A Nyugat-nílusi vírus (WNV)
A Nyugat-nílusi vírus (WNV) a Flavivírusok törzsébe tartozó zoonotikus RNS vírus, amely emberekben, madarakban, lovakban idéz elő idegrendszeri megbetegedéseket. A kórokozó arbovírus, vagyis átviteléért legfőképpen ízeltlábú vektorok, elsősorban szúnyogok a felelősek. A felnőtt szúnyogok a vérszívás során oltják a madarakba vagy más gerinces gazdába. Fontos kiemelni, hogy a fertőzött lovak és emberek egymásra nem jelentenek veszélyt, nem fertőznek!
A vírusszaporodás un. városi ciklusa az ember közelében élő madarak és szúnyogok között zajlik. Bizonyos szúnyogok a ciklus első felében csak madarakon majd később a nyár folyamán, emlősökön szívnak vért, ennek oka, hogy augusztus elején jelentős változás történik a madarak viselkedésében. A költési időszak végével a madarak szétszélednek az országban, a lakott területen élő madarak kihúzódnak a külterületekre és lassan megindulnak a költöző madarak is, így a szúnyogok jóval gyakrabban kénytelenek emlősökön (lovakon, embereken) vért szívni. A vírus sokszorozódás függ a hőmérséklettől és a páratartalomtól is, és meleg időjárás esetében kb. 2 hét alatt lezajlik. Az ízeltlábú vektorok aktivitásának és a kórokozó replikációjának megfelelően a lovakban és emberekben kialakuló megbetegedések előfordulásában is szezonalitás figyelhető meg. A legtöbb megbetegedés a vektorok jelenléte és az adott ország klímájának megfelelően, Magyarországon augusztus-november között jelentkezik.
Az emberek és állatok fertőződése nem minden esetben nyilvánul meg észlelhető klinikai tünetekben. A szeropozitív lovak kb. 10%-ában jelentkeznek idegrendszeri tünetek. Emberekben a WNV legtöbbször csak náthára emlékeztető, influenzaszerű tünetekben nyilvánul meg és az esetek mindössze 1%-ában okoz idegrendszeri megbetegedést.
Jelen álláspont szerint a szúnyogok nyálával a bőrbe beoltott vírus a csípés helyén kezd replikációba, majd a Langerhans sejtek (dentritikus sejtek) segítségével jut el a helyi nyirokcsomóba, azon keresztül a nyirokáramba. Miután a kórokozó a véráramba bekerült, kialakul az elsődleges viraemia, majd a lépet és veséket követve további szervekbe is eljut a vírus. Miután egyre több szövetben van jelen a WNV és a keringő vírustiter is jelentősen megnőtt, a kórokozó eléri a központi idegrendszert. Ekkor, kb. egy hét elteltével figyelhetők meg az idegrendszeri tünetek. Az elváltozások a központi idegrendszer részeit, a gerincvelőt, az agytörzset és az agykérget érintik. Lovak esetében a fertőződést követően átmeneti láz jelentkezhet (általában nem magas), a betegség kezdetén gyakran jelentkezik kólikás nyugtalanság, étvágytalanság esetleg sántaság is. A legáltalánosabb tünetek a bőr túlérzékenysége, az ataxia (koordinálatlan mozgás), a kapcsolóövek területén izomremegés, a végtag gyengeség, esetleg elfekvés. Gyakoriak a viselkedésbeli zavarok, a fej-nyak izmainak remegése, az aluszékonyság, az agresszió és esetlegesen egyes agyidegek érintettsége következtében kialakulhat a n. facialis bénulása, a nyelv lógása vagy akár nyelési zavar is.
A kórjelzésre az IgM ellenanyag ELISA módszerrel történő kimutatását alkalmazzák. Az IgM a fertőzést követő 6-7. napon jelenik meg a vérben és kb. 3 hónapig mutatható ki, ezért jól használható a heveny fertőzések bizonyítására.
A vektorok közvetítette betegségek megelőzésében alapvetően három stratégia, olykor együttes alkalmazása szükséges. Ezek a vakcinázás, a vektorpopulációk csökkentése és a vektor-gazda kontaktus mérséklése.
Magyarországon vakcinázni minden évben tavasszal a szúnyog tömeges megjelenése előtt ideális, a jelenleg Magyarországon kapható oltóanyaggal az alapimmunizálás két oltásból áll 3-5 hetes időközzel. A továbbiakban minden évben késő tavasszal kell az ismétlő oltást adni. Ha a járvány előfordulásának időszakában (augusztus-november) vakcinázunk, akkor az adott egyed a járvány időszakában már csak részleges védelemben részesülhet. Az alapimmunizálás kezdetétől számított 5-6 hét szükséges ahhoz, hogy a megfelelő védelem kialakuljon, így ha most szeptember elején oltunk, a ló október közepére lesz teljesen védett, így a veszélyes időszak egy részében az állat még mindig ki lesz téve a megbetegedésnek. Természetesen ez is jobb, mint a semmi! Ha ősszel kezdjük az immunizálást, abban az esetben az ismétlő oltást 6 hónap múlva (nem pedig egy év múlva), tavasszal végezzük, ellenkező esetben a következő WNV szezonban a ló ismételten védtelen lesz. Az a ló, mely szeropozitívnak bizonyul, tehát a fertőzésen vagy a betegségen átesett hosszan tartó védettséggel bír, vakcinázása a legtöbb esetben nem indokolt.
Vektorszegény környezet biztosítása az esti óráktól kezdődő istállózással, hatékony és gazdaságos módja lehet a WNV fertőzés elkerülésének. Továbbá lehetőség van az állatokon és a környezetükben is különféle inszekticid szerek használatára. A védekezés hatékonyságát növelheti a szúnyogok tenyészőhelyének (sekély álló vizek) csökkentése az állatok közelében.
Mi történjen az egyeddel és a teleppel a kórjelzés felállításáig? Ez a kérdés azért fontos, mert a tünetek akár herpesz fertőzés eredményeképpen is jelentkezhetnek és a herpesz lóról-lóra terjedve járványt okozhat. Szigorúan szakmailag az eredmény közlésig, a tünetek alapján, a kérdés nem eldönthető, így a biztos kórjelzésig érdemes határozott javaslatot tenni a lómozgás korlátozására, illetve az adott egyed elkülönítésére.