Trichinella-helyzetkép: Dögevéssel terjed a fonalféreg

Az elmúlt negyedszázad gazdasági, társadalmi és ökológiai változásai következtében a trichinellosis – az állati és emberi bélcsatornában és izomzatban megtelepedő, Trichinella nemzetségbe tartozó férgek okozta fertőzés – újra növekvő jelentőségű betegséggé vált a világ számos fejlett és fejlődő országában. A NÉBIH Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság Nemzeti Parazitológiai Referencia Laboratóriumának és az Európai Unió Parazitológiai Referencia Laboratóriumának munkatársai hazai felmérő vizsgálataik eredményeit összesítő közleményükben számoltak be a Trichinella-fajok hazai járványtanáról. Az alábbiakban a mintegy 320 ezer vaddisznó és több mint 4000 vörös róka izommintáinak vizsgálatán alapuló tanulmány megállapításait foglaljuk össze.

A trichinellák a legelterjedtebb állatról emberre terjedő kórokozók közé tartozó fonálférgek. Az ember rendszerint sertés vagy vadon élő állatok nyers, vagy nem kellően hőkezelt húsának elfogyasztásával fertőződik. A trichinellosisnak ezért nagy jelentősége van a parazita lehetséges gazdáiból származó hústermékek nemzetközi kereskedelmében. A trichinellosis egyúttal a legnagyobb kiadással járó állatról emberre terjedő parazitás megbetegedések egyike – egyes becslések szerint mintegy 11 millió fertőzöttje van évente.

Izommintából mesterséges emésztéssel kinyert Trichinella-lárva

A hazai köz- és állategészségügy által megállapított esetekben a trichinellák faji hovatartozása hosszú ideig nem volt ismert. A fonalférgek okozta fertőzés aktuális hazai járványtani helyzetéről az 1970-es évektől egészen 2008-ig csak szórványos, részben anekdota-szerű információk álltak rendelkezésre. Egyes szerzők Magyarországot Trichinella-mentesnek vélték, és a hazai szakemberek nagy hányada a parazitózist felszámolt közegészségügyi problémának tekinti még napjainkban is. Jelenleg összesen 9 Trichinella-fajról tudunk, amelyek közül három hazai jelenlétét bizonyították.

Az élősködők hazai elterjedtségét és az azt befolyásoló környezeti tényezőket vizsgálandó 4086 vörös róka és mintegy 320 ezer vaddisznó Trichinella-analízisét végezték el hazánkban 2006 és 2014 között. A genetikai vizsgálatok során 86 róka (2,1 százalék) és 58 vaddisznó (0,02 százalék) bizonyult fertőzöttnek – az ezekből származó lárvákat T. britovi, T. spiralis vagy T. pseudospiralis fajokként azonosították.

Az adatok térbeli elemzése alapján különböző kockázatú régiókat különítettek el hazánkban. A Szlovákiával, Ukrajnával és Romániával határos északkeleti országrészben a trichinellák átlagos előfordulási gyakorisága viszonylag magas volt, és ez az érték jelentősen meghaladta az ország más területein észlelt gyakoriságot. Ez a térség a T. britovi-fertőzött szlovákiai régió déli részének tekinthető. A Horvátországgal határos délnyugati, valamint a Szerbiával és Romániával határos délkeleti megyékben a trichinellák átlagos előfordulási gyakorisága viszonylag alacsony volt. (Szomszédainkban a nemzetségbe tartozó fonalférgek nagyobb számban vannak jelen, közülök is a legelterjedtebb faj a T. spiralis.) A középső országrészben a trichinellák átlagos előfordulási gyakorisága alacsony, míg az északnyugati megyékben elhanyagolható volt.

Mind a rókákban, mind a vaddisznókban a T. britovi volt a legtöbbször azonosított faj (87,5 százalék és 67,3 százalék), megelőzve a T. spiralist (11,2 százalék és 31,0 százalék) és a T. pseudospiralist (1,3 százalék és 1,7 százalék). A T. spiralis előfordulását jellemzően csak hazánk déli és keleti részében állapították meg. Ez az eredmény nem meglepő a hazánkkal délen és keleten szomszédos Romániában, Szerbiában, Horvátországban és Ukrajnában előforduló nagyszámú T. spiralis-fertőzött terület ismeretében. Feltételezhető, hogy a parazita vadon élő állatokban megtelepedve az országhatáron kívülről bármikor bejuthat hazánk területére, folyamatos kockázatot jelentve ezzel a háziállatok és az ember számára. A tokot nem képző T. pseudospiralis szórványos előfordulását elsőként állapították meg hazánkban.

Trichinella-fajok előfordulása Magyarországon: balra a T. spiralissal, jobbra a T. britovival fertőzött róka- és vaddisznóminták gyűjtési helye

Harmincnégy aranysakál vizsgálata során három, a horvát határ közelében elejtett egyednél állapítottak meg T. spiralis-fertőzöttséget. A faj fiatal hím egyedei akár több száz kilométer távolságot is képesek vándorolni élőhely keresése céljából, miközben számos kórokozót, így T. spiralist is behurcolhatnak attól mentes területekre.

A helyi vadőr háztáji állományából származó sertésből készített nyers, füstölt kolbász okozta családi Trichinella-járvány vizsgálatát végezték el a Békés megyei Medgyesbodzáson 2009-ben. Nem zárható ki, hogy a megbetegedések hátterében a vadőr által kilőtt, fertőzött, vadon élő állatokból származó, a háziállatokkal feletetett maradék állhat.

A rókák és a vaddisznók élőhelyének környezeti jellemzői és a T. spiralis-lárvaszám között összefüggést nem találtak, de a T. spiralis-fertőzöttség pozitív összefüggést mutatott az országhatár közelségével. Ez az eredmény jelzi, hogy a T. spiralis vadon élő állatokban való hazai előfordulását jelentősen befolyásolja a parazita erdei állatokkal történő átjutása a szomszédos államokból hazánk területére.

Statisztikai vizsgálatok alapján a T. britovi hazai előfordulását elsősorban a területek mezőgazdasági hasznosítása és az éves átlaghőmérséklet befolyásolja. A nem művelt területekkel mutatott pozitív összefüggés hátterében az állhat, hogy ezeken a területeken a róka sokkal inkább generalista ragadozó, és itt nagyobb a dögevés, valamint a kannibalizmus valószínűsége is. Az éves átlaghőmérséklettel mutatott negatív összefüggés okozója az állati tetemek lassabb lebomlása, a rókák alacsonyabb környezeti hőmérsékleten megfigyelt gyakoribb dögevése, valamint a T. britovi-lárvák alacsonyabb hőmérsékleten megfigyelt hosszabb túlélése lehet.

Mezőgazdasági területeken a rókák fő táplálékát a rágcsálók adják – ezeken az élőhelyeken kevésbé jellemző a dögevés és így a fertőzöttségi ráta is alacsonyabb

Hazánkban a trichinellák járványtana változatos képet mutat: három Trichinella-faj, különböző földrajzi régiókban – azokon belül pedig eltérő gyakorisággal –, jellemzően vadon élő állatokban fordul elő. Az emberközeli környezetben ezek a fonalférgek csak szórványosan találhatóak meg. A hazai élelmiszerlánc-biztonságban, a köz- és az állategészségügyben tevékenykedő szakemberekben tudatosítani kell, hogy a trichinellosis hazánkban nem tekinthető megoldott problémának. A trichinellák teljes felszámolására nincs reális lehetőség, hiszen a paraziták jelentős hányada vadon élő állatokban fordul elő. A fertőzés elleni védekezésre elsősorban az állattartó telepek magas szintű higiéniai viszonyainak megteremtése és a Trichinella-vizsgálatok megbízható minősége nyújt lehetőséget.

A tanulmány teljes terjedelemben a Magyar Állatorvosok Lapja 2015. augusztusi számában jelent meg.

Szerzők:

Széll Zoltán (NÉBIH ÁDI Nemzeti Parazitológiai Referencia Laboratórium; Parazitológiai, Hal- és Méhbetegségek Laboratórium)

Gianluca Marucci (Európai Unió Parazitológiai Referencia Laboratóriuma, Fertőző, Parazitás és Immunmediált Betegségek Osztálya)

Tolnai Zoltán (NÉBIH ÁDI Nemzeti Parazitológiai Referencia Laboratórium; Parazitológiai, Hal- és Méhbetegségek Laboratórium)

Edoardo Pozio (Európai Unió Parazitológiai Referencia Laboratóriuma, Fertőző, Parazitás és Immunmediált Betegségek Osztálya)

Sréter Tamás (NÉBIH ÁDI Nemzeti Parazitológiai Referencia Laboratórium; Parazitológiai, Hal- és Méhbetegségek Laboratórium)