A szója termesztéséről - gazdálkodóknak

A Kaposvári Egyetem és a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal együttműködése révén, valamint a Hüvelyesek nemzetközi évéhez kapcsolódóan született az alábbi cikk, amely a szójatermesztés fázisait és termesztési körülményeit mutatja be. 

Magyarország szójabab igénye évente mintegy 900 ezer tonna, az összes szükséglet mintegy 90%-a import szójadara vagy szójabab formájában kerül az országba. A hazánkban megtermelt mennyiség átlagosan 70–80 ezer tonna, melyet a gazdálkodók 30–37ezer hektáron állítanak elő. A nemzeti agrárstratégia kiemelt pontja a Nemzeti Fehérjeprogram, melyben az állatállomány takarmánybázisának biztosítását minél több hazai forrású, GMO-mentes fehérje előállításával célozzák meg. A GMO-mentességre való törekvés tovább növelheti a keresletet a hazai szójabab iránt a környező országokban. Hosszú távon a szója vetésterületének jelentős növelése a terv, a végső cél pedig 100.000 ha-t meghaladó felületre – 300 ezer tonna saját termesztésű, GMO-mentes szója előállítása. A 2015. évi kormányzati intézkedések (a szója termesztésének támogatása) hatására a szója vetésterülete és a termelők száma jelentősen nőtt. A vetésterület növekedése +80%, 42 000 ha-ról 77 000 ha-ra, míg a termelők száma 165%-kal nőtt, így elérte az 5000-et.  

A szójatermesztő gazdák azonban nem zárták egyértelműen pozitív tapasztalatokkal az elmúlt évet. Különösen azokban a gazdaságokban találták magukat szembe nehézségekkel, ahol első alkalommal termeltek szóját. A szója tudásigényes kultúra, sikeres termesztéshez korszerű szakmai ismeretekre, naprakész információkra, folyamatos szakmai kommunikációra van szükség.

Közismert a fehérjenövények előnyös környezeti hatása a vetésforgóban: javítják a talajszerkezetet, a levegő N-jének megkötésével csökkentik a kijuttatandó műtrágya mennyiségét. A sikeres szójatermesztés meghatározó feltételei: a növény számára kedvező klimatikus- (a párás mikrokörnyezet előnyösen hat a virágzás, terméskötés, a szemek telítődése idején) illetve talajviszonyok kiválasztása, a magas szintű termesztéstechnológia és a fajtaválasztás. 

Nagyüzemi szójatábla (KE AK TKI Iregszemcse)

Amire különös gondot kell fordítani a szója termesztése során:

1. Talajigény: A talaj iránt nem túlzottan igényes, a laza homok- és szikes területek kivételével a legtöbb talajon termeszthető. Biztos és jövedelmező termést azonban a tápanyagokban gazdag, jó vízellátottságú talajokon várhatunk.

2. Elővetemény: Hagyományosan két gabonaféle közé kerül a vetésforgóban, de jó előveteménye a kukorica is.

3. Talajművelés: Igényli a jó minőségben elvégzett őszi szántást, mélyművelést. Tavasszal az erőteljes, gyors csírázás biztosításához aprómorzsás, egyenletesre elművelt talajba vessünk.

4. Tápanyag utánpótlás: Egy tonna szója előállításához 50-70 kg N, 40-50 kg P₂O₅, és 40-50 kg K₂O hatóanyag szükséges intenzív termesztéstechnológia mellett, jó tápanyagszolgáltató képességű talajon. A talajvizsgálat eredményeit természetesen figyelembe kell venni, precíziós gazdálkodásnál levélanalízisre alapozott, mikroelemekkel dúsított levéltrágyázás is ajánlott.

5. Fajtaválasztás: A köztermesztés számára több mint 50 fajta áll rendelkezésre. A korszerű fajtákkal már 3–4 tonnás termések érhetőek el. Magyarországon csak államilag ellenőrzött, garantáltan GMO-mentes vetőmag kerülhet forgalomba. Az adott termesztési körzetre ajánlott fajtát válasszuk!

6. A vetendő mag mennyisége: A fajtatulajdonos termesztéstechnológiai ajánlása alapján végezzük a vetést, ez fajtánként változó lehet.  A modern fajtáknál általában 350–450.000 tő/ha állománysűrűség biztosítja a várt termést. Ezt a tőállományt átlagosan 70-100 kg/ha (ezermagtömeg és csírázóképesség függvényében) vetőmag elvetésével érjük el.

7. A vetőmag csávázása, oltása: A vetés előtti, Rhizobium baktériumot tartalmazó oltóanyagos kezelésnek azokon a talajokon van különös jelentősége, ahol előzőleg nem termeltek szóját. A szója gyökerével szimbiózisban élő Rhizobium japonicum baktérium nem honos a hazai talajokon, feldúsulásához a szója rendszeres termesztése szükséges. Célszerű ezért a vetőmagot minden vetés előtt oltóanyaggal kezelni. A vetőmagra felvitt makro- és mikrotápanyagok segítik az erőteljes, gyors kelést, támogatják a növény kezdeti fejlődését.

8. Sortávolság: Többféle változat terjedt el, a rendelkezésre álló gépi technológia és a fajta igényei szerint. Az elágazódásra nem hajlamos fajtákat nagyobb hektáronkénti tőszámmal, értelemszerűen kisebb sortávolságra javasolt vetni. A 15 cm-es (gabona) sortávolság esetében egyenletes az állomány tőeloszlása, azonban nincs lehetőség kultivátorozásra.  A 45 cm-es sortávolságnál a növényállomány kultivátorozható, a gyomirtó hatás mellett a fellazított talajban a szója gyorsabban fejlődik, hamarabb záródik az állomány.

9. Növényvédelme: A növény kezdeti gyomelnyomó lépessége gyenge, ezért a sikeres szójatermesztés egyik legfontosabb eleme a gyomirtás. Sajnálatos módon kevés a szójában használható herbicid-féleség. Az adott területen uralkodó gyomviszonyoknak megfelelően kell kiválasztanunk a pre-illetve posztemergens technológiákat.  

10. Betakarítás: Az aratás időpontjának helyes megválasztása igen fontos!  Aratásra érett a szója, ha a levelét lehullatta, a csúcsi hüvelyek kiteltek, a magvak elnyerik a fajtára jellemző színt. A magvak víztartalmának 14–16% közöttinek kell lennie a betakarítási veszteségek (pergés vagy minőségi veszteség) minimalizálása érdekében. Ha az érés elhúzódik, deszikkálással tehetjük azt egyenletessé, és biztonságosabbá a betakarítást. A kombájn szakszerű beállításával a learatott termés mennyiségét, minőségét pozitívan befolyásolhatjuk.

Aratásra érett szójaállomány

11. Szárítás, tárolás:  Ha a betakarított termés víztartalma 14–15%-nál magasabb, a szóját szárítani kell. A szárító levegő hőmérséklete ne haladja meg a 60°C-ot. A tárolás során is óvni kell a terményt a minőségi értékvesztéstől (pl.avasodás). 

Szerzők: Dr. Treitz Mónika - Treitz János
Kaposvári Egyetem Agrár Központ Takarmánytermesztési Kutatóintézet, Iregszemcse