Erdészeti lexikon

Az erdészeti lexikonben az erdészeti szakkifejezések és rövid magyarázatuk található abc sorrendben.

  • A


     

    • Átlagos tőtávolság

      a fák átlagos távolsága.

      Kiszámítása:

       

      ahol:  a:  átlagos tőtávolság (m),
       N: hektáronkénti törzsszám (db/ha).

       (Megjegyzés: a fenti képlet levezetése: a fák közötti átlagos távolság – egy meglehetősen elvont szám, amelynek közvetlen meghatározása eléggé bonyolult. A fák valódi elhelyezkedésének a meghatározása munkaigényes feladat, ezért e módszer a fák egyenletes elhelyezkedését tekinti elvi alapul. Módszerünkben egy fa átlagosan egy akkora „S” területet foglal el, amely egy „a/2” sugarú körhöz érintőlegesen szerkesztett egyenlő oldalú hatszög területe. (a = a fák közötti távolság)

      A szabályos hatszög területe:

       

       A hektáronkénti törzsszám (N): 

       

       Ebből a képletből kifejezzük a fák közötti átlagos távolságot (a):

       

    • Átmérőelosztás

      a törzsszám vastagsági fokok, vagy osztályok szerinti eloszlását jelenti.

    • Átlagmagasság

      az egyes faegyedek magasságának körlappal súlyozott átlaga. Jele: Hg.

    • Állományösszetevő

      a faállomány legkisebb – faállomány-jellemzőkkel leírt – része. Az erdőleírás külön sorban tárgyalja (fafaj, eredet, kor, vagy más ismérv alapján a többitől elkülönítve), ezért "fafajsornak" is nevezzük.

    • Állományrész

      az állomány egy vagy több állomány-összetevőből álló, valamilyen szempontból (kor, záródás, szint) azonosan kezelhető része.

    • Állományrészlet

      horizontálisan elkülöníthető állományrészlet, melynek területi kiterjedése meghatározható, ill. megnyugtató módon becsülhető (kivételesen több állományrészletet is tartalmazhat).

    • Állományszint (szint)

      az állomány vertikálisan elkülönülő vagy elkülöníthető része. Az állomány vertikális tagolására, elsősorban a "többszintű állományok" leírására, az "állományszintek" elkülönítése ad lehetőséget.

    • Átlagos növőtér

      a faállomány teljes területe osztva a törzsek számával.

    • Átlagátmérő (körlap-átmérő)

      az állomány fáinak mellmagassági átmérőiből számított négyzetes átlag. Jele: Dg.

      Átlagátmérő (körlapátlag-átmérő): az állomány fáinak mellmagassági átmérőiből számított négyzetes átlag. Jele: Dg.

  • B

    • Biológiai sokféleség

      Az élővilág változatossága, amely magában foglalja az élő szervezetek genetikai (fajon belüli), valamint a fajok és életközösségeik közötti sokféleséget, és maguknak a természeti rendszereknek a sokféleségét.

    • Belenövés

      a kritikus méret alatti fák méret fölöttivé válása, vagyis állományalkotóvá válása, növekedés következtében.  

  • C

    • Célállománytípus

      Az adott területen a termőhelynek és az elfogadott rendeltetésnek leginkább megfelelő faállománytípus.  

  • D

    • Dinamikus bonitálás

      Az egységes országos fatermési tábláktól eltérő helyi magassági növekedésmenet figyelembevétele a véghasználati fatermési fok, a vágáskori fatérfogat, a magassági, átmérő- és fatérfogat-növedék, továbbá a törzsszámcsökkenés meghatározása során.  

  • E

    • Erdészeti táj

      Az erdészeti táj az a földrajzilag összefüggő, meghatározott domborzattal és makroklímával rendelkező terület, amelyen a nagyjában azonos termőhelyen a jellemző és jellegzetes növekedésű fafajok állományaiban az erdőgazdálkodás tennivalói egységesíthetők.

    • Erdőgazdálkodás

      Az erdővagyon fenntartására, erdei termékek termelésére és szolgáltatások nyújtására irányuló összehangolt, céltudatos tevékenységek összessége.

    • Erdősítés

      Minden olyan tevékenység, amely új erdők, fasorok, facsoportok létrehozását eredményezi (erdőtelepítés, erdőfelújítás, fásítás).

    • Erdőtelepítés

      Olyan erdősítés, amely eredetileg erdőtlen területen - minden esetben mesterséges úton (magvetés, csemete-,ill. dugvány ültetés) - történik.

    • Erdőfelújítás

      Erdőfelújításnak minősül az erdő kitermelt, vagy kipusztult faállományának újbóli létrehozására irányuló tevékenység, mely történhet természetes úton és mesterségesen.

    • Egészségügyi termelés

      Egy károsított faállomány beteg, illetve elhalt egyedeinek kitermelése. A biológiai sokféleséget javító és az erdő működőképességét segítő őshonos holtfákból (lábon álló kiszáradt, vagy kidőlt törzsek) azonban kellő mennyiséget meg kell hagyni.

    • Erdőrezervátum

      Az a védett erdő, amely a természetközeli (őserdő-szerű) környezeti rendszerek megőrzésére és az erdőfejlődés kutatására szolgál.  

    • Erdőbecslés (taxáció)

      Erdőleírás alatt a faállomány-jellemzők meghatározására irányuló erdőrendezési tevékenységet értjük.

    • Egykorú faállomány

      Egykorú faállományról beszélünk, ha a faállomány fáinak kora azonos, vagy közel azonos (+/- 5év).

    • Elegyarány

      egy állományösszetevő (fafaj) által elfoglalt terület és az állomány fái által elfoglalt összes terület hányadosa (általában százalékban kifejezve).  

    • Elegyarány

      Egy fafaj által elfoglalt terület, és az állomány fái által elfoglalt összes terület hányadosa (általában százalékban kifejezve).

    • Előhasználat

      A faállomány fejlődését a kitűzött célnak megfelelően befolyásoló erdőművelési beavatkozások (tisztítás, gyérítés).

    • Erdészeti igazgatás

      Az erdőgazdálkodással kapcsolatos szakmai irányítási, szervezési, tervezési és hatósági feladatok ellátása.

    • Erdőgazdálkodási ütemterv

      A körzeti erdőtervnek az erdőgazdálkodó területére vonatkozó adatai, iránymutatásai és előírásai felhasználásával készült, 10 évre szóló terv.

  • É

    • Éves erdőgazdálkodási terv

      Az üzemtervben megfogalmazott feladatok és haszonvételi lehetőségek évenkénti ütemezése a gazdálkodó által. A kötelezően elkészítendő tervet az erdészeti hatóság hagyja jóvá.

    • Életközösség (társulás)

      Az élővilágnak egy adott térbeli helyen (élőhelyen) előforduló olyan szervezett egysége, amelyben különböző élő szervezetek állományai meghatározott kapcsolatrendszerben élnek együtt.

    • Életkor

      az első sziklevél – vegetatív szaporodás esetén az első hajtáslevél – megjelenésétől a kormeghatározás időpontjáig eltelt teljes tenyészidőszakok (vegetációs periódusok) száma.  

    • Élőfakészlet

      egy nagyobb térség összes faállományának a fatérfogata.
    • Élőfakészlet

      Az állományokat alkotó élő fák összes föld feletti bruttó fatérfogata (kéreggel, gallyal együtt).

  • F

    • Fatérfogat (faállomány fatérfogata)

      a faállomány kritikus méret fölötti fái összesfa-térfogatának (köbtartalmának) összege.

    • Faállomány-jellemző

      Faállomány-jellemzőknek nevezzük mindazokat az ismérveket, amelyek egy erdőrészlet faállománya állapotának, múltjának és további fejlődésének meghatározásához szükségesek.

    • Faállomány

      a valamilyen szempontból egységnek tekinthető erdőterületen található fák összessége (pl. egy erdőrészlet, vagy egy erdőbirtok faállománya).

    • Főfafaj (állományalkotó fafaj)

      Az a fafaj, amely az állomány jellegét, nevelését, vágáskorát elsősorban meghatározza. Általában annak a fafajcsoportnak a legfontosabb fafaja, amely a véghasználat elérésekor várhatóan a legnagyobb elegyarányt fogja elérni.

    • Fokozatos feújítóvágás

      Célja az erdők természetes úton való felújítása. Az idős állomány fáinak kitermelése több szakaszban, időben is eltolva úgy történik, hogy elősegítse az új, fiatal állomány megtelepedését.

    • Faterméstan

      a faállományokban végbemenő növekedési folyamatok mértékének a genetikai adottságok, a termőhely, az idő, az emberi beavatkozások és az egyéb környezeti hatások függvényében történő vizsgálatával foglalkozó tudomány.  

    • Fatermési modell

      adott fafajú vagy fafaj-összetételű faállományok legfontosabb jellemzőinek időbeli változásait megjelenítő táblázat, nomogram, függvény illetve algoritmus.

      Formái:

      Fatermési tábla: adott fafajú vagy fafaj-összetételű egykorú faállományok legfontosabb jellemzőinek időbeli változásait fatermési osztályonként megjelenítő táblázatos formájú fatermési modell.

      Fatermési nomogram: adott fafajú vagy fafaj-összetételű egykorú faállományok legfontosabb jellemzőinek időbeli változásait megjelenítő grafikus formájú fatermési modell.

      Fatermési függvény: adott fafajú vagy fafaj-összetételű egykorú faállományok legfontosabb jellemzőinek időbeli változásait megjelenítő matematikai függvény.

      Fatermési algoritmus: adott fafajú vagy fafaj-összetételű egykorú faállományok legfontosabb jellemzőinek időbeli változásait a fatermési függvények segítségével megjelenítő számítógépes alkalmazás (program).

    • Fatermési fok (fatermőképesség)

      az összfatermés fatermési modell szerinti hektáronkénti átlagnövedéke 100% sűrűség és elegyarány feltételezésével, adott – fafajonként megállapított – korban. Meghatározása az állomány-összetevő kora és átlagmagassága alapján történik. Mértékegysége: m3/év/ha.  

    • Fatermési osztály

      Az adott faállomány (állomány-összetevő) magassági növekedésének az ország összes azonos fafajú állományához viszonyított intenzitása, a legjobbtól a legrosszabbig I-től VI-ig terjedő római számokkal jelölve.

    • Fakészlet-felvétel

      a faállomány-jellemzők mérésen alapuló matematikai-statisztikai becslését jelenti.

    • Fafaj-összetétel

      nagyobb területi egységek fafajainak terület szerinti megoszlását jelenti, százalékban kifejezve.

    • Felsőmagasság

      Biológiai felsőmagasság: a kimagasló faegyedek magasságának átlaga.

      Matematikai felsőmagasság: a hektáronkénti 100 db legvastagabb fa magasságának átlaga

    • Faállomány-típus

      az erdőrészlet faállományának fafaj-összetételét kifejező állományismérv, amely a fafaj-elegyarány viszonyokat összevontan érzékelteti.

    • Főfafaj

      az a fafaj, amely a faállomány jellegét, nevelését, vágáskorát elsősorban meghatározza. Általában annak a fafajosztálynak, vagy fafajcsoportnak a legfontosabb fafaja, amely a véghasználat elérésekor várhatóan a legnagyobb elegy¬arányt fogja elérni. Az erdőleírás során mindig az első sorba írjuk.

    • Faállomány-szerkezettan

      a faállomány-jellemzőkkel, azok egymáshoz való viszonyával és változásaival foglalkozó tudományterület.  

    • Folyónövedék

      A faállományok korától számított következő 10 éves időszakban várható összfatermésének átlagos 1 évi növedéke.

    • Fásítás

      Olyan erdősítés, melynek eredményeképpen külterületen 0,15 ha-nál kisebb területű erdőfoltok, facsoportok, erdősávok, fasorok, fás legelők keletkeznek.

    • Faállomány-szerkezet

      a faállomány összetétele fafaj, kor, eredet, átmérő, magasság, faosztályok, minőség és más jellemzők szerint.

  • G

    • Gazdasági kor

      a növekedést gátló körülmény (pl. árnyaltság, vadrágás) miatti növekedés-visszaesésnek megfelelő időtartammal csökkentett életkor.

  • H

    • Hossztolás

      A kitermelt fa méret és minőségbeli tulajdonságai alapján történő osztályozása, annak feldarabolását megelőzően, melynek célja az erdei választékok nyerése.
  • I

    • Idegenföldi fafajok

      Mindazon fafajok, melyek az adott ország területén, vagy egy nagyobb természetföldrajzi egységben (pl. Kárpát-medence) nem őshonosak, oda betelepítéssel vagy behurcolással kerültek.

    • Invazív faj

      Gyors, robbanásszerű terjeszkedéssel megjelenő faj.

    • Ipari fa

      Ide tartoznak az ipari tovább-feldolgozásra alkalmas faválasztékok, pl.: lemezipari rönk, fűrészipari rönk, bányafa, papírfa, rostfa stb.

  • K

    • Körlapösszeg

      egy faállomány törzseinek mellmagassági körlapterület-összege. Jele: G.

    • Körzeti erdőterv

      Az erdő rendeltetésének betöltését, folyamatos fenntartásának, szolgáltatásainak, haszonvételeinek biztosítását és javítását, az erdőhöz fűződő közérdek érvényesülését szolgáló adatállomány, valamint hosszú távú erdőállomány-gazdálkodási előírás és iránymutatás.

    • Köbtartalom

      az egyes fák összesfa-térfogata, m3-ben (illetve tömörköbméterben) kifejezve.

    • Kritikus méret

      az a legkisebb faméret, amelyiken aluli fát már nem veszünk számításba, nem tekintjük állományalkotó fának. A kritikus méret függ az állomány, vagy állományrész átlagos méretétől.

  • M

    • Magassági osztályozás

      a faállományt alkotó faegyedek egymáshoz viszonyított szociális helyzetének jellemzése. Fokozatai:

      1. magassági osztály: Kimagasló fák. A korona felülről teljesen, oldalról részben szabad. Kivételesen erősen fejlett korona, felső része kiemelkedik a faállomány felső szintjéből.

      2. magassági osztály: Uralkodó fák A korona felülről teljesen szabad, nagy részét közvetlenül éri a fény. Az uralkodó fák koronája alkotja a faállomány felső koronaszintjét.

      3. magassági osztály: Közbeszorult fák Csak a csúcs szabad, a csúcsot még közvetlenül éri a fény, oldalról a magasabb szomszédos fakoronák erős nyomása alatt áll.

      4. magassági osztály: Alászorult fák A koronacsúcs sem szabad, nem éri közvetlenül a fény. A szomszédos fák koronája alá szorult, de még a felső koronaszinthez tartoznak.

      5–8. magassági osztály: A második koronaszint fái Kétszintű faállományok esetén minősíthető, pl. újulat vagy pl. egy idősebb faállomány alatt felverődött gyertyán-elegy esetén. Amennyiben a második koronaszint fái nem képezik külön értékelés tárgyát, egységesen az 5. magassági osztály megjelölés alkalmazható.

    • Mellékfafajok (elegy- vagy kísérő fajok)

      Szálanként vagy csoportban az állományalkotó fafajok mellett fordulnak elő, részarányuk a 30 %-ot nem éri el.

  • N

    • Növedék

      gyarapodásból származó méretváltozás. (Növedék alatt kiegészítő jelző nélkül éltalában 1 éves fatérfogat-növedéket értünk, m3/év mértékegységgel kifejezve.)

      Változatai:

       

      A. A vizsgálat tárgya szerint:

      1. Egyesfa növedéke: egy faegyed gyarapodásból származó méretváltozása.

      2. Faállomány növedéke: a faállomány fáinak gyarapodásából származó méretváltozások összege.

      a. Faállomány növedéke (alapértelmezés): az első állapotfelvétel során meglévő valamennyi faegyedet figyelembe veszünk. A kivágott, illetve elszáradt faegyedek faállományból való kiesésének időpontját – ha ezt nem ismerjük pontosan – a két állapotfelvétel között eltelt időszak felében állapítjuk meg. Nem lehet negatív előjelű.

      b. Faállomány száradékkal csökkentett növedéke: a két állapotfelvétel között kiszáradt faegyedeket a növedékszámításkor figyelmen kívül hagyjuk. Szélsőséges esetben lehet negatív előjelű.  Főként a száradék (gyérülés, fapusztulás) által a növedékre gyakorolt hatás elemzésére szolgál.

      c. Faállomány növekménye: a két állapotfelvétel főállományának méretváltozása. Gyakorlatilag az előhasználattal és a száradékkal csökkentett növedék. Jelentősebb mérvű előhasználat vagy száradék-képződés esetén a növekmény negatív előjelű lehet.

      d. Faállomány élő növedéke: a második állapotfelvételkor élőként meghatá¬rozott faegyedek (faállomány-rész) növedéke. Nem lehet negatív előjelű. Abszolút értékben alacsonyabb, relatív értékben magasabb a növedéknél. Alkalmazási területe: ha csupán egy állapotfelvétel történik, és a megelőző 5 vagy 10 év növedékét fúrás, vagy évgyűrű-mérés révén állapítják meg.

      B. A méret jellege szerint:

      1. Fatérfogat növedék: a térfogat gyarapodásából származó méretváltozás.

      2. Magassági növedék: a magassági gyarapodásból származó méretváltozás.

      3. Átmérő növedék: (vonatkozhat mind a kéregben, mind a kéreg nélkül mért átmérőre)

      a. alapértelmezés: mellmagassági átmérő növedéke

      b. általános értelmezés: adott helyen (adott magasságban, vagy a magasság adott %-ában) mért átmérő növedéke.

      c. Kéregnövedék: a kéreg vastagodása. (Megjegyzés: a kéregben mért átmérő növedéke egyenlő a kéreg nélküli átmérő növedékének és a kéregnövedék kétszeresének összegével.)

      4. Körlapnövedék: (vonatkozhat mind a kéregben, mind a kéreg nélkül mért átmérőből számított körlapra.)

      a. alapértelmezés: mellmagassági körlap növedéke

      b. általános értelmezés: adott helyen (adott magasságban, vagy a magasság adott %-ában) vett körlap növedéke.

      C. A számítás módja szerint

       

      1. Folyónövedék:

      a. Évi (éves) növedék (alapértelmezés): növedék egy adott évben (tenyészidőszakban).

      b. Korszaki növedék: növedék egy adott korszakban (pl. az elmúlt 5 vagy 10 év – tenyészidőszak – során képződött növedék).

      2. Átlagnövedék: a korszaki növedék osztva a korszak éveinek – tenyészidőszakjainak – számával.

      a. Korátlagnövedék (alapértelmezés: átlagnövedék): amikor a korszak egyenlő a teljes korral.

      b. Korszaki átlagnövedék: bármely tetszőleges korszakra (pl. 5 évre) számított átlagnövedék. Esetenként folyónövedék elnevezéssel szerepel (pl. a fatermési táblákban), mivel jó közelítő becslést ad a folyónövedékre. Az átlagos folyónövedék elnevezés is alkalmazható rá.

    • Növedékfokozó gyérítés

      A középkorú és idősebb, tehát érett faállományokban a vastagsági növekedést elősegítő nevelővágás

    • Nevelővágás

      Nevelővágásnak (előhasználatnak) nevezzük azt a fakitermelést, amely nem jár sem felújítási kötelezettséggel, sem művelési ág változással.

       

      A faállomány állapotfelvételekor minősített állományrészek:

      Főállomány: a szakszerűen végrehajtott nevelővágás után megmaradt faállomány-rész;

      vagy: az adott időpontban a szakszerűség sérelme nélkül ki nem termelhető és az adott cél elérése érdekében fenntartandó faállomány-rész.

      Mellékállomány: a szakszerűen végrehajtott nevelővágás során kitermelt faállomány-rész.

      vagy: az a faállomány-rész, amely a szakszerűség sérelme nélkül kitermelhető, illetve a faállomány-nevelés érdekében az adott időpontban bekövetkező nevelővágás (előhasználat) során kitermelendő.

      Valós és eszmei fő- és mellékállomány

      eszmei = mindenkori; valós = teljes, pl.: teljes mellékállomány: közvetlenül a nevelővágás elvégzése előtt a mindenkori mellékállomány teljes mellékállománnyá válik

      Egészállomány: a főállomány és a mellékállomány együtt adja ki az egészállományt.

      Száradék: azoknak a faegyedeknek az összessége, amelyek a két állapotfelvétel között eltelt időszakban a növekedési konkurencia (gyérülés), vagy különböző károsítások (abiogén, biogén, antropogén) következtében kiszáradtak (elpusztultak).  
    • Növőtér

      az egyesfa növekedésére rendelkezésre álló terület.

    • Növekedés

      a gyarapodásból származó méretváltozás folyamata.

    • Nemesített fajta

      Növénynemesítési módszerekkel létrehozott faj alatti egység, amely bizonyos tulajdonságaiban a faj egyéb alakjaitól lényegesen különbözik.

    • Növekedésmenet

      alatt a növekedés idő függvényében ábrázolt görbéjét, vagy matematikai formában kifejezett függvényét értjük.

  • Ő

    • Őshonos fafajok

      Mindazon fafajok, melyek az adott ország területén, vagy egy nagyobb természetföldrajzi egységben (pl. Kárpát-medence), ill. annak egy adott tájegységében természetesen - nem betelepítés vagy behurcolás révén - előfordultak, vagy előfordulnak.  

  • R

    • Részsűrűség

      az állományösszetevő hektáronkénti fatérfogata osztva a megfelelő fatermési tábla valamely – főállományra vagy egészállományra vonatkozó – fatérfogat adatával.

  • S

    • Szálalóvágás

      Olyan hosszan elnyújtott fokozatos felújítóvágás, hogy a felújítás - és a véghasználat - ideje eléri a faállomány vágáskorának a felét.

    • Szintezettség

      a faállomány vertikális –szerkezetére, a szintek számára utaló ismérv. Megkülönböztetünk egy- és többszintű (két- vagy háromszintű) faállományokat.

    • Sűrűség

      a faállomány valós fatérfogatának viszonyszáma ahhoz a fatérfogathoz, amellyel az adott faállomány az adott termőhelyi és környezeti tényezők teljes kihasználása esetén rendelkezhetne. Gyakorlati meghatározása: a faállomány fatérfogata és a fatermési táblák alapján 100%-os sűrűség feltételezésével számított fatérfogat hányadosa, százalékban kifejezve. A faállomány sűrűsége egyenlő a részsűrűségek összegével.

    • Szálalás

      A szálalás a faállománynak ismétlődő, szálanként, ill. kisebb lékenként történő kitermelése úgy, hogy az egész faállomány szerkezetében lényegi változás nem áll elő. A szálalás során összekapcsolódik a kitermelés, a felújítás és a nevelés.

  • T

    • Tisztítás

      fiatal állományokban az állományszerkezet teljes kialakítására és bizonyos fafaj-elegyarány szabályozásra irányuló nevelővágás.

    • Törzskiválasztó gyérítés

      Fiatalabb, úgynevezett „rudas korú” faállományokban az ígéretes fák kiválogatására, illetve a magassági növekedés elősegítésére irányuló nevelővágás.

    • Tűzifa

      Tüzelés célját szolgáló választék. Egy részét a faipar is hasznosíthatja (pl. faszéngyártás, illetve választék átminősítéssel, rostfaként a faforgácslemez gyártás).

    • Természetes erdőtársulás-csoport

      A lehetséges (potenciális) természetes erdővegetáció osztályozásának alapegysége. A csoportok kialakítása a többé-kevésbé azonos termőhelyi-ökológiai adottságú, szerkezetű, (megjelenésű, szintezettségű) és növényi összetételű erdőtársulások összevonásával történt.

    • Tájidegen fafajok

      Mindazon fafajok, melyek az adott ország területén ill. egy nagyobb régióban őshonosnak tekinthetők, de az adott tájegységben (erdészeti tájban) azonban természetes módon nem fordulnak elő. Az adott terület természetes, természetszerű erdőtársulásainak nem tagjai.

    • Többkorú faállomány

      esetében a faállomány fáinak kora két vagy három eltérő értékkel jellemezhető.

    • Törzsszámcsökkenés

      a faállomány törzsszámának csökkenése, pusztulás vagy kitermelés következtében.

    • Törzsszámnövekvés

      a faállomány törzsszámának növekedése pótlás, állománykiegészítés, sarjadás, természetes felújulás és belenövés (állományalkotóvá válás) következtében.

    • Törzsszámváltozás

      a törzsszámnövekvés és a törzsszámcsökkenés különbsége.

    • Törzsszám

      a kritikus faméret feletti törzsek száma.

    • Tarvágás

      az adott területen (erdőrészletben) található összes faegyed egyidejű kitermelése.

  • V

    • Vastagsági fok

      általában az állomány egyes fáin mellmagasságban végzett átlalás élességének megfelelő átmérő-tartomány. Általában 1 vagy 2 cm, de kivételesen 1 mm-es, vagy 4 cm-es vastagsági fokok is alkalmazhatók.

    • Véghasználat

      a vágáséretté váló, idős állományok teljes letermelése, illetőleg az erdőfelújítás érdekében történő megbontása.
    • Véghasználati fatermési fok

      adott állomány-összetevő véghasználatra várható fatermési foka (l. "dinamikus bonitálás").
    • Vegyeskorú faállomány

      Vegyeskorú faállományban a faállomány fáinak kora nagy eltéréseket mutat és az állományban háromnál több eltérő korú állományrész található (+/- 15 évnél nagyobb eltérés, lassan növő fafajoknál)..

    • Vágásérettségi kor

      Az a kor, amelyben - több szempontot figyelembe véve - optimális az adott állomány főfafajának véghasználata.

  • Z

    • Záródás

      Mint állapotjellemző, az állomány fáinak koronavetülete által elfoglalt terület és az állományterület hányadosa (általában százalékban kifejezve).