A jód élettani jelentősége és túladagolásának kockázatai

A jód a természetben széleskörűen elterjedt, az emberi szervezet normális működéséhez elengedhetetlenül szükséges (esszenciális) elem. Hozzájárul a pajzsmirigy hormonjainak  termeléséhez és a pajzsmirigy normál működéséhez, részt vesz a normál energiatermelő anyagcsere-folyamatokban, hozzájárul a normál szellemi működés fenntartásához, az idegrendszer normál működéséhez, a bőr normál állapotának megőrzéséhez, elősegíti a gyerekek megfelelő növekedését.

A jód az emberi szervezetbe táplálékkal és ivóvízzel kerül be. A kontinensek belső területei és a hegyvidékek természetes vizei gyakran jódhiányosak. Megfelelő mennyiségű jód hiányában hosszabb távon anyagcserezavarok és fejlődési rendellenességek lépnek fel. Magyarországon a lakosság többsége (kb. 80%) jódhiányos területen él, jódban szegény ivóvizet fogyaszt. Az enyhe jódhiány pótlásának legegyszerűbb módja a jódozott só fogyasztása. Ezenkívül jódban gazdag forrás lehet például az áfonya, a tojás, a tengeri élelmiszerek (tengeri halak), a tej továbbá az ezekből készült termékek, valamint a jódban nagyon gazdag tengeri moszatok és általában a sótűrő növények. A tapasztalatok szerint azonban a tengeri moszatok olyan jelentős koncentrációban tartalmazhatnak jódot (esetenként arzént, kadmiumot), hogy azok az emberi egészségre kockázatot jelenthetnek, ezért fogyasztásuk kiemelt körültekintést igényel.

A felnőttek számára megfelelő mennyiségű jódbevitel 150 μg, terhes és szoptató anyák esetén pedig 200 μg naponta. Különösen fontos, hogy a várandós és szoptatós anyák, valamint a kisgyermekek megfelelő mennyiségű jódot fogyasszanak.

A jódhiány hosszú távon a pajzsmirigy alulműködéséhez vezethet. Ezt főleg idős korban gyakran a pajzsmirigy megnagyobbodásával (göbök, golyva) próbálja ellensúlyozni.

A túlzott jódbevitel következményei egyénenként erősen különbözőek. Egyesek hátrányos következmények nélkül tolerálnak nagy bevitelt is, míg másoknál, az ajánlott bevitelhez közeli értékek esetén is káros hatások mutatkoznak.

• A krónikus jódhiány ellensúlyozására hirtelen fogyasztott nagy mennyiségű jód a pajzsmirigy túlműködését (jód indukált hipertireózis) idézheti elő, ami életveszélyes anyagcserezavarokhoz vezethet.
• Azoknál viszont, akiknek a pajzsmirigye normálisan működik, a tartósan túl nagy jódbevitel gátolhatja a pajzsmirigy hormonok képzését, ami a pajzsmirigy alulműködéshez (jód indukált hipotireózis) vezethet.

Európában az élelmiszerügyi tudományos bizottság a felnőtteknél 600 μg/nap-ban határozta meg a hosszú távon biztonságos jódbevitel felső határát. Fiataloknál ez az érték kisebb, korcsoportonként változó, 1–3 éves gyermekek esetében pl. napi 200 μg.

További információk:
https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:32018H0464&from=HU
https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?qid=1536046486853&uri=CELEX:32010R0957
https://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/pub/3660
http://www.efsa.europa.eu/sites/default/files/efsa_rep/blobserver_assets/ndatolerableuil.pdf
https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?qid=1536047182432&uri=CELEX:32018H0464
http://szupermenta.hu/mitol_kulonbek_a_specialis_sok_nebih_so-termekteszt_2/#more-7871002