Magyarországon a gazdasági haszonállatok fertőződése általában a vadállatokkal közösen használt legelőkről történik. Jellemzően legelőkön tartott húsmarha állományokban szokott évente egy-egy eset előfordulni, de 2023-ban már egy szabadtartásos tejelő állományban is felbukkant a betegség.
A vadállomány érintettsége
A járványügyi nyomozás része, hogy a gümőkór-fertőződés pontos eredetét vizsgálják a szakemberek. Ennek egyik kulcsa a gümőkór baktérium törzsek genetikai azonosítása és összehasonlítása más, korábban izolált törzsekkel. A Nébih laboratóriumai vadon élő állatokból származó mintákat is vizsgálnak a vadállomány fertőzöttségének nyomonkövetése céljából. Jelenleg éves szinten több mint 100, területileg reprezentatív minta vizsgálata történik meg.
Hazánk bizonyos területein – különösen a Dunántúlon és a Dunazug-hegyvidék környékén – a Nébih vizsgálatai alapján a vadállomány ún. endémiásan fertőzöttnek minősül, tehát a betegség a vadállományban ezekhez a jól körülhatárolt földrajzi területekhez köthetően és tartósan előfordul. A hazai, e területeken legeltetett háziállat-állományok közül egy-egy szinte minden évben megfertőződik a vadállomány gümőkór-fertőzöttsége miatt. Az ország egyéb területein a betegség inkább szórványosan fordul elő a vadakban.
Az alábbi térkép alapján is szembetűnő az összefüggés a vad- és a háztáji állomány fertőzöttsége között, sárga színnel láthatók a 2022-2023. év során a vadakban, illetve piros színnel a szarvasmarhákban megállapított esetek.
Legutóbb 2023 augusztus végén egy Baranya vármegyei szarvasmarha telepen igazolt gümőkór-fertőzöttséget egy egyedben a Nébih laboratóriuma. Az állat tüneteket nem mutatott; a fertőzöttségre az állat vágását követő hatósági húsvizsgálat derített fényt, amely során a hatósági állatorvos a betegségre jellemző gócos elváltozásokat talált az állat garattájékán. Az élelmiszerlánc-felügyeleti hatóság az érintett telepen – visszavonásig – forgalmi korlátozást rendelt el. A vadállatoktól való fertőződés esélye igen nagy, hiszen legeltetett húsmarha-állományról van szó, továbbá Baranya vármegye területe évek óta az ún. endémiás területek közé tartozik. A fertőzési forrás gyanúját az is erősíti, hogy egy idén januárban a fenti kitörés helyétől 20 km-re található vadászterületről monitoring vizsgálat céljából beküldött gímszarvas szervmintájából történt meg a baktérium kimutatása. A járványügyi nyomozás azonban még folyamatban van.
Miért jobb a megelőzés és miért érdemes erre nagyobb gondot fordítani a veszélyeztetett állományokban?
Az állattartóknak – a betegség közegészségügyi jelentősége mellett – gazdasági érdeke a betegség elleni védekezés, hiszen a gümőkór gyanúja esetén az állatokat forgalmi korlátozás alatt kell tartani, azaz állatokat az állományba se ki, se be nem lehet mozgatni, szállítani. A gyanú kizárásához, illetve megerősítéséhez a baktérium szervekből történő kitenyésztésére és a kórokozó kimutatására van szükség, ami a baktérium lassú szaporodása miatt heteket is igénybe vehet.
Amennyiben megállapítják a betegséget, abban az esetben ehhez az idő- és bevételkieséshez hozzájárul az is, hogy a telepek mentesítése sokszor hosszú folyamat. Kis esetszám esetén a mentesítés a fertőzött állatok kiszűrésével történik (szelekciós mentesítés), ami a fentiekben felvázoltak és a jogszabályi előírások miatt hónapokba telhet. A vonatkozó jogszabály – a szarvasmarha gümőkór elleni védekezésről szóló 56/2019. (XII. 12.) AM rendelet – új, idén májustól alkalmazandó passzusa értelmében ha a fertőzött állománynak az időben elhúzódó szelekciós mentesítése járványügyi kockázatot jelent, vagy veszélyezteti Magyarország hivatalos szarvasmarha gümőkór mentes státuszát, a hatóság a betegség mielőbbi felszámolása érdekében állománycserével történő mentesítést rendel el, ami azt jelenti, hogy a telepen található valamennyi állatot le kell vágatni.
Szintén az idei évtől bevezetett új előírás, hogy ha a járványügyi nyomozás alátámasztja, hogy a legelőn tartott szarvasmarha-állomány gümőkóros vadállatoktól fertőződött, az újrafertőződés megelőzése érdekében az illetékes vármegyei kormányhivatal határozott időre legeltetési tilalmat rendel el, vagy az állattartót – határidő tűzésével – megerősített kerítés, illetve kerítésrendszer létesítésére kötelezi az érintett legelő területén.
A diagnosztikai, vagy a mentesítés céljából levágott állatokért – a jogszabályi követelmények teljesülése esetén – állami kártalanítás jár ugyan, de ez feltehetően nem pótolja a kiesett bevételt, és a sikeres megelőzés esetén várható eredményeket.
A tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy a villanypásztor önmagában nem mindig elégséges a fertőződés megakadályozására. Egyrészt a kisebb emlősök (róka, borz, vagy akár rágcsálók) is szerepelhetnek a betegség terjesztésében (az idei évben a Nébih laboratóriuma egy róka hullából is kimutatta már a kórokozót), másrészt nem tartja vissza sikeresen a nagyobb vadakat sem.
A megerősített kerítés építése mellett a betegség elleni védekezés során kiemelten fontos az általános járványvédelmi előírások és a legeltetés szabályainak betartása. Az állattartónak gondoskodnia kell a legelő, vagy a legeltetésre használt gyepterület, valamint az ott lévő kút, itatóhely, egyéb víznyerő hely állat-egészségügyi szempontból kifogástalan állapotáról, tisztántartásáról. A legelőt úgy kell gondozni, hogy azon az állatok egészségét veszélyeztető kártevők minél kisebb számban maradjanak életben. A legelőt – a természetvédelmi területek kivételével – mentesíteni kell vízrendezéssel az állóvizektől, a tocsogóktól, amelyek odavonzhatják a vadakat. A gümőkór baktérium nagyon ellenálló: a közvetlen napfény ugyan 5 órán belül elpusztítja, de az állatok bélsarában a legelőn 14 napig is fertőzőképesek marad. Ennek okán a vadállatok bélsarával szennyezett takarmány, alomanyag, vagy a legelő területére behajtó gépjárművek kereke is fertőzési forrás lehet! Istállókban, beszáradt váladékokban a kórokozó akár 150 napig is életben maradhat, trágyában és alomban 21 napig életképes marad. A fertőzés közvetítésére alkalmas anyagokat, a hulladékokat ezért érdemes rendszeresen eltávolítani és takarítást végezni.
Fokozott figyelmet kell fordítani a legelők személy- és járműforgalmára, és lehetőség szerint el kell kerülni, hogy a környező erdőterületeken járó gépjárművek behajtsanak a szarvasmarhák által használt területekre. A legelőn az átjárást meg kell tiltani. Nem zárható ki a fertőzési források közül az állatoknak a fertőzött emberekkel történő érintkezése – ezért kizárólag egészséges, rendszeres tüdőszűrő vizsgálaton átesett dolgozók gondoskodhatnak az állatokról.
A gümőkór terjedésének megelőzésében is fontos az állatok egészségi állapotának folyamatos nyomon követése, és a lesoványodott, senyves állatokat ki kell emelni az állományból.
