Szalmonella a salátaszószban
Egymillió képzeletbeli halottja volt annak a fiktív amerikai hadgyakorlatnak, amely egy esetleges, himlővel elkövetett terrortámadást szimulált 2001-ben. A hazai és nemzetközi élelmiszerbiztonsági és rendvédelmi szervek egyre jobban készülnek a XX. század atombomba melletti legpusztítóbb találmányának elhárítására, a biológiai fegyverre. A Szent István Egyetem Élelmiszeripari Gazdaságtan Tanszéke nemrégiben elsősorban az állatorvosok szerepére fókuszáló bioterrorizmus-tanulmánnyal jelentkezett. A Dr. Lakner Zoltán által vezetett kutatásban a NÉBIH-től Dr. Kasza Gyula vett részt.
Az amerikai járványügyi központ, a CDC bejelenti, hogy húsz fekete himlős esetet regisztráltak Oklahoma Cityben. Helyiek ezrei özönlenek a kórházakba attól félve, hogy ők is a fertőzöttek között vannak. Keating szenátor szükségállapotot hirdet – a következő nap újabb 16 megbetegedést jelentenek, ezúttal már Georgiából és Pennsylvaniából. A központi kommunikáció iraki terroristákat gyanúsít a himlő-vírustörzsek behozatalával. A kormányzat közli, hogy mindössze 15 millió vakcina áll rendelkezésre a szövetségi raktárokban. Az elérhető oltóanyagért tömegverekedések alakulnak ki.
Két héttel a biológiai terrorakció elindítása után 15 államból háromszáz halottja van a járványnak. 14 ezer új fertőzést jelentenek: a hatóságok kezéből kicsúszik az irányítás, ahogy a járvány exponenciálisan terjed. A himlőkitörés természetesen nem csak egészségügyi, hanem politikai vonzattal is jár, az amerikai kormány szankciókat vezet be Irak ellen. Néhány héttel később a külpolitikai helyzet is tarthatatlanná válik, az iraki hadsereg a büntetésekre adott válaszként megjelenik a kuvaiti határnál, amire az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság közel-keleti háborús készültséggel reagál. Ekkorra egymillió amerikai halottja és hárommillió fertőzöttje van a himlőjárványnak, miközben az anyagi vonzata tízmilliárd dolláros nagyságrendű.
A „Fekete Tél” fedőnevű gyakorlatot 2001 júniusában tartották azt modellezendő, hogy milyen következményekkel járna egy esetleges biológiai terrorakció. „A legrosszabb forgatókönyvet akartunk megvizsgálni, ezért választottuk a fekete himlőt” – mondta Dennis Reimer tábornok, az oklahomai Nemzeti Terrorizmusmegelőző Emlékintézet akkori vezetője. Hozzátette: ha a himlőt kezelni tudták volna, az felkészítette volna az amerikai egészségügyet a többi ismert, valamivel kevésbé veszélyes járvány elleni harcra is. Az irányítás azonban kicsúszott a kezükből, ami rávilágított, hogy még a világ vezető hatalma számára sincs elegendő tapasztalat, hogy a mikrobiológusok, orvosok, állatorvosok, kórházi dolgozók, közigazgatási és hatalmi szervek kellő együttműködésével kezelni tudja a helyzetet.
Tűzoltók tisztítanak meg egy "áldozatot" az oregoni Clackamasban egy ideggáz-szimulációs gyakorlat során 2013. május 22-én. (Fotó: April Davis)
Egy hawaii állatorvosok körében végzett felmérésből kiderül, hogy mindössze 12 százalékuk kapott bioterrorizmusra vonatkozó képzést, miközben 55 százalékuk saját bevallása szerint nem lenne képes felismerni egy általa felügyelt állatállományt ért támadást, 88 százalékuk pedig nem tudna időben észrevenni egy lakosság elleni akciót.
Pedig – ahogy arra egy januárban, NÉBIH-es részvétellel is publikált tanulmány is rávilágít – az állatorvosoknak kulcsszerepe lehet a biológiai merényletek elleni védekezésben. Számos olyan betegséggel találkoznak, amelyek az esetleges támadások eszközei lehetnek, azonban a humánorvosok többsége alig tud róluk valamit, ilyen például a lépfene, a tularémia vagy a tetanusz.
További kulcsszerepet adna az állatorvosok számára az a több tudományterületen, így az összehasonlító biológiában, a kóroktanban vagy a diagnosztikában szerzett tapasztalat, amellyel a terrorelhárító operatív törzseket tudnák segíteni. Valós a veszély, hogy egy jövőbeli támadást az adott földrajzi területen alig ismert kórokozókkal hajtanának végre, így különösen fontos lehet az egzotikus állatok ellátásával foglalkozó állatgyógyászati szakemberek tudása. Az állatorvosok munkájuk során ugyanakkor olyan irányítói és kommunikációs tudásra is szert tehetnek, amely segíthet a lakossági pánik csökkentésében és az ismeretterjesztésben.
A NÉBIH 2013 és 2022 közötti időszakra kiadott Élelmiszerlánc-biztonsági Stratégiája szorgalmazza egy, a bioterrorizmus elhárítását célzó országos terv készítését. Ez illeszkedik a külföldi akciótervekhez, hiszen az Egyesült Államokban már 2001-ben létrejött a terror elleni harc jogi kereteit lefektető Patriot Act, amely meghatározza az infrastruktúra kritikus – működésképtelenné válása esetén a lakosság, közbiztonság vagy nemzetgazdaság számára végzetes hatású – és így különösen védendő infrastruktúrát; egy két évvel későbbi elnöki rendelet pedig az élelmiszerláncot is ide sorolta. Az Európai Unió a szeptember 11-i merényletre hasonlóan gyorsan reagálva létrehozta az Egészségbiztonsági Bizottságot, amely a tagállamok közötti, bioterrorizmussal kapcsolatos információcsere előmozdítását szolgálja.
Az élelmiszerlánc-biztonsági hivatal hazai stratégiai javaslatainak egyik része, egy országos hatáskörű, gyors reagálású, tapasztalt, a rendkívüli eseményeket hatékonyan koordináló egység létrehozása már megtörtént a NÉBIH Kiemelt Ügyek Igazgatóságán. Emellett fontos az infrastruktúra különös figyelemmel védendő, kritikus pontjainak meghatározása. Amerikában több mint 77 ezer olyan helyet jelöltek meg, amelyek potenciális terrortámadás-célpontok lehetnek. Ezek mintegy harmada kapcsolódott az élelmiszeriparhoz – mezőgazdasági vállalkozások, az élelmiszerlánc elemei, az ivóvízellátás részei, kereskedelmi egységek.
Bioterrorizmus szempontjából kritikus pont: az egyik nagy üdítőitalgyártó üzeme Massatchusettsben. (Fotó: Kevin Rutherford)
Ami a terrortámadást követő operatív feladatokat illeti, az egészségügyi dolgozók védelme kulcsfontosságú vészhelyzet esetén, így az ő vakcinázásuk meg kell, hogy előzzön mindenki mást. Korábbi, afganisztáni és iraki példákból az is kitűnik, hogy egy esetleges bioterror-támadás több hullámban következhet be, az elkövetők ilyenkor előbb egy kisebb merénylettel "odavonzzák" a mentő és rendfenntartó egységeket, majd valamivel később újabb terrorcselekményt követnek el, ezúttal már célzottan ellenük. A vakcinázást nehezíti, hogy a genetikailag módosított baktériumok és vírusok ellen csaknem lehetetlen oltóanyagot előállítani, hiszen ezek kifejlesztése legalább 8-10 évet vesz igénybe és óriási, milliárd dolláros nagyságrendű költséggel jár. Problémát jelent a rövid ideig tartó tárolhatóságuk és a mellékhatásaik is.
Az egészségügyi személyzet védelme mellett elsősorban a lakosság mozgásának korlátozásával, karanténzónák kialakításával csökkenthető még egy járvány terjedésének kockázata. A hatékony intézkedést megnehezíti, hogy egy felmérés szerint pánikhelyzetben kevesen fogadják meg a hatósági tanácsokat és sokan személyesen sietnek meggyőződni, hogy távolabb élő szeretteik is biztonságban vannak.
|
A modern – kutak megfertőzésén túlmutató – bioterrorizmus kezdetei az első világháborúig nyúlnak vissza, az antanthatalmak ellen végrehajtott német biológiai szabotázskampányig. A projektet feltételezhetően Anton Dilger német-amerikai orvos vezette, célja az ellenséges hadseregek mozgásképtelenné tétele volt. 1915-ben a takonykór víruskultúrájával küldték az Egyesült Államokba, ahol dokkmunkásoknak fizetett azért, hogy a betegséget előbb injekció, később kockacukorba rejtett ampulla útján elterjesszék a Nagy-Britanniába szállítandó igásállatok között. Nincsenek rendelkezésre álló jelentések a világháborús járványkitörésekről, így arról sincs információ, hogy Dilger vírustörzsei egyáltalán életképesek voltak-e. A német terv komolyságát támasztja alá azonban, hogy a háború után több fővárosban is mikrobiológiai laboratóriumot találtak a német nagykövetségek épületében. A japán hadsereg második világháborús mandzsúriai támadása már jóval nagyobb pusztítással járt. A ma Kínához tartozó Harbinban üzemelt a hírhedt 731-es egységük, amelyben a foglyokon végzett emberkísérletek mellett pestisfertőzött bolhákat és kolerát hordozó legyeket állítottak elő. A rovarokat azután repülőgépekről permetezték a kínai lakosság közé, közvetett és közvetlen módon mintegy 440 ezer ember halálát okozva ezzel. 1984-ben az egyesült államokbeli Oregon államban található Wasco megye választásán vetettek be biológiai fegyvert a helyhatósági választások manipulálására a szavazókorú lakosság távol tartásával. A támadás elkövetői az indiai származású, közismert nevén Oshónak hívott vallási vezető hívei voltak, akik több haszontalan próbálkozás – hajléktalanok bejelentése és urnákhoz küldése, ajtókilincsek és piacon kapható zöldségek „megfertőzése” – után szalmonellavírust tartalmazó folyadékkal fertőzték meg tíz helyi étterem salátabárjának szószait. „Az emberek halálra rémültek. Nem voltak hajlandóak elmenni otthonról egyedül. Szabályszerűen rabbá váltak” – mondta a 751 fertőzéssel, ebből 45 kórházi ellátásra szoruló beteggel járó támadásról egy helyi lakos. A legutóbbi jelentős bioterror-támadás 2001 őszéhez és az Egyesült Államokhoz kötődik, amikor feltehetően – az azóta öngyilkosságot elkövetett – Bruce Edwards Ivins mikrobiológus lépfene-baktériumokkal fertőzött leveleket juttatott el politikai és médiavilágbeli közszereplőkhöz. A támadás öt halálos áldozattal és tizenhét fertőzöttel járt.
A második lépfenével fertőzött levél, melyet Tom Daschle és Patrick Leahy szenátoroknak küldtek. Bruce Edwards Ivins feltételezett elkövető ezzel arab terroristákra akarta terelni a gyanút. (Fotó: Wikipedia) |
Nemcsak a világpolitikai események, hanem a tudományos szféra mechanizmusai is hatnak a terrorkockázatra. A nyilvánosságra hozott kutatási eredmények széles szakmai réteg kezébe adhatnak fegyvert, egy tanulmány szerint például amerikai biológusok a kereskedelemben beszerezhető DNS-szakaszok és az interneten elérhető információk birtokában már képesek voltak poliovírus létrehozására. A tudományos közvélemény ugyanakkor hagyományosan értékesnek tartja a publikációk nyilvánossá tételét, egyúttal az erősebb szakmai és adófizetői kontroll lehetőségét látva benne.
További kérdéseket vet fel a fejlett országok egyetemeire az utóbbi évtizedekben óriási számban érkező külföldi egyetemisták szerepe. Egyes feltételezések szerint ezek a nem egyszer instabil családi hátterű vagy vallásilag, politikailag befolyásolható diákok a színvonalas képzés és műszerpark közelében terroristává „képződhetnek ki”. Ennek a feltételezett folyamatnak nyilvánvalóan része lehet például a hazai állatorvos-képzés is.
A bioterror-fenyegetettség kapcsán számos tudományos-társadalmi dilemmával szembesülünk. Ilyen például, hogy morálisan indokolható-e a terrormegelőzésre óriási kutatási erőforrásokat átcsoportosítani, miközben ezek az összegek a fejlődő világ problémái közül sokat – és ezáltal közvetve a bioterror-fenyegetettséget is – jelentősen enyhíthetnének. Továbbá: milyen mértékben várható el egy állatorvostól, hogy kockáztassa saját és környezete egészségét egy előzmény nélküli, ismeretlen helyzetben? Vagy, ahogy a „Fekete Tél” rávilágított: milyen sorrendben juthassanak hozzá a veszélyben levők a szűkösen rendelkezésre álló vakcinákra?