Az EUTR szerinti kereskedőkre vonatkozó nyilvántartási kötelezettségek

A kereskedőknek az uniós jog szerint elsősorban a nyomon követhetőségre vonatkozó kötelezettségeket kell teljesíteniük, amely alapján a forgalomba hozott fatermékek útja, beazonosíthatósága és eredete a teljes kereskedelmi láncon végigkísérhető kell, hogy legyen. 

Ennek érdekében az uniós és a magyar jogszabályi környezet egymást kiegészítve meghatározza azokat a követelményeket, amelyek alapján minden kereskedő a saját tevékenységének sajátságaihoz igazodóan tudja az egyedi EUTR nyilvántartási rendszerét összeállítani. A kereskedői EUTR nyilvántartási rendszer szükséges és elégséges elemeit, vezetésének szempontjait a NÉBIH a honlapjáról letölthető útmutatóban foglalta össze.

A kötelező tartalmi elemek összefoglalóan az alábbiak:

• Kereskedelmi partnerek, azaz a vevők és beszállítók adatai
• A forgalmazott fatermék adatai:
  • a faterméket alkotó fafajok származási (kitermelési) helye (legalább a származási ország szintjén),
  • a fatermék egyedi azonosítása (választéka), a Kombinált Nómenklatúra^[1] szerinti megnevezése,
  • amennyiben indokolt (nem szokványos fatermékről, ill. választékról van szó), a termék leírása (beleértve a termék kereskedelmi nevét és típusát), a faterméket alkotó fafajok közönséges vagy ennek hiányában teljes tudományos neve,
  • az önálló termékként elkülöníthető fatermék mennyisége, mennyiségi egysége térfogatban (m³, űrméter), tömegben (kg, q, t) vagy darabszámban,
  • a nyilvántartás mértékegységének (tárolás, feldolgozás, ill. értékesítés során történő) változása esetén az egyes mértékegységek közötti átváltás, ill. az egyes fatermékek közötti átminősítés alapelvei, átváltó számai.

Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy az útmutatóban csak a kereskedői EUTR nyilvántartás tartalmi elemei kerültek meghatározásra, az a kereskedő döntésétől függ, hogy milyen formában, esetleg milyen, már meglévő nyilvántartás kiegészítésével valósítja meg. Nincs tehát formai kötöttség a kereskedői EUTR nyilvántartás tekintetében. Egy példa erre: ha a kereskedő már vezet számla alapú nyilvántartást, és a hiányzó tartalmi elemek, adatok más bizonylatokon (pl. szállítólevél, szállítójegy, terméklap, gyártási napló, átminősítési jegyzőkönyv stb.) fellelhetők, akkor ezen bizonylatoknak a számla alapú nyilvántartás egyes tételeihez való egyértelmű hozzárendelésével is létrehozhatja a kereskedői EUTR nyilvántartását. Amennyiben a bizonylat alapú nyilvántartás szigorú számadású bizonylatokra épül, értelemszerűen az ezek nyilvántartására vonatkozó szabályokat (sorszám kihagyás nélküli, egymás után időrendben történő kitöltés stb.) is figyelembe kell venni.

Nem kell tehát feltétlenül teljesen új típusú nyilvántartások felállításában gondolkodni, azonban nagy mennyiséget, többféle faterméket, választékot forgalmazó kereskedésben célszerű átgondolni annak szükségességét.

A kereskedői EUTR nyilvántartásban nem feltétlenül kell minden beszállított és vevőhöz kiszállított tételt egymásnak pontosan megfeleltetni. Sok olyan gazdálkodási tevékenység van - így például az azonos termékek együttes tárolása, feldolgozás, átcsomagolás -, amelyek ezt megvalósíthatatlanná teszik. Ilyen esetekben a kereskedőnek azt kell biztosítani a nyilvántartásai alapján, hogy az általa vásárolt, tárolt és eladott termékek összes mennyisége termékenként, illetve alkotó fafajonként egymásnak egyértelműen megfeleltethetőek legyenek.

A NÉBIH útmutató több ajánlást is tartalmaz, amelyek figyelembe vételével a kereskedő hatékonyan tudja ellenőrizni a fatermékek származását, illetve a kereskedelmi partnerei megbízhatóságát. Hangsúlyozni kell, hogy ezek csak ajánlások, annak a szem előtt tartásával, hogy a NÉBIH azzal szemben köteles eljárni, akinél a fatermék jogszerű eredetének, illetve nyomon követhetőségének hiányosságait megállapította, így ez maga a kereskedő is lehet, amennyiben nem kellő körültekintéssel jár el a fatermék eredetének vizsgálata során.