Interjú Dr. Márton Lázárral

Dr. Márton Lázárral, a NÉBIH ÁÁI Élőállat-Kereskedelem Felügyeleti és Nyomonkövetési Osztály vezetőjével

Hogyan került a NÉBIH (MGSZH) kötelékeibe, miért választotta ezt a karriert?

Az egyetemet 2004-ben fejeztem be, pályafutásom első három hónapját szintén állatorvos-doktor végzettségű édesapám mellett töltöttem Baranya megyében, ugyanis végig arra készültem az egyetem folyamán, hogy apámhoz hasonlatosan haszonállatok gyógyításával fogok foglalkozni. Nagyon korán ráeszméltem azonban, hogy valamilyen egyéb módon szeretnék még jobban elmélyülni a különféle állatorvosi szakmai ismeretekben. Emellett persze hiányzott a budapesti nyüzsgés is, nehezen találtam a helyem az egyetem után a „falusi üzemmódban”. Így tehát jó lehetőségnek tűnt a NÉBIH Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóságának elődjénél, az Országos Állategészségügyi Intézetnél laboratóriumi állatorvosként elhelyezkedni.

Mellette – hétköznap délutánonként és hétvégéken – klinikus állatorvosként is besegíthettem különféle kisállat-praxisokba, így párhuzamosan azon a területen is kipróbálhattam magam. 2007-ben csatlakoztam az Állategészségügyi és Állatvédelmi Igazgatósághoz, a labormunkát így az irodai váltotta fel.

Milyen feladatokkal kellett az ÁÁI-s kezdetekkor elboldogulnia?

Állategészségügyi igazgatási feladatokkal és olyan ügyekkel, melyek leginkább jogászi beállítottságot igényeltek, persze kőkemény állatorvosi szakmai ismeretekkel ötvözve. Őszintén szólva nem vártam volna, hogy megmaradok ezen a pályán. Mindig azt gondoltam, hogy olyan munkám lesz, ahol folyamatosan menni kell ide-oda beteg állatokhoz, de maga a munkakör végülis annyira „bejött”, hogy szépen fokozatosan elhagytam a klinikai kisállatorvoslást. Persze – utólag visszagondolva – a többségtől eltérően nekem nem okozott gondot az állategészségügyi igazgatás tantárgy és államvizsga, sőt, még tetszett is a járványtannal együtt. Azóta különben ennek megfelelően megszereztem az állategészségügyi igazgatás és járványtan szakállatorvosi képesítést is.

Ha nagyon-nagyon leegyszerűsítem a dolgokat, akkor azt mondhatom, ebben a munkakörben sokat kell olvasni, és én nagyon szeretek olvasni.

Mégis, mit szokott olvasni? Konkrétabban: milyen munkát végeznek az Élőállat-Kereskedelem Felügyeleti és Nyomonkövetési Osztályon?

Végső célunk az, hogy megakadályozzuk az egyes fertőző megbetegedések behurcolását az országba, vagy harmadik országból az EU területére, vagy csak egyik helyről a másikra. A mi igazgatóságunkon a három osztály, amely állatvédelemmel, járványüggyel és élőállat-kereskedelmi ügyekkel foglalkozik, szorosan együttműködik, nem lehet bizonyos ügyeket egymástól elválasztani. Az élőállat-szállításnak például vannak állatvédelmi vonatkozásai is. Elsősorban gazdasági haszonállatokkal foglalkozunk, a kedvtelésből tartott állatok csak akkor tartoznak a látókörünkbe, ha azok szállítása kereskedelmi célból történik.

Volt mostanában valamilyen érdekesebb esetük?

A munkánk java része nem közvetlen ügyfél-megkeresésekből tevődik össze, hanem központi koordináló feladatokból és a felügyeleti hatóságok közötti kommunikációból. A megye fölterjeszt valamilyen problémát, mi kapcsolatba lépünk a minisztériumokkal vagy egy másik EU-tagállammal – a harmadik országból jövő élőállat-szállítmány viszont megáll a határon, és csak akkor léphet be az országba, ha ott megtörténik az állategészségügyi alapú ellenőrzés is.

De nem akarom megkerülni a kérdést: bár az állati melléktermékek ellenőrzésének köre kicsit kilóg a feladataink közül, de pont nemrégiben foglalkoztunk egy lépfenében elpusztult oroszlánnal. A lépfenét egy állati tetem, azaz egy állati melléktermék közvetítette és a tetem szabálytalan felhasználása révén pusztult el az oroszlán. Az állati melléktermékek közé sorolandóak a nem emberi fogyasztásra szánt termékek – például amelyek a vágóhídon keletkeznek, vagy nyilvánvalóan a trágya.

A lépfenében elpusztult oroszlán ügye gondolom nem rutinmunka… Milyen kihívásokkal szembesülnek még?

A legnagyobb feladatoknak szerintem minden munkakörben az új, korábban még nem kezelt esetek számítanak. De azért a legtöbb dolgot el lehet intézni rutinból, mert már korábban előfordult és például megvan rá az eljárásrend. Minél újabb dologról van tehát szó, annál nagyobb a kihívás és annál nagyobb utána a sikerélmény.

Az elvégzett munkát a visszajelzések és az eredmények alapján érzem sikeresnek. Legutóbb például egy EU-s továbbképzésen ültem, mikor egyszerre csak kiemelték jó példaként, hogy a vonatkozó magyar honlapon – amelyikért szakmai szempontból mi vagyunk a felelősek – mennyire jól el lehet igazodni!

Ha már említette az EU-t: globálisan milyen jövőt jósol a járványok megelőzésének?

A jövő egyértelműen az olyan számítógépes nyomonkövetési rendszereké, mint például a webalapú TRACES (Trade Control and Expert System) alkalmazás, amelynek magam is oktatója vagyok. A jelentős állatbetegségekkel kapcsolatban továbbra is a behurcolás megakadályozása a cél, jelen esetben elsősorban az aktuális afrikai sertéspestis betegségre gondolok. Sajnos ennek a szomszédos Ukrajnában való terjedésére nem sok ráhatásunk van, de ha egyszer megjelenik hazánkban, annak sajnos súlyos következményei lehetnek a sertéságazatra és exportlehetőségeire.

Más jelentős betegségeknél a felszámolás a cél, így például a kéknyelv-betegség esetében. EU-s szinten egyre inkább szeretnék „deregulálni” ezt a betegséget, vagyis jogszabályilag inkább nem foglalkozni vele. Ennek oka például az, hogy a tovaterjedést nem igazán lehet megakadályozni, vagy az, hogy a közvetlen gazdasági károkozási jelentősége – például termeléscsökkenés vagy a betegség miatti vetélés – egyre kevésbé kifejezett, a kórokozó újabb „változatai” enyhébb vagy tünetmentes lefolyásúak. Ennek ellenére az élőállat-kereskedelemben továbbra is tényező fog maradni, foglalkoznunk kell majd vele, harmadik országok kérni fogják a laborvizsgálatokat kiszállítás előtt.

További, a kéknyelv-betegséghez hasonló, egyetemi tanulmányaim alatt még „egzotikusnak” – azaz kizárólag trópusi, szubtrópusi területen előfordulónak – vélt járványok megjelenésére is számítok a globális klímaváltozásnak köszönhetően. Csakúgy, mint ahogy egyes zoonotikus – emberről állatra, állatról emberre terjedő – betegségek kockázatával is egyre inkább számolni kell majd megítélésem szerint.