null Napraforgó termesztése parlagfűvel fertőzött területeken

Napraforgó termesztése parlagfűvel fertőzött területeken

2014. október 1, szerda

Termesztéstechnológiai sarokpontok

Vetésváltás

A napraforgó egyéves, mélyen gyökerező, kétszikű, fészekvirágzatúak (Asteraceae) családjába tartozó növény, melynek legjobb előveteményei a gabonafélék. Napraforgót azonos termőhelyre (táblába) 5 évnél gyakrabban vetni nem célszerű, nem szabad. Ennek több, részben növénykórtani oka van, de a parlagfű miatt a legfontosabb jelen esetben az, hogy pl. a gabonafélék - előveteményként - nem jó ’gazdái’ a parlagfűnek, mert számtalan módszerrel - így nagyon sok gyomirtó szerrel is - parlagfű-mentesen tartható, jó gyomelnyomó képességű kultúrák. A viszonylagosan korai lekerülésük miatt a tarló az őszi mélyművelésig tisztán tartható, ráadásul a tarlón (ún. tarlókezelés formájában) lehetőség van (egyben a leghatásosabb) számos kellemetlen évelő gyomnövény (mezei aszat, aprószulák, fenyércirok, tarackbúza, nád, selyemkóró, stb.) irtására felszívódó gyomirtó szerekkel (glifozát, klopiralid, dikamba, 2,4-D, stb.).

Talajművelés

Az elővetemény - legjobb esetben gabona - lekerülését követően azonnal (amint lehet) tarlóhántást kell végezni. A szakszerű tarlóhántásnak két lényeges eleme van:

1. sekély (3-5 cm mélységű),

2. azonnal lezárás (hengerezés, tömörítés) követi. Csak ezek együttes alkalmazásával éri el a tarlóhántás a két legfőbb célját:

a. a talaj további vízvesztését megakadályozza,

b. a talajban elfekvő gyommagvakat tömeges csírázásra készteti.

Így a tömeges parlagfű kelés a későbbi tarlóápolás alkalmával elpusztítható és ez által csökkenthető eredményesen a talaj gyommag-készlete. Tarlóápolás a következő talajművelő beavatkozás(ok), mely fokozatosan mélyebb művelési mélységgel történik (8-10 cm), szintén lezárással. Ezeket a műveleteket szántóföldi kultivátorral, tárcsás boronával végezhetjük, minden esetben tömörítő henger egyidejű, követő alkalmazásával. A művelési gyakoriságot a talajállapot és a gyomosodás mértéke határozza meg: száraz időjárásnál ritkábban (6-8 hetente), csapadékos időjárásnál, megfelelő talajnedvesség esetén 3-6 hetente kell elvégezni a tarlóápolási műveleteket, de tömeges parlagfű kelés esetén mindenképpen a virágbimbó megjelenése előtt!

A napraforgó mélyművelést igénylő, azt megháláló növény, ezért az alapművelés leggyakrabban a késő őszi, tél eleji közép-mélyszántás (20-25 cm). Belvíz kialakulására hajlamos területeken a középmély talajlazítás (40-50 cm) is szóba jöhet. A talajlazítással ellentétben a szántással a talajba dolgozható a gabonafélék és gyomnövények tarlómaradványai is. Bár a szakszerű tarlóápolás nagyban segít ezek lebontódásában a folyamatos talajba keveréssel. (A zöldtrágya, esetleg istállótrágya alkalmazását a
gabonafélék jobban meghálálják, ráadásul a napraforgó betegségfogékonyságát ezek nagyban fokozzák).

Az alapművelést célszerű durva elmunkálással befejezni, egyrészt a talaj vízkészletének megőrzése, másrészt a tavaszi korábbi művelés lehetősége miatt. Vetőágykészítésre lehetőleg minél korábban sort kell keríteni, mert a napraforgót a jobb versenyképesség kiaknázása végett - a lehetőségekhez viszonyítva - minél korábban, lehetőleg ún. „ülepedett magágy”-ba kell vetni. Ennek az oka az, hogy a korábban kelt napraforgó gyomelnyomó képessége hamarabb érvényesülhet, másrészt az ülepedett magágy viszonylagosan tömörödött talaján az ún. ’felülethatású’ gyomirtó szerek (flurochloridon, oxyfluorfen) jobban hatnak. Másrészt a tervezett posztemergens kezelések (imazamox, tribenuron-methyl, flumioxazin) idejére több parlagfű növény található kikelt, érzékeny állapotban.


Tápanyag-gazdálkodás

A napraforgó jó tápanyag- és vízhasznosító növény, azonban az intenzív tápanyagadagolást, főleg a nitrogénbőséget nem hálálja meg (azon túlmenően, hogy az olajhozamra is lehet kedvezőtlen hatása), ellenben a betegségfogékonyságát növeli. A célnövényünk – a parlagfű – viszont kifejezetten nitrogénkedvelő növény.

Így a talaj intenzívebb tápanyag-visszapótlását inkább az azt jobban megháláló gabona előveteménynél biztosítsuk. Parlagfűvel fertőzött táblán ezért a napraforgót viszonylagosan több káliummal, foszforral és mérsékeltebb nitrogénadaggal tápláljuk. A tervezett állományvédelem (rovarölő-, gombaölő szeres kezelések) idején mindenképpen jó hatású a mezo- és mikroelemek (főleg bór) adagolása.


Fajtahasználat, vetéstechnológia

Parlagfűvel fertőzött területen mindenképpen célszerű ’IMI-’, vagy ’Express-toleráns’, rövid tenyészidejű hibridet vetni. Egyrészt sikertelen, vagy gyengébb hatásfokú preemergens kezelés után még van lehetőség a speciális hibridekre szelektív széles hatásspektrumú hatóanyagok (imazamox, tribenuron-methyl) kelés utáni használatára, másrészt a rövidebb tenyészidőszak végén esetlegesen (a gyomosodás miatt is) szükségessé váló vegyszeres állományszárítás segít megakadályozni a parlagfű virágzását, magérlelését, a napraforgó terméshozam-esésének és olajtartalom-csökkentésének mérsékeltebb kockázatával. (Hosszabb tenyészidejű hibridek/fajták esetén a gyomosodás miatti korai állományszárítás termés- és olajtartalom-csökkenést okozhat.) Nem az említett (IMI, vagy EXP) toleráns hibridek vetése esetén állománykezelésre már csak a flumioxazin alkalmas a kisebb fejlettségű (2-4 lombleveles) parlagfű növények ellen.

A napraforgó tőszámát a fajta/hibrid optimum-intervallum (pl. 40.000-55.000 tő/ha) felső határához kell közelíteni, két okból: a növényápoláskor kieső tőállomány helye nehezebben gyomosodik fel, másrészt a sűrűbb növényállomány alapvetően is jobb gyomelnyomó képességgel rendelkezik.


Növényápolás

Vegyszeres gyomirtás tervezésekor parlagfűvel erősen fertőzött területre mindenképpen célszerű preemergens (vetés utáni, kelés előtti) gyomirtási technológiai változatot számításba venni, mert optimális feltételek között (kezelést követő két héten belül 10-20 mm csapadék a hatóanyag bemosódásához, vagy a felületen való stabilizálásához; mérsékelt-közepes mennyiségű parlagfű-magkészlet a talajban) önmagában is elegendő lehet az egész tenyészidőszakban a parlagfű-mentesség fenntartásához. Erre a célra flurochloridon (’Racer’), vagy oxyfluorfen (’Goal’, ’Galigan’, ’Global’, ’Oxi’, stb.), illetve ezek terbutylazin+s-metholachlor (’Gardoprim Plus Gold’) alkotott kombinációját kell választani. Az optimálistól eltérő körülmények esetén (mérsékelt, elhúzódóan lehulló csapadék, nagy gyommagkészlet a talajban) ez a kezelés mérsékeltebb hatású, de posztemergensen (kelés után) kiegészíthető - átlagos hibridnél flumioxazin (’Pledge’), IMI toleráns hibridnél imazamox (’Pulsar’), EXP toleráns hibridnél tribenuron-methyl (’Express’) hatóanyagú készítményekkel való - kezeléssel. A toleráns hibrideknél a hibrid – hatóanyag kombinációt nem szabad összekeverni, mert súlyos fitotoxicitás, állománypusztulás következik be!

A kezelést 2 lombleveles állapotot meghaladó fejlettségű, de a túlzott mértékű takarást még el nem érő fejlettségű napraforgó állományban lehet elvégezni. A posztemergens kezelés a parlagfűre akkor a leghatásosabb, ha minél több növény kelt ki, de a 8 leveles állapotot még nem érték el, egyöntetű a gyomállomány.

Minden lehetőséget meg kell ragadni arra, hogy a napraforgót minél dúsabb levélzettel, minél tovább egészséges állapotban tartsuk. A korai lombvesztés, esetleg szárdőlés - azon túl, hogy önmagában is termésveszteséget okoz - elősegíti a késői felgyomosodást. Célszerű a kétszeri gombaölő szeres állománykezelés - lombtrágyával és amennyiben szükséges levéltetvek, mezei poloskák, stb. elleni rovarölő szeres kezeléssel kiegészítve - elvégzése. Első időpontja 6-8 levélpáros állapot, második időpontja bimbós állapot-virágzás kezdete. Mindenféleképpen kerülni kell a fölösleges taposást, mindenekelőtt pedig az állományritkulást, sortaposást. A napraforgó állomány záródása (50-60 cm-es növénymagasság) előtt nem célszerű az állományba menni, különösen bármilyen talajbolygatást végezni, mert ott a ’felülethatású’ hatóanyagok (flurochloridon, oxyfluorfen) folytonosságát megbontjuk, kaput nyitunk a gyomnövényeknek. Mechanikai gyomirtást (sorközművelést) is csak a legszükségesebb esetben és helyen szabad végezni a preemergensen gyomirtott állományban.


Betakarítás elősegítése

Állományszárítást - más néven deszikkálást, vagy lombtalanítást, azaz defóliálást - akkor célszerű végezni a napraforgó tenyészidőszakának végén, ha az állomány egyenetlenül érik, illetve a kaszatok nedvességtartalma lecsökkent már 35 %-ra. Ha az állomány felgyomosodott (hatástalan, vagy gyenge hatásfokú vegyszeres gyomirtás, betegség miatti lombvesztés, állományritkulás, stb. miatt), az állományszárítás megkönnyíti és meggyorsítja a betakarítást, illetve a tárolás előtti tisztítás és utószárítás költségeit csökkenti. A gyomosságot, illetve a pollenszórást azonnal megszünteti és a gyomok magérlelését berekeszti. Erre alkalmas a glufozinát (’Zopp’), bromoxynil (’Pardner’, ’Mextrol’, ’Bromotril’, stb.), diquat (’Reglone’) hatóanyagú készítmények.


Betakarítás

A napraforgó betakarítását az állományszárítást követően 10-14 nap múlva meg kell kezdeni (a technológiai előírásnak megfelelően) és lehetőleg rövidesen be kell fejezni, mert a lombtalanított állomány csapadékos időszak beköszöntével - azon túl, hogy a betakarítása is megnehezedik - az újabb gyomkelési hullámnak adhat teret, vagy ami gyakoribb, a részlegesen elpusztult és leperzselt levelű, de fejlett gyomnövényzet újrahajt.

Ezt véglegesen megakadályozni csak a betakarítás után mihamarabb elvégzett tarlóhántással lehet.  

-Tóth Ágoston-


A Parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) elleni vegyszeres védekezés napraforgóban

A napraforgó legveszélyesebb, legnehezebben irtható gyomnövénye a parlagfű. A gyomnövény április első felében kezd csírázni, és ettől kezdve rohamosan növekszik. A napraforgó gyomirtásának a keléstől számított 4-6 hét a kritikus időszaka, amíg a kultúrnövény nem éri el a 35-40 cm-es fejlettséget, mert ettől kezdve a természetes gyomelnyomó képessége talajárnyékoló hatása olyan erős, hogy a gyomnövények beleértve a parlagfüvet is nem képesek konkurálni a napraforgóval.

Mindezekből következik, hogy a napraforgó számára fejlődésének első 4-6 hetében feltétlenül biztosítanunk kell a gyommentes környezetet.

A hagyományos napraforgó hibridekben engedélyezett gyomirtó szerek közül parlagfű ellen mind a mai napig a leghatékonyabb a Racer (25 % flurokloridon), ezt követik az oxifluorfen hatóanyagú készítmények (Galigan 240 EC, Goal 2E, Global 2 E, Goal Duplo, Goal 4 F, Oxy, Góóól 2 E).

A Racer alkalmazásakor a jó hatáshoz elengedhetetlen a preemergens kezelést (a napraforgó vetése után, lelése előtt) követő két héten belül lehulló 20-25 mm bemosó csapadék, ami a hatóanyagot a gyomnövények csírázási zónájába juttatja.

Az oxifluorfen hatóanyagú készítményeknél merőben más a helyzet, ezek nem igényelnek bemosó csapadékot, hiszen vízoldékonyságuk 0,001 ppm. Hatásukat a talajon alkotott filmréteg útján fejtik ki, a csírázó gyomnövény a hatóanyagot a filmréteg áttörésekor veszi fel. Hatásukhoz, a filmréteg egyenletességéhez elengedhetetlen a jó és aprómorzsás talajszerkezet, a precíz vetőágy készítés.

Hagyományos napraforgó hibridekben a már kikelt parlagfű ellen állománykezelés formájában egyedüli lehetőség a Pledge 50 WP (50 % flumioxazin) a kikelt gyomnövény 2-4 leveles állapotáig, a fejlettebb parlagfű ellen a készítmény már kevésbé hatékony.

Azokon a területeken ahol várhatóan erős lesz a parlagfű fertőzés célszerű imidazolinon rezisztens (Pulsar 40 SL), vagy tribenuron-metil rezisztens (Express 50 SX) fajtákat vetni, mert ezekben, állományban a már kikelt parlagfű ellen hatékonyabban tudunk védekezni, mint a hagyományos hibridekben. A parlagfű fejlettsége itt is fontos tényező, mert megkésett kezelés (6-8 leveles gyomnövény) esetén a várható hatás már elmarad.

Fontos tudni, hogy a hagyományos napraforgó hibrideket mind a Pulsar 40 SL, mind az Express 50 SX rendkívül erősen károsítja.

A hibridek hatóanyaghoz kötöttek, imidazolinon rezisztens fajtákban az Express 50 SX erősen károsít, és ez természetesen fordítva is érvényes. A hagyományos napraforgó hibridekben engedélyezett gyomirtó szerek mindkét hibrid esetében a kultúrnövény károsodása nélkül alkalmazhatóak.

Végezetül azokon a területeken ahol várhatóan nagyon erős lesz a parlagfű fertőzés (a mellékelt képhez hasonlóan) ott ne termesszünk napraforgót, hanem más kapás kultúrát (kukoricát), vagy kalászost. Ezekben a kultúrákban a parlagfű messze nem okoz olyan gondot, mint a napraforgóban, számtalan lehetőség nyílik az elpusztítására, még a fejlettebb 6-8 leveles parlagfű ellen is van hatékony beavatkozási lehetőség.

Kalászosok esetében viszont külön fel kell hívni a figyelmet a betakarítást követő mechanikai, és ha szükséges vegyszeres tarlóápolásra, mert a gabonatarlók parlagfű fertőzöttsége minden évben visszatérő gond országos szinten több százezer hektáron.

-Szentey László-


Friss hírek

2024. június 4, kedd

Közlemény elveszett „zöld könyvről” (2024.06.04.)

A Veszprém Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Osztályának tájékoztatása.

Tovább >

2024. június 4, kedd

Közlemény elveszett „zöld könyvről” (2024.06.04.)

A Veszprém Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Osztályának tájékoztatása.

Tovább >