alapján a vállalkozóknak az állatok leölését és a kapcsolódó műveleteket előre meg kell tervezniük, és az egyes lépéseket szabványműveleti előírásokba kell foglalniuk.

A szabványműveleti előírásoknak biztosítaniuk kell, hogy a leölést és a kapcsolódó műveleteket a R. 3. cikk (1) bekezdésével összhangban végezzék:

„(1) Az állatokat a leölés és a kapcsolódó műveletek során meg kell kímélni minden elkerülhető fájdalomtól, szorongástól vagy szenvedéstől.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a vállalkozóknak meg kell hozniuk a szükséges intézkedéseket különösen annak biztosítására, hogy az állatok:

a) fizikai kényelmet és védelmet kapjanak, különösen azáltal, hogy a legmegfelelőbb hőmérsékleti körülmények mellett, tisztán tartják őket, és megvédik őket az eleséstől vagy megcsúszástól;

b) védelmet kapjanak a sérülések ellen;

c) olyan bánásmódban részesüljenek és olyan elhelyezést kapjanak, amely figyelembe veszi szokásos viselkedésüket;

d) ne mutassák elkerülhető fájdalom, félelem vagy rendellenes viselkedés jeleit;

e) ne szenvedjenek hosszan tartó takarmány- vagy vízmegvonástól;

f) ne legyenek kitéve más állatokkal való elkerülhető, a jólétüket esetleg sértő érintkezésnek.

A szabványműveleti előírásoknak pontos, könnyen érthető és egyértelmű útmutatást kell adnia az állatokkal kapcsolatba kerülő személyzet számára, valamint le kell fednie:

1. valamennyi munkafázist, amely hatással lehet az állatok jólétére, az állatok érkeztetésének tervezésétől az elhelyezés, elszállásoláson, mozgatáson át a véreztetésig, és
2. valamennyi ilyen tevékenység ellenőrzésének/felügyeletének módszerét;

ezért magába kell foglalnia a következőket:

1. Kábítási eljárások  - R. 6. cikk (2):

A kábítás vonatkozásában a szabványműveleti előírások:

a) figyelembe veszik a gyártók ajánlásait;

b) a rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok alapján meghatározzák minden egyes alkalmazott kábítási módszernek az I. melléklet I. fejezetében megállapított fő paramétereit, melyek biztosítják azok hatékonyságát az állat elkábítása tekintetében;

3. meghatározzák az abban az esetben teendő intézkedéseket, ha az 5. cikkben említett ellenőrzések azt jelzik, hogy az állatot nem kábították el megfelelően vagy – a 4. cikk (4) bekezdése szerint (kábítás nélkül, rituális módszerrel) levágott állatok esetében – az állat még mindig életjelet mutat.

A szabványműveleti előírás tartalmazza az alkalmazott kábítási módszer, illetve módszerek – beleértve a tartalékkábítás módszerének – megnevezését, azok R. szerinti fő paramétereit, valamint azokat az intézkedéseket, melyeket az egyes állatok nem megfelelő kábítása esetén kell végrehajtani. Javasolt belefoglalni azokat az intézkedéseket, amelyeket meg kell tenni, ha a vágóhídon az alkalmazott paraméterek mellett a kábítások hatékonysága rendszeresen nem éri el a kellő mértéket, és ezért rendszerszintű problémát jelez.

Kábítás nélküli, rituális módszerrel végzett vágás során azon intézkedéseket kell meghatározni, melyeket akkor kell végrehajtani, ha az állat továbbra is életjelet mutat a vágást követően.

Az engedélyezési eljárás során a kérelmezőnek be kell mutatnia a kábító-, valamint a rögzítő berendezés használati utasítását, melynek ajánlásaival össze kell vetni a szabványműveleti előírásokban foglaltakat, különös tekintettel a meghatározott paraméterekre.

2. Vágóhídi nyomon követés, meg nem felelések kezelése – R. 5. és 16. cikk

5. cikk: A kábítás ellenőrzése

„(1) A vállalkozók biztosítják, hogy a kábításért felelős személyek vagy más kijelölt alkalmazottak rendszeres ellenőrzést végezzenek annak érdekében, hogy meggyőződjenek arról, hogy az állat nem mutatja eszmélet vagy érzékelés jeleit a kábítási folyamat befejezése és a halál beállta közötti időszakban.

Az ilyen ellenőrzéseket megfelelően reprezentatív állatmintán kell elvégezni, és azok gyakoriságát a korábbi ellenőrzések eredményeinek és minden olyan tényezőnek a figyelembevételével kell megállapítani, amely befolyásolhatja a kábítási folyamat hatékonyságát.

Amennyiben az ellenőrzések azt mutatják, hogy az állatot nem kábították el megfelelően, a kábításért felelős személy haladéktalanul megteszi a szabványműveleti eljárásokban meghatározott, szükséges intézkedéseket.”

„(2) Amennyiben a 4. cikk (4) bekezdésének alkalmazásában az állatok leölése előzetes kábítás nélkül történik, a levágásért felelős személynek rendszeres ellenőrzéseket kell végeznie az arról való meggyőződés érdekében, hogy az állatok nem mutatják eszmélet vagy érzékelés jeleit a féken tartás befejezése előtt, továbbá nem mutatnak életjelet a zsigerelés vagy a forrázás megkezdése előtt.”

16. cikk - Vágóhídi nyomon követési eljárások

(1) Az 5. cikk alkalmazásában a vállalkozók megfelelő nyomon követési eljárásokat vezetnek be és hajtanak végre a vágóhidakon.

(2) Az e cikk (1) bekezdésében említett nyomon követési eljárásoknak le kell írniuk az 5. cikkben említett ellenőrzések elvégzésének a módját, és tartalmazniuk kell legalább az alábbiakat:

a) a nyomon követési eljárásért felelős személyek neve;

b) az állatok eszméletlenségére és eszméletére vagy érzékelésére vonatkozó jelek felismerésére kialakított mutatók; a 4. cikk (4) bekezdésének alapján levágott állatok esetében az életjel hiányának felismerésére szolgáló mutatók;

c) kritériumok annak meghatározására, hogy a b) pontban említett mutatók eredményei kielégítőek-e;

d) a nyomon követés végzésének körülményei és/vagy ideje;

e) a nyomon követés során ellenőrizendő mintákban található állatok száma;

f) megfelelő eljárások annak biztosítására, hogy ha a c) pontban említett kritériumok nem teljesülnek, a kábítási vagy leölési műveleteket a hiányosságok okainak, illetve a szükséges változtatásoknak a megállapítása céljából felülvizsgálják.

(3) A vállalkozók minden vágóvonalon külön nyomon követési eljárást vezetnek be.

(4) Az ellenőrzések gyakoriságának megállapításakor figyelembe kell venni a fő kockázati tényezőket – így a levágott állatok fajtájának vagy méretének változásait vagy a személyzet munkamintáinak változásait –, és a gyakoriságot úgy kell megállapítani, hogy az ellenőrzések nagy megbízhatóságú eredményeket adjanak.

A szabványműveleti előírásban a fentiek teljesítéséhez meg kell jelölni a kábítás hatékonyságának ellenőrzésére alkalmazott módszert, az ellenőrzés helyét és idejét. Az előírásnak tartalmaznia kell az eszmélet vagy érzékelés vizsgált jeleinek meghatározását, az ellenőrzés gyakoriságát és az ellenőrzést végző, felelős személy beosztását, nevét. Továbbá a szabványműveleti előírásban kell meghatározni azokat az intézkedéseket, melyeket a nem megfelelő hatékonyságú kábítás esetén a kábításért felelős személynek kell végrehajtania.

Előzetes kábítás nélküli vágás (rituális vágás) esetén meg kell határozni azokat az ellenőrzéseket, melyeket a felelős személynek rendszeresen el kell végeznie az arról való meggyőződés érdekében, hogy az állatok nem mutatják eszmélet vagy érzékelés jeleit a féken tartás befejezése előtt, továbbá nem mutatnak életjelet a zsigerelés vagy a forrázás megkezdése előtt. Ezért meg kell határozni az eszmélet vagy érzékelés jeleit, illetve az életjel fogalmát, a vizsgálati módszert, és a végrehajtandó intézkedéseket nem megfelelő leölés esetére.

Az ún. egyszerű kábítási módszer alkalmazása esetén is meg kell győződni a további zsigerelést vagy forrázást megelőzően arról, hogy az állat nem mutat életjeleket. 

A kábítás hatékonyságának és a halál beálltának ellenőrzésére vonatkozó további információk az 1. sz. Függelékben, a rituális (kábítás nélküli) vágással kapcsolatban a 2. sz. Függelékben találhatók.

3. Az állatjólétet befolyásoló berendezések kezelése, karbantartása – R. 8. és 9. cikk

8. cikk - A féken tartásra szolgáló és kábító berendezések használati utasítása

A féken tartásra szolgáló vagy kábító berendezésként értékesített vagy reklámozott termékek kizárólag akkor értékesíthetők, ha a használatukra vonatkozó, megfelelő utasításokat mellékelnek hozzájuk oly módon, hogy azok biztosítsák az állatok jólétének optimális feltételeit. Ezen utasításokat a gyártók az interneten keresztül is közzéteszik.

Az utasítások kitérnek különösen:

a) azon állatok fajtájára, kategóriájára, mennyiségére és/vagy súlyára, amelyek számára a berendezést szánják;

b) a különböző használati körülményeknek megfelelő, ajánlott paraméterekre, ideértve az I. melléklet I. fejezetében meghatározott fő paramétereket is;

c) kábító berendezés esetében a berendezés hatékonysága megfigyelésének módjára, az e rendeletben meghatározott szabályoknak való megfelelésre tekintettel;

d) a karbantartásra vonatkozó ajánlásokra és – amennyiben szükséges – a kábító berendezés kalibrálására.

9. cikk - A féken tartásra szolgáló és kábító berendezések használata

(1) A vállalkozók biztosítják, hogy az állatok féken tartására vagy elkábítására használt valamennyi berendezést az e célra kiképzett személyek a gyártók utasításaival összhangban karbantartják és ellenőrzik.

A vállalkozók karbantartási naplót vezetnek. E naplót legalább egy évig megőrzik és kérésre a hatáskörrel rendelkező hatóságok rendelkezésére bocsátják.

(2) A vállalkozók biztosítják, hogy a kábítási műveletek során a helyszínen azonnal rendelkezésre álljon egy megfelelő tartalék berendezés, és hogy azt az eredetileg használt kábító berendezés meghibásodása esetén haladéktalanul használatba helyezzék. A tartalék berendezés használatakor alkalmazott módszer különbözhet az elsőként alkalmazott módszertől.

A szabványműveleti előírásoknak magukba kell foglalni mindazon berendezések, eszközök, épületrészek műszaki állapotának karbantartására, melyek az állatok jólétére hatással lehetnek:

• az állatok elhelyezésére szolgáló épületrészek, a terelőfolyosók, karámok ellenőrzésének módszerét (éles szélek, veszélyessé vált deformálódások kiszűrése), gyakoriságát és felelősét abból a célból, hogy a sérülések veszélyét a minimálisra csökkentsék;
• a féken tartásra szolgáló berendezés (madaraknál: lábbilincssor, akasztóhorgok) és a kábító (beleértve a tartalékkábító-) berendezés karbantartási rendjét, mely összhangban kell legyen a gyártói utasítással;
• a karbantartási naplók vezetésének rendjét.

4. A dolgozók képzése – R. 7. és 17. cikk

7. cikk - Képesítési szint és bizonyítvány

(1) A leölést és a kapcsolódó műveleteket csak a megfelelő szakértelemmel rendelkező személyek végezhetik, és nem okozhatnak  elkerülhető fájdalmat, szorongást vagy szenvedést az állatoknak.

(2) A vállalkozók biztosítják, hogy a következő vágási műveleteket csak az ilyen műveletekre érvényes, a 21. cikkben előírt képesítési bizonyítvánnyal rendelkező olyan személyek végezhetik, akik bizonyítják, hogy képesek e műveleteket az e rendeletben megállapított szabályok szerint végezni:

a) az állatok kezelése és ellátása a féken tartás előtt;

b) az állatok féken tartása elkábítás vagy leölés céljából;

c) az állatok elkábítása;

d) a kábítás eredményességének értékelése;

e) az élő állatokra való lábbilincs-felhelyezés és azok felemelése;

f) az élő állatok elvéreztetése;

g) a 4. cikk (4) bekezdése szerinti levágás.

(3) Az e cikk (1) bekezdésében megállapított kötelezettség sérelme nélkül a prémes állatok leölését a 21. cikkben említett olyan képesítési bizonyítvánnyal rendelkező személy jelenlétében és közvetlen felügyelete alatt kell végezni, amely a felügyelete alatt végzett minden műveletre érvényes. A prémes állatok tenyésztésére szolgáló mezőgazdasági üzemeket működtető vállalkozók előzetesen értesítik a hatáskörrel rendelkező hatóságot az állatok leölésének időpontjáról.

17. cikk - Állatjóléti tisztviselő

(1) A vállalkozóknak minden vágóhídra állatjóléti tisztviselőt kell kinevezniük, aki segíti őket az e rendeletben meghatározott szabályok betartásának biztosításában.

(2) Az állatjóléti tisztviselő a vállalkozó közvetlen irányítása alatt áll, és közvetlenül neki tesz jelentést az állatok jólétével kapcsolatos ügyekről. Az állatjóléti tisztviselő előírhatja a vágóhíd személyzetének az e rendeletben meghatározott szabályoknak való megfeleléshez szükséges helyreállító intézkedések végrehajtását.

(3) Az állatjóléti tisztviselő feladatait a vágóhíd szabványműveleti előírásaiban kell megállapítani, és azt ténylegesen az érintett személyzet tudomására kell hozni.

(4) Az állatjóléti tisztviselő a 21. cikkben meghatározott képesítési bizonyítvánnyal rendelkezik, amely érvényes a felelősségi körébe tartozó vágóhídon végzett minden műveletre.

(5) Az állatjóléti tisztviselő nyilvántartást vezet a feladatai végzésének helyszínéül szolgáló vágóhídon az állatok jólétének javítása érdekében hozott intézkedésekről. E nyilvántartást legalább egy évig meg kell őrizni és kérésre a hatáskörrel rendelkező hatóságok rendelkezésére kell bocsátani.

(6) Az (1)–(5) bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók az évi 1 000 emlős-számosállat-egységnél vagy 150 000 madárnál vagy nyúlnál kevesebb állatot levágó vágóhidakra.

Fentiek alapján a szabványműveleti előírásokba javasolt belefoglalni az alábbiakat:

• az állatokkal kapcsolatba kerülő személyzet (beleértve a rituális vágást végző személyt is), illetve az állatjóléti tisztviselő képesítési bizonyítványainak másolata;
• az állatjóléti tisztviselő feladatai, hatásköre;
• az állatok jólétének javítása érdekében hozott intézkedésekről szóló, az állatjóléti tisztviselő által vezetett nyilvántartás vezetésének rendje;
• prémes állat leölő hely esetén a hatóság értesítésének rendje, módja, felelőse.

5. A tevékenységek napi szervezése – R. 6. cikk

6. cikk„(1) A vállalkozóknak az állatok leölését és a kapcsolódó műveleteket előre meg kell tervezniük és azokat szabványműveleti előírásokkal összhangban végrehajtaniuk.”

Lépésről lépésre meg kell tervezni az állatok sorsát a vágóhídra érkezéstől a halál beálltáig. A szabványműveleti előírásban foglaltakat meg kell ismertetni valamennyi érintettel. Az állatjóléti tisztviselőnek, illetve annak hiányában egy kijelölt felelősnek dokumentált ellenőrzéseket kell végeznie arra vonatkozóan, hogy az állatok leölését és a kapcsolódó műveleteket a személyzet az előírtakkal összhangban hajtja-e végre. Javasolt intézkedési terv kidolgozása az esetleges meg nem felelések esetére.

6. Vészhelyzeti intézkedések, kényszerleölés – R. 15. cikk és III. Melléklet 1.11

„1.11. A járásra képtelen állatokat nem szabad a levágás helyére vonszolni, hanem azokat ott kell megölni, ahol fekszenek.”

Meg kell határozni azokat az intézkedéseket, melyeket járásképtelen állatok vágóhídra történő érkezését követően kell megtenni (nyilvántartás, jegyzőkönyv felvétele, hatósági állatorvos tájékoztatása). Ilyen esetekben a kényszerleölés nem hajtható végre a megszokott módon, és a vágóvonalon kívül, a lehető leghamarabb el kell végezni, ezért ki kell jelölni a járásképtelen állatok kiszűréséért és jelentéséért felelős személyt/ személyeket, az alkalmazandó kábítási módszert, a leölés módját, a vágott test/tetem elszállításának módját, stb.

A hatósági állatorvos megteszi a szükséges intézkedéseket a szállításra alkalmatlan állat származási helye szerint illetékes hatóság, illetve a szállító engedélyét kiállító illetékes hatóság értesítésével. Az ilyen eseteket ki kell vizsgálni és nyomon kell követni.

1. sz. Függelék - Vágóhídi nyomon követés
2. A kábítás hatékonyságának ellenőrzése

A vágás folyamán a szövetek sérülése (bőr, izmok, erek, idegek) fájdalmat okoz, a vérnyomás hirtelen esése miatti sokk pedig stresszt. A kábítás célja a vágási folyamattal járó fájdalom és stressz csökkentése, illetve kiküszöbölése azonnali tudatvesztés – eszméletlenség – előidézése által. Az eszméletvesztést követően az állat a fájdalom-mentesség állapotába kerül, az alváshoz hasonló öntudatlan állapotba, amelyben az akaratlagos mozgások teljesen, a reflexek nagyrészt hiányoznak, az izomtónus jelentősen csökken, és az állatot mechanikai ingerekkel felébreszteni nem lehet.

Az ún. egyszerű kábítások nem okozzák visszafordíthatatlanul az állat halálát, így ilyen kábítási módszerek alkalmazását követően az állat elvéreztetését a lehető leghamarabb el kell végezni, amely az állat eszméletének visszatérését megelőzően az állat halálát okozza. A 1099/2009/EK rendelet I. Melléklet I. Fejezet táblázatainak „Leírás” oszlopaiban megtalálható, hogy mely kábítási módszerek okoznak reverzibilis eszméletvesztést – egyszerű kábítást. Ezen módszerek esetén a szabványműveleti előírásba foglaltan meg kell határozni a kábítás és a leölés közötti maximális időtartamot.

Azok a kábítási módszerek, amelyek nem minősülnek ún. egyszerű kábításnak, helyes végrehajtást követően visszafordíthatatlanul az állat halálát okozzák.

A kábítás hatékonyságát az elvéreztetés megkezdése előtt ellenőrizni kell. Elégtelen a kábítás, ha az eszmélet visszatérésének jelei tapasztalhatók. Ebben az esetben meg kell ismételni a kábítást.

Az eszmélet visszatérésének jelei lehetnek a következők: corneareflex (szaruhártyareflex) visszatérése, ritmikus légzés visszatérése, szűkült pupillák, a fej felemelésére tett kísérletek, hangadás, emlősöknél mereven tartott fülek (különösen rögzített závárzatú eszköz alkalmazása esetén), fájdalmas ingerekre történő válaszadás. Megfelelő kábítás esetén a ritmikus légzés bármely kábítási módszer esetén kimarad – ritmikus légzésnek számít, ha az állat bordakosara kétszer vagy többször megmozdul. A zihálás az agy haldoklásának tünete, mely nem számít ritmikus légzésnek, ez esetben az állat levegő után kapkod – elektromos vagy gázzal történő kábítást követően fordulhat elő, rögzített závárzatú eszköz használatát követően nem tapasztalható.

A kábítás hatékonysága vizsgálható például a corneareflex kiváltásának tesztelésével (a megfelelően kábított állat szemgolyójának megérintésére nem pislog); fájdalmas ingerekre adott válasz megfigyelésével (az orr, fül csípése, tűvel való megszúrása); a szemek-, a fej mozgásának-, illetve a légzőmozgások jelenlétének megfigyelésével.

2. A halál beálltának ellenőrzése

A R. III. Melléklet 3.2. pontja alapján az egyszerű kábítás vagy a kábítás nélküli levágás esetében el kell vágni a két nyaki verőeret, vagy azokat az ereket, amelyekből ezek erednek. További zsigerelés vagy forrázás csak akkor végezhető, ha meggyőződtek arról, hogy az állat nem mutat életjeleket.  

Életjelek hiánya: izomtónus hiánya, kollapszusos (ernyedt) állapot; hiányzó fizikai aktivitás; mindenféle légzési mozgás hiánya; nincs hallható vagy kitapintható szívverés; hiányzó pulzus; hiányzó corneareflex vagy pislogási reflex; kitágult pupillák és merev; fixált tekintet; üveges; opálos és száraz szaruhártya; ernyedt, petyhüdt állkapocs és fej; sápadt nyálkahártyák – a kapilláristelődés elmaradása.

A ritmikus légzés visszatérése a legfőbb jele annak, hogy az állat csupán elkábult. Ugyanakkor a légzőmozgások hiánya a halál beálltának legmegbízhatóbb indikátora. (A zihálás vagy levegő utáni kapkodás az agyi oxigénhiány jele lehet, és előrejelzi a halál beálltát.)

A halál beálltának ellenőrzése: légzőmozgások hiányának megfigyelése; izomtónus hiányának megfigyelése (állat szívének sztetoszkóppal történő meghallgatása; pulzus kitapintása.)

2. sz. Függelék - RITUÁLIS VÁGÁS

A 93/119/EK irányelv a kábítás tekintetében eltérést engedélyezett a vágóhidakon végzett vallási célú vágások esetében. Mivel a vallási célú vágásokra alkalmazandó közösségi rendelkezéseket a tagállamok különbözőképpen ültették át, fontos az állatok levágás előtti elkábításától való eltérésnek a fenntartása, az egyes tagállamok számára bizonyos szintű szubszidiaritást hagyva ugyanakkor. Ennek következményeként tiszteletben kell tartani a vallásszabadságot, valamint a vallás és a hit imádsággal, tanítással, gyakorlással vagy szertartásokkal való kifejezésre juttatását, amint azt az Európai Unió Alapjogi Chartájának 10. cikke is megfogalmazza.

Magyarországon csak a területileg illetékes, az élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi hatáskörben eljáró megyei kormányhivatal engedélyével végezhető rituális vágás.

A kábítás nélküli, vagy csökkentett kábítási módszerrel végzett rituális vágásoknál is elsőrendű cél a félelem, szorongás, szenvedés elkerülése, illetve  minimálisra csökkentése. Így ebben az esetben kiemelten fontos a féken tartási és vágási műveletek gyors, pontos, szakszerű végrehajtása.

A kábítás nélküli levágás a szenvedés minimálisra csökkentése érdekében a torok éles késsel történő, nagyon pontos elvágását igényli.

Az eszméletvesztés a nyak átvágását követően 19-20 másodperc múlva bekövetkezhet, azonban ez az idő jelentősen – akár 150 másodpercig is – elhúzódhat az egyedenkénti sajátosságok következtében.

Kérődzők rituális vágása:

Szarvasmarhánál, vízi bivalynál gyakori jelenség a kábítás nélküli és a kizárólag a nyaki erek vágásával történő (mellkas-szúrás nélküli) vágás esetén az ún. hamis aneurizma (értágulat) keletkezése, melynek oka, hogy a környező szövetek összenyomják az ereket, illetve vazospazmus (érgörcs) alakul ki és vérrög képződik a vágás helyén. A hamis értágulat jelentősen akadályozza és lassítja a kivérzést.

A szarvasmarhára jellemző speciális anatómiai viszonyok (vertebrális és occipitális anasztomózisok – egymással kapcsolódó érhálózatok) miatt az agy oxigénhiányos állapota, vagyis a teljes tudatvesztés állapota lassabban érhető el, így különösen fontos a munkafolyamatok gyors, szakszerű elvégzése. Az öntudatvesztés első jelei a kollapszus (összeesés) és a tonikus (merev) görcsök. Ilyenkor a szarvasmarha oldalára dől, mellső lábai mereven előre, míg a hátsó végtagok a has alá húzva helyezkednek el. 

A nem féken tartott állatok a vágás után gyakran lelassítják a kivérzést, szükségtelenül elnyújtva ezzel a szenvedéseiket. Ezért a kábítás nélkül levágott kérődzőket egyedenként és mechanikusan kell féken tartani.

Az állatok féken tartásának szabályai:

• Az állatokat megfelelő módon, egyedileg kell féken tartani úgy, hogy megkíméljék őket minden fájdalomtól, szenvedéstől, izgalomtól, sérüléstől vagy zúzódástól.
• Szarvasmarhák rituális vágása esetén a vágás előtt kötelező az állatok rögzítésének valamely mechanikus, az állatot az elkerülhető fájdalomtól, szenvedéstől, nyugtalanságtól, sérülésektől vagy zúzódásoktól megkímélő módját alkalmazni.
• Kábítás vagy leölés előtt nem szabad az állatok lábait összekötni és az állatokat felfüggeszteni. A baromfi és a nyulak vágása esetén az állatok felfüggeszthetők, amennyiben megfelelő intézkedésekkel biztosított a kábításhoz szükséges nyugodt állapotuk.
• Az állatokat olyan helyzetbe kell hozni, hogy az alkalmazott berendezés könnyen, pontosan és megfelelő időben alkalmazható és működtethető legyen.
•  Egypatájúak és szarvasmarhák esetében a fej mozgatásának korlátozására megfelelő, az illetékes hatóság által engedélyezett eszközök alkalmazhatók.
• Szarvasmarhákat megfordítással vagy más természetellenes helyzettel féken tartó rendszerek használata esetén az állat fejének mind vízszintes, mind függőleges mozgását korlátozó, az állat méretéhez igazítható eszközt kell használni.
• Rendszeresen ellenőrizni kell, hogy az állatok mutatják-e eszmélet vagy érzékelés jeleit a féken tartás befejezése előtt. Az eszmélet vagy érzékelés ellenőrzésére használható a cornea-, illetve a pupillareflex vizsgálata. Továbbá vizsgálható, hogy az állat reagál-e orrszúrásra, fülcsípésre.

Tilos a következő féken tartási módszerek alkalmazása:

• eszméletüknél lévő állatok felfüggesztése vagy felemelése;
• az állatok lábán lábbilincs alkalmazása vagy lábuk megkötözése;
• a gerincvelő elvágása például lándzsával vagy tőrrel;

Madarak rituális vágása esetén elsősorban kézi vágással lehetséges a torok éles késsel történő, nagyon pontos és gyors elvágása.