Kockázatértékelés

Az EUDR 10. cikke szerinti kockázatértékelés során a piaci szereplőnek meg kell állapítania, hogy a forgalomba hozni vagy kivinni kívánt releváns termék esetében fennáll-e a rendelet követelményeinek való meg nem felelés kockázata. A piaci szereplő a releváns terméket csak akkor hozhatja forgalomba vagy viheti ki, ha a kockázatértékelés alapján nem áll fenn kockázat, vagy a kockázat elhanyagolható.

downstream piaci szereplőknek és a kereskedőknek nem kell az EUDR 10. cikke szerinti kockázatértékelést elvégezniük. A rájuk vonatkozó kötelezettségeket az EUDR 5. cikke határozza meg.

Mikor alkalmazható egyszerűsített kellő gondosság?

Az alacsony kockázatúnak minősített országból vagy országrészből származó releváns áruk és termékek esetében az EUDR 13. cikke szerinti egyszerűsített kellő gondosság alkalmazható. Ebben az esetben a piaci szereplő – az ellátási lánc összetettségének, valamint a rendelet kijátszása és a termékek keveredése kockázatának vizsgálatát követően – főszabály szerint nem köteles elvégezni az EUDR 10. cikke szerinti teljes kockázatértékelést és a 11. cikke szerinti kockázatcsökkentést.

Ha azonban olyan információ jut a piaci szereplő tudomására, amely a releváns termék meg nem felelésének vagy a rendelet kijátszásának kockázatára utal, teljesítenie kell az EUDR 10. és 11. cikkében meghatározott kötelezettségeket.

Az elsődleges mikro- és kis piaci szereplők főszabály szerint szintén nem kötelesek teljes kockázatértékelést és kockázatcsökkentést végezni. E kötelezettségeket azonban nekik is teljesíteniük kell, ha a releváns termék meg nem felelésének vagy a rendelet kijátszásának kockázatára utaló információ jut a tudomásukra.

A kockázatértékelés szempontjai

A kockázatértékelés során különösen a következő szempontokat kell figyelembe venni:

•  Az ország kockázati besorolása: az adott előállító országhoz vagy annak részeihez az EUDR rendelet 29. cikkével összhangban hozzárendelt kockázat;
•  Erdők jelenléte az előállító országban vagy annak részein;
•  Őslakos népek jelenléte az előállító országban vagy annak részein;
•  Konzultáció az őslakos népekkel: az őslakos népekkel folytatott jóhiszemű konzultáció és együttműködés az előállító országában vagy annak részein;
•  Területhasználati és tulajdonjogi igények: az őslakos népek által a releváns áru előállítása céljából használt terület használatára vagy tulajdonjogára vonatkozó objektív és ellenőrizhető információkon alapuló, kellően indokolt igények megléte;
•  Az erdőirtás és az erdőpusztulás gyakorisága az előállító országban vagy annak részein;
•  Az információk megbízhatósága: az EUDR rendelet 9. cikk (1) bekezdésében említett információk forrása, megbízhatósága, érvényessége, valamint az ezen információk más rendelkezésre álló dokumentációjával való kapcsolat;
•  Az országgal kapcsolatos aggályok: az előállító országgal vagy annak részeivel és a származási országgal vagy annak részeivel kapcsolatos aggályok – például a korrupció szintje, az okmány- és adathamisítás elterjedtsége, a jogérvényesítés hiánya, az emberi jogok nemzetközi jogának megsértése, fegyveres konfliktus vagy az ENSZ Biztonsági Tanácsa vagy az Európai Unió Tanácsa által hozott szankciók – megléte;
•  Az ellátási lánc összetettsége: a releváns ellátási lánc összetettsége és a releváns termékek feldolgozottsági állapota, különös tekintettel a releváns termékek azon területegységhez való társításának nehézségeire, ahol a releváns árukat előállították;
•  A kijátszás és a keveredés kockázata: e rendelet kijátszásának kockázata, vagy ismeretlen származású vagy olyan területeken előállított releváns termékekkel való keveredés kockázata, ahol erdőirtás vagy erdőpusztulás történt vagy történik;
• A bizottsági szakértői csoportok következtetései: az e rendelet végrehajtását támogató bizottsági szakértői csoportok ülésein levont, a bizottsági szakértői csoportok nyilvántartásában közzétett következtetések;
• Indokolással alátámasztott aggályok és korábbi meg nem felelés: az EUDR rendelet 31. cikk alapján benyújtott, indokolással alátámasztott aggályok, valamint arra vonatkozó információk, hogy a releváns ellátási lánc mentén működő piaci szereplők vagy kereskedők a múltban nem feleltek meg e rendelet előírásainak;
•  A meg nem felelésre utaló egyéb információk: minden olyan információ, amely a releváns termékek meg nem felelésének kockázatára utalhat;
•  Tanúsítások és harmadik fél által ellenőrzött rendszerek: az EUDR rendeletnek való megfelelésre vonatkozó kiegészítő információk, amelyek magukban foglalhatják a tanúsítás során vagy más, harmadik fél által ellenőrzött rendszerek, többek között a Bizottság által az (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelv 30. cikkének (5) bekezdése alapján elismert önkéntes rendszerek által szolgáltatott információkat, feltéve, hogy az információk megfelelnek az EUDR rendelet 9. cikkében meghatározott követelményeknek.

A kockázatértékelés dokumentálása és felülvizsgálata

A kockázatértékelés nem pusztán egy elkészítendő dokumentum, hanem az összegyűjtött információk ellenőrzésére, elemzésére és értékelésére épülő, dokumentált döntési folyamat. A piaci szereplőknek ezért minden egyes releváns termék esetében be kell tudniuk mutatni, hogy az összegyűjtött információkat, dokumentumokat és adatokat hogyan ellenőrizték, azok tartalmát és megbízhatóságát miként értékelték, továbbá hogyan vetették össze azokat az EUDR 10. cikkének (2) bekezdésében meghatározott kockázatértékelési szempontokkal.

A kockázatértékelésnek ki kell térnie az azonosított kockázati tényezőkre valamint arra is, hogy a piaci szereplő ezek alapján hogyan határozta meg a meg nem felelés kockázatának mértékét. A dokumentációból egyértelműen ki kell derülnie, hogy a piaci szereplő milyen információk és mérlegelési szempontok alapján jutott arra a következtetésre, hogy a releváns termék esetében nem áll fenn kockázat, a kockázat elhanyagolható vagy annál nagyobb. Ha a kockázat nem elhanyagolható, a termék mindaddig nem hozható forgalomba és nem vihető ki, amíg a kockázatcsökkentő intézkedések eredményeként a kockázat elhanyagolható szintre nem csökken.

Az adatgyűjtésnek, a kockázatértékelésnek és – amennyiben szükséges – a kockázatcsökkentő intézkedéseknek egymásra épülő, összefüggő folyamatot kell alkotniuk, amely igazodik a piaci szereplő tevékenységéhez és az érintett releváns termék ellátási láncának sajátosságaihoz. Nem elegendő tehát az iratok összegyűjtése vagy a kockázatértékelési szempontok általános felsorolása, azt is dokumentálni kell, hogy a konkrét termék és ellátási lánc esetében az egyes információkat hogyan értelmezték, és azok milyen következtetéshez vezettek.

A kockázatértékeléseket dokumentálni és legalább évente felülvizsgálni kell. A dokumentált kockázatértékeléseket az illetékes hatóság kérésére rendelkezésre kell bocsátani.