Az olaszsáska

Az olaszsáska (Calliptamus italicus) egynemzedékes faj. A tojások a talajban telelnek. A lárvák általában május első dekádjában jelennek meg. A nőstények augusztusban rakják le tojásaikat a talajba.

A sáskafajok jellemző élőhelyei a rétek, legelők, árokpartok és útszélek. A szárazabb területeket kedvelő, hazánkban honos számos sáskafaj populációja (például az olaszsáska, rövidnyakú sáska, kékszárnyú sáska és a homoki olaszsáska) ezeken az élőhelyeken marad fenn. Amíg a populációjuk mérete nem ér el egy bizonyos szintet, addig ezen élőhelyeken táplálkoznak, és itt rakják le a talajba tojásaikat.

Amint a füves tenyészhelyeken elfogy a táplálék, akkor a közeli, táplálkozásra alkalmas növényzettel borított részekre vonulnak. Emiatt a sáskanépesség betelepülése a termesztett kultúrákba folyamatos. A megfigyelések alapján elsősorban gyep-, parlag- és ruderális területek mellett tapasztalható jelentős kár, amelyekről ‒ az elvégzett kaszálás/szárzúzás után ‒ a sáskaállomány áttelepül a szomszédos kultúrnövénybe. Gyakran a gyepeken is észlelhetők sáskák.

Hazánkban legutóbb 1993-ban okozott problémát a sáskák jelentős elszaporodása. Ekkor a marokkó sáska (Dociostaurus maroccanus) és egyéb sáskafajok a Duna-Tisza közén, Pest vármegye déli és Bács-Kiskun vármegye északi részén, valamint a Hortobágyon jelentek meg tömegesen. 2024 nyarán a Duna-Tisza közi homokhátság délkeleti részén (Balotaszállás, Üllés, Öttömös, Pusztamérges és Zákányszék) észleltek nagy számban olaszsáskákat.

Fotó: Dobos Zsolt