Nehéz, de fontos védekezni az amerikai lepkekabóca ellen
A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) – idei jelentős elszaporodása miatt – felhívja a figyelmet az amerikai lepkekabóca elleni védekezés fontosságára. A rendkívül sok tápnövényű kártevő rengeteg termesztett, vadon előforduló és gyomnövényen elszaporodik és károsít, emiatt a fertőzöttség felmérése, majd – indokolt esetben – a biztonságos védekezés elvégzése erősen ajánlott.
Az Észak-Amerikában őshonos, fehér viaszbevonatú ízeltlábút Magyarországon 2004-ben észlelték először, súlyos kártételével azonban ez idáig nem kellett számolni. A parányi élősködő idei elszaporodása különösen Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyékben ért el aggasztó mértéket, de jelenléte megfigyelhető Hajdú-Bihar megye közterületein és kultúrerdeiben is. Gyengébb mértékű Heves megye szőlőültetvényeinek fertőzöttsége mindkét borvidéken, továbbá megjelentek az amerikai lepkekabóca fiatal lárvái és az általuk okozott károsítás Fejér megye legkülönbözőbb növényfajain, valamint Zala megye szőlő- és gyümölcskultúráiban is.
Az amerikai lepkekabócáról:
Az amerikai lepkekabóca (Metcalfa pruinosa) igen sokféle termesztett, vadon előforduló növényen, illetve gyomnövényen megtelepedik és táplálkozik. A közterületre ültetett növényfajok közül főként az ostorfán, a vadgesztenyén, a juharon, a hárson, a kőrisen, az akácon, a platánon és az eperfán gyakori. Házi kertekben leginkább szőlőn, őszibarackon, dión és birsen károsít.
A szabad szemmel látható szipókás rovarok leggyakrabban a növények hajtásain és a levelek fonákán, a főér közelében találhatók meg. Jelenlétük könnyen felismerhető, hiszen az alattuk elhelyezkedő levelek, tárgyak felülete ragacsos a rovar által termelt váladéktól.
A rovar tojás állapotban a fás szárú növények kérgén telel át. Szívogatásával általában nem okoz különösebb kárt a növényen, viszont a lárvák és a nimfák által nagy mennyiségben termelt viaszváladék és mézharmat annál több kellemetlenséget eredményez. A mézharmaton a korompenész nevű gombafaj telepedik meg, mely fekete bevonatot képez mind a növényeken, mind az alatta elhelyezkedő tárgyakon, pl. padokon, autókon.
Az amerikai lepkekabóca elleni védekezés a rovar testét borító viaszréteg miatt meglehetősen nehéz. A lárvák és a nimfák korai fejlődési szakaszukban, a fertőzött levelek, hajtások levágásával és megsemmisítésével gyéríthetők a leghatásosabban. Kémiai védekezésre a május végi, június eleji időszak ajánlott, amikor a tojásból kikelő lárvák és a belőlük fejlődő nimfák testét még nem borítja sűrű, pelyhes viaszbevonat. A védelmet jelentő viaszréteg kialakulása után a permetezés már nem maradéktalanul eredményes, de – ha korábban nem történt meg – még ekkor is ajánlott elvégezni.
Figyelembe véve a kártevő biológiai sajátosságait, a NÉBIH a permetezésre felhasználható rovarölő hatóanyagok közül a felszívódó hatású készítményeket – így például tiametoxam, acetamiprid –, valamint a kontakt hatóanyagú szereket – pl. deltametrin, lambda-cihalotrin – ajánlja. A tapadás elősegítésére célszerű a permetlébe nedvesítőszert tenni.
A fényképek forrása:
- Cziklin Margit, Somogy M. Kh. NTO, Kaposvár
- Takács Attila, Fejér M. Kh: NTO